A felperes 2001. január 8-ától állt az alperes alkalmazásában mint forgalmi autóbuszvezető. Munkaviszonyát az alperes 2012. november 26-án kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint: „ (…) autóbusszal (…) a telephelyre való érkezéskor a kocsiátvevő biztonsági őr, J.V. a telephelyi gyakorlatnak megfelelően azzal a céllal szállt fel az autóbuszra, hogy az Ön forgalmi munkalapjára rögzítse a telephelyre való érkezés pontos idejét. (…) Ekkor Ön arra kérte a biztonsági őrt, hogy a forgalmi munkalapjára ne a telephelyre való érkezésének idejét, hanem annál későbbi időpontot jegyezzen fel. (...) Mivel a biztonsági őr nem volt hajlandó a telephelyre érkezése időpontjánál későbbi, valótlan időpontot feltüntetni a forgalmi munkalapján, a biztonsági őrt fennhangon szidalmazni kezdte. (…) Ezt követően a biztonsági őr le kívánt szállni az autóbuszról, azonban Ön ezt az autóbusz ajtajának hirtelen bezárásával megakadályozta. Az ajtó visszanyitását követően J.V. ismét próbált leszállni az autóbuszról, azonban Ön az autóbusz ajtaját rácsukta az éppen leszálló biztonsági őrre (egyik lába a földön, másik lába azonban még az autóbusz lépcsőjén volt), majd az autóbusszal elindult.
A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos.
A másodfokú bíróság valamennyi, az azonnali hatályú felmondásban írt körülményt értékelt – ha ezek közül kettőt kiemelten is kezelt –, és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes magatartása összességében alkalmas volt a jogviszony azonnali hatályú megszüntetésére (BH2006.123.). Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok mellett nem volt indokolt helyszíni tárgyalás tartásával a történtek rekonstruálása. Két tanú vallomása is egyértelműen alátámasztotta, hogy a felperes az ajtó bezárásával az ellenőr testi épségét veszélyeztette, ezáltal „az emberi normákkal ellentétes” magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fennállása alatt nem lehet a munkáltató részéről elfogadott.
Az nem teszi a munkáltató intézkedését jelen esetben jogellenessé, hogy az eset kivizsgálásának tartama alatt – a tények feltárásának idejére – a nála hosszabb ideje (2001 óta) alkalmazásban álló munkavállalót a munkavégzéstől nem tiltotta el.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nem jutott téves következtetésre, a jogerős ítélet jogszabálysértés megállapítására nem adott alapot.
Budapest, 2015. július 9.
A Kúria Sajtótitkársága