Az alperes a 2013. július 10-én kelt fizetési meghagyással – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alkalmazásával – kötelezte a felperest. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a balesetet kizárólag a sérült munkavédelmi szabályszegései okozták, elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (7) bekezdés a) és b) pontjában foglalt munkáltatói kötelezettségek felperes általi elmulasztásával okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alapján jogszerűen kötelezte a felperest az ezzel kapcsolatos költségek megtérítésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az Ebtv. 68. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. § (1) bekezdése alkalmazásával – megváltoztatta, a fizetési meghagyást részben hatályon kívül helyezte. A felperes károkozásban való közrehatását 40%-ban, a sérült közrehatását pedig 60%-ban értékelte, annak alapján a felperesre a fizetési meghagyásban szereplő marasztalási összeg 40%-át találta terhelhetőnek. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel az Ebtv. 67. §-a és 68. §-a megsértésére hivatkozva. A Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria rámutatott: a törvényhozó az Ebtv. 67. §- ában és 68. §-ában fent a kötelező egészségbiztosítás ellátásait igénybe vevő biztosítottak betegségéért, keresőképtelenségéért, stb. felelős személyek megtérítési kötelezettségét – azonosan az Ebtv-t megelőzően, 1997. december 31-ig hatályban volt, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben foglalt megoldással – differenciáltan, eltérő felelősségi alakzatok alkalmazásával szabályozta. A foglalkoztatókra nézve az Ebtv. 67. § (1) bekezdése – az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítandó, a munkavédelmi normák betartásának és betartatásának érdekében – szigorúbb szabályt fogalmaz meg. E rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban a bírói gyakorlat töretlen (KK25. állásfoglalás, BH2014.90., KGD2009.11., Mfv.III.10.297/2012/4.), annak értelmében, ha a foglalkoztató vagy megbízottja munkavédelmi szabályszegésével okozati összefüggésben baleset történik, úgy a foglalkoztató megtérítési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy munkavédelmi kötelezettségei megszegésével maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében. Az Ebtv. 68. § (1) bekezdésében a törvényhozó a „kivéve a 67. §-ban meghatározott esetet” kitétel megfogalmazással egyértelművé tette, hogy e szabály a foglalkoztatókra, az Ebtv. 67. §-ban szabályozott tényállásokra nem alkalmazható. Az Ebtv. 68. § (2) bekezdése (amely a felelősség megállapítása tekintetében a Ptk-ra utal és az Ebtv. szerinti felelősségre vonatkozóan speciális rendelkezést tartalmaz) az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személyek felelősségét szabályozza, az – a jogerős ítélet szerinti értelmezéssel szemben – az Ebtv. 67. § (1) bekezdés szerinti foglalkoztatói felelősség vizsgálata és megállapítása során szintén nem alkalmazható. A foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti megtérítési kötelezettségét tehát nem csökkenti, ha a munkavédelmi szabályok megszegésével a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében.
Budapest, 2015. július 17.
A Kúria Sajtótitkársága