A közérdekű perben a felperes a pénzügyi intézmény alperes által kölcsönszerződésekben és lízingszerződésekben alkalmazott üzletszabályzatok egyes rendelkezései tisztességtelenségének megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének túlnyomórész helytadott. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és több üzletszabályzati rendelkezés tekintetében a keresetet elutasította.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelmei folytán eljárt Kúriának két elvi jelentőségű kérdésben kellett állást foglalnia. Az első, hogy a jogerős ítélet meghozatala előtt hatályba lépett a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a alapján tisztességtelennek minősülő, a kamat, költség, díj egyoldalú módosítását lehetővé tévő szerződési feltétel érvénytelenségét ugyanezen okból jelen perben lehetett-e még vizsgálni akkor, ha a hivatkozott törvény 7. §-a szerinti perben ugyanezen szerződési feltétel tekintetében jogerős ítélet született.
A Kúria álláspontja szerint a 2014. évi XXXVIII. törvényben szabályzott, speciális eljárási keretek között hozott ítélet – amely az adott szerződési feltétel tisztességtelenségét minden érintett fogyasztóra kiterjedő hatállyal állapította meg – az adott általános szerződési feltétel semmisségét jelenti. A hivatkozott törvény alapján folyamatban volt per, az abban hozott jogerős ítélet a jelen per tárgyát képező üzletszabályzati rendelkezésekre vonatkozó megállapítása a másodfokú bíróság számára nem tette lehetővé, hogy ítéletében ezen szerződéses rendelkezések esetleges tisztességtelenségét érdemben vizsgálja. A 2014. évi XXXVIII. törvény szerinti pert speciális közérdekű pernek kell tekinteni, amely perben hozott jogerős ítélet személyi hatálya erga omnes jellegű, mind a keresetnek helytadó, mind a keresetet elutasító rendelkezések tekintetében, függetlenül attól, hogy a kereset elutasítására azért került sor, mert az adott rendelkezést a 2014. évi XXXVIII. törvény szerinti perben a bíróság tisztességtelennek találta vagy azért mert azt állapította meg, hogy az nem tartozik a törvény hatálya alá.
A másik elvi jelentőségű kérdés az volt, hogy az eljárt bíróságoknak hivatalból kellett-e, lehetett-e vizsgálni a keresetben meg nem jelölt egyes üzletszabályzati rendelkezések tisztességtelenségét. A Kúria álláspontja szerint megállapításra irányuló perben az egyes szerződéses rendelkezések érvénytelenségét kizárólag a kereseti kérelem keretei között kell, lehet vizsgálni.
Budapest, 2015. július 8.
A Kúria Sajtótitkársága