Az eljárt bíróságok a VII. rendű terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő 2 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapították meg, és vele szemben összesen 360 000 forint pénzbüntetést szabtak ki.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a VII. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a tényállás 2. pontja vonatkozásában a büntethetősége elévült, mivel a valótlan adatok közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzésére 2005. január 5. napján, míg gyanúsítotti kihallgatására 2009. április 2. napján került sor. Az eltelt időben pedig őt 2007. március 1-jén először csak tanúként hallgatták ki, ezért az elévülést félbeszakító eljárási cselekményt vele szemben nem foganatosítottak.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, és kifejtette, hogy az ügy előbbre vitelét célzó, tehát érdemi eljárási cselekmények félbeszakítják az elévülést, amennyiben ezek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával, illetve amelyek meghatározott személy – a későbbi vádlott – fentebb említett tények bekövetkezésének előidézésében játszott szerepének a tisztázására irányulnak. A nyomozati iratokból ugyanakkor megállapítható volt, hogy a nyomozó hatóság olyan eljárási cselekményeket foganatosított – a terhelt tanúkénti meghallgatásán túlmenően – gyanúsítotti kihallgatásáig, amelyek kétséget kizáróan az utóbb vád tárgyává tett és a terhelt által megvalósított cselekménymének tisztázására szolgáltak, és ezért az elévülést félbeszakították.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. június 9.
A Kúria Sajtótitkársága