A felperes egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó elkülönített cukortámogatással összefüggésben kapott támogatást a 2007-2010. és a 2011. támogatási időszakokban, amelyből a támogatási közigazgatási szerv „intézkedésben való jogosulatlan részvétellel igénybe vett” támogatás címén jogerős határozataival közel 70 millió forint visszafizetésére kötelezte. A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság a támogatási szerv közigazgatási határozatait helybenhagyta.
A Kúria megalapozottnak minősítette a felperes felülvizsgálati kérelmét, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálnia kellett az egységes területalapú támogatási rendszer alapján támogatásra jogosult mezőgazdasági termelőknek nyújtott elkülönített cukortámogatásról szóló 48/2006. (VI. 22.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) támogatási időszak és a közigazgatási határozatok meghozatala közötti időszakban történt többszöri módosítására tekintettel a perben alkalmazandó szabályozás mibenlétét.
Értelmeznie kellett az „integrátor” fogalmát és az R.-ben ahhoz kapcsolt jogokat és kötelezettségeket. Az integrátor jogi helyzetéhez képest kellett értékelni a perbeli felperes termelői tevékenységét, a referencia időszakbeli önálló szállítási jogosultságát, a referencia időszakban a felperes által létrehozott, önálló szállítói joggal és kvótajogosultsággal nem rendelkező, de a felperes „képviseletében” eljárt korlátolt felelősségű társaság jogállását és tevékenységét, valamint azt a tényt, hogy a felperes a megszerzett elkülönített cukortámogatásból visszaosztott bizonyos hányadot más kistermelők részére.
A Kúria vizsgálta továbbá azt is, hogy a megállapított tényállás, a felvett bizonyítás együttese megalapozottá tették-e az elsőfokú bíróság döntését a visszafizetési kötelezettség jogalapja és összegszerűsége tekintetében. A Kúria ebben a kérdésben – a Pp. 221. § (1) bekezdés értelmezése kapcsán - utalt arra, hogy „[a] bírói döntés a tények és bizonyítékok analízisén és a megállapítások szintézisén alapuló jogi minősítés, amelynek során a bíró meggyőződésének és az alkotmányos törvényeknek alávetett. A bírói döntés megalapozottságát körülíró Pp.-beli rendelkezés azt a követelményt támasztja az ítélettel szemben, hogy az analízisen alapuló szintézist – a bírói döntést - logikus, egymásba kapaszkodó ténybeli és jogi megállapítások sora támassza alá. A Pp. 221. § (1) bekezdésének indokolással kapcsolatos követelményei a döntés önkényes voltát zárja ki.”
A Kúria a felülvizsgálati eljárás lefolytatását követően arra a következtetésre jutott, hogy a kereset keretei között eljárt elsőfokú bíróság nem tisztázta megfelelően a közigazgatás szerv döntésének sem jogalapját, sem pedig a visszafizetéssel érintett támogatás összegszerűségét, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárásban előírta a bíróság számára a közigazgatási határozatokban rögzített felperesi magatartás, és a felperes által létrehozott korlátolt felelősségű társaság közreműködésének együttes, ismételt értékelését az R. 1. § c) és d) pontjaiban foglaltak alapján. Emellett előírta közigazgatási határozatokban foglalt számítási mód, arányszámok és összegszerűségek jogszerűségének ismételt értékelését is, utóbbi körben - szükség esetén és arra irányuló indítvány alapján - igazságügyi szakértő bevonásával a számszaki kérdések tisztázását.
Budapest, 2015. július 13.
A Kúria Sajtótitkársága