Az előző este történt szóváltást követően a sértett és három társa a terhelteket a családi házuknál kereste fel és a nyitott kapun bementek. Az ott lakó I. rendű terhelt magához vett egy csákányt, és azt a kezében tartva egy oldalirányú mozdulattal a sértett irányába ütött, miközben felszólította a sértettet az ingatlan elhagyására.
Az I. rendű terhelt a csákánnyal a sértettet nem találta el, mert a sértett a csákányt a vasrészénél megfogva kirántotta a terhelt kezéből. A sértett ezután a másik kezével ököllel egy esetben szájon ütötte az I. rendű terheltet, aki az ütéstől hátraesett és a szája felső-belső része vérezni kezdett.
Ezután a sértett és három társa elhagyva az ingatlant kimentek az utcára, ahol a többiek beszálltak az ott lévő autójukba.
Eközben a hazaérkező II. rendű terhelt egy ásót, míg az I. rendű terhelt egy 19,5 cm pengehosszúságú műanyag nyelű konyhakést vett magához.
A sértett meg akarta kerülni a kapubejáróban álló személygépkocsit azért, hogy abba beüljön, de közben a terheltek egyik rokona felszólította, hogy adja vissza a még mindig a kezében tartott csákányt, a sértett egy-két lépést visszalépett, a kérésnek eleget tett.
Ezzel egy időben az utcán a II. rendű terhelt a kezében lévő ásót a feje fölé emelte, és annak élével a sértett homlokát közepesnél kisebb erővel többször megütötte. Az ütések közül legalább három ütés a sértettnek a védekezésül a feje fölé emelt alkarját érte.
A sértett a bántalmazás közben hátrálni kezdett, így folyamatosan távolodott a kapubejáróban álló autótól.
A terheltek az utcán, az autótól kb. 17 méterre utolérték a sértettet, és miközben a II. rendű terhelt az ásóval bántalmazta, az I. rendű terhelt – miközben megöléssel fenyegette – a késsel közepesnél nagyobb erővel egy határozott, egyenes vonalú mozdulattal a mellkasa elülső felszínének jobb oldalán, a szegycsont alsó harmadában megszúrta, melynek következtében a sértett a földre esett. A terheltek ezt látva felhagytak a sértett további bántalmazásával.
A sértettet társai kórházba szállították, ahol szakszerűen ellátták.
Az áthatoló szúrt sérülés gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam 8 hét. Az áthatoló szúrt sérülés közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő. A tüdő- és májsérülés következtében orvosi beavatkozás, műtét hiányában bizonyosan a sértett halála következett volna be a további és ellátatlan mell- és hasüregi vérzés miatt.
Az irányadó tényekből mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a terheltek az utcán már nem voltak jogos védelmi helyzetben; akkor bántalmazták a sértettet, amikor az már távozóban volt. Az I. rendű terhelt kint az utcán, a személygépkocsitól távolodó, hátráló, menekülő sértettet szúrta meg. A sértett társai ekkor már az autóban ültek, a sértettnél nem volt eszköz, a terhelteknél viszont testi sérülés okozására, illetve élet kioltására alkalmas eszköz: ásó és kés volt.
Ugyanakkor tévedett az ítélőtábla, amikor – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - azt a következtetést vonta le a megállapított tényekből, hogy az I. rendű terhelt szándéka nem irányult a sértett megölésére.
Bár az ítélőtábla következtetése annyiban helytálló, hogy a terhelteknek nem volt a sértett életének kioltására irányuló együttes szándéka, azaz e tekintetben közöttük nem volt szándékegység, azonban az I. rendű terhelt szándékára az elsőfokú bíróság vont le helyes következtetést.
A terhelt emberi élet kioltására alkalmas eszközzel kb. 17 méteren át üldözte az előle eszköztelenül menekülő sértettet, akit utolérve a késsel egy határozott mozdulattal, közepesnél nagyobb erővel – miközben ölésre utaló kijelentést tett – életfontosságú szervek tájékán megszúrt. Bár a kés pengehosszúságának nem teljes terjedelmében hatolt a sértett testébe, az elölről hátra, a középvonal felől kissé jobbra és felülről kissé lefelé irányuló szúrás – a legalább 5-6 centiméteres szúr-csatorna mellett is – áthatoló sérülést eredményezett, és a tüdő- és májsérülés következtében orvosi beavatkozás, műtét hiányában bizonyosan bekövetkezett volna a sértett halála a további és ellátatlan mell- és hasüregi vérzés miatt; így a szúrással közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő.
Az elkövetés körülményei, a használt eszköz, a szúrás ereje és iránya, az ölésre utaló kijelentés mind azt támasztják alá, hogy az I. rendű terhelt a halálos eredmény bekövetkezésébe legalábbis belenyugodott.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az I. rendű terhelt cselekményét törvénysértően minősítette az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett emberölés bűntettének kísérlete helyett társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, és így a vele szemben kiszabott büntetés is törvénysértő.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatnak az I. rendű terheltre vonatkozó részét a terhére megállapított bűncselekmény minősítését és a büntetést érintően a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva megváltoztatta; a bűncselekményt a Btk. 160. § (1) bekezdés szerint minősülő emberölés bűntette kísérleteként minősítette, figyelemmel a Btk. 10. § (1) bekezdésére.
A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az eljárt bíróságok túlnyomó részt feltárták. Ezzel egyezően a Kúria az I. rendű terhelt javára enyhítő körülményként értékelte azt, hogy cselekményét fiatal felnőttként, eshetőleges szándékkal követte el, és a közvetlen életveszélyre tekintettel ugyan kisebb súllyal azt is, hogy az kísérleti szakban maradt. Enyhítő körülményként vette figyelembe a Kúria még az időmúlást, valamint azt, hogy a cselekménysort a sértett megjelenése és a nagymamával történő hangoskodása indította el, aminek során a sértett neki sérülést is okozott, továbbá azt, hogy ténybeli beismerő vallomása mellett a terhelt a Kúria előtt akként nyilatkozott, hogy cselekményét megbánta.
Mindezekre tekintettel a Kúria úgy találta, hogy az I. rendű terhelttel szemben a törvényes büntetési tétel alsó határát elérő büntetés is túl szigorú lenne, ezért a szabadságvesztés tartamát a Btk. 82. § (2) bekezdés b) pont alkalmazásával három év hat hónapban állapította meg, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzve.
Budapest, 2015. június 8.
A Kúria Sajtótitkársága