Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet az ellene 3 rendbeli közokirattal visszaélés vétsége [1978. évi IV. törvény – a továbbiakban: korábbi Btk. - 277. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közokirattal visszaélés elkövetési magatartásai közül a megszerzés nem valósult meg, mert az elvétel nem az okiratok tartós birtokba vételének szándékával történt, mivel a terhelt az elvett iratokat a közelben eldobta. A megsemmisítés pedig nem róható fel a terhelt terhére, mert az iratok kukába dobásával jó esélyt teremtett arra, hogy azokat megtalálják és visszajuttassák tulajdonosának.
Ügyészi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közokirat kukába dobása az általános élettapasztalatok alapján az okirat állagának helyrehozhatatlan károsodását magában hordozza, így megsemmisítésnek tekinthető. Azonban álláspontja szerint a közokirat megsemmisítése csak abban az esetben büntetendő, ha az „nem jogtalan elvétel vagy megszerzés következménye”.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2013. január 9-én egy gyógyszertárban az egyik vásárlónak a vásárlótérben lévő széken hagyott kabátja zsebéből kivette a pénztárcát, amelyben 23 ezer forint készpénz, a sértett személyi igazolványa, vezetői engedélye és lakcímkártyája volt, majd távozott a gyógyszertárból. A terhelt az utcán a pénztárcából kivette a készpénzt, majd a tárcát a sértett okmányaival együtt a közeli kukába dobta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az ügyész a terhelt terhére terjesztetett elő felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány szerint az 1/2009. BJE jogegységi határozat kizárólag az elkövetési magatartások halmozódásának esetére adott olyan iránymutatást, miszerint a „megsemmisítés” és a „megrongálás” fordulat önálló felrovására csak akkor kerülhet sor, ha a közokirat megszerzése nem jogtalanul történt. Ez jelen esetben nem áll fenn, így a közokiratok megsemmisítése büntetőjogilag a terhelt terhére róható.
A Kúria 2015. március 24. napján meghozott Bfv.III.18/2015/6. számú végzésével az ügyben hozott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Indokolásában rámutatott: megszerzéssel valósul meg a lopási cselekményhez társuló közokirattal visszaélés, ha az elkövető eshetőleges szándéka kiterjed a dolog elvételekor arra, hogy a lopott dologgal együtt közokiratot is elvesz, továbbá az elvett dolgot az elvételt követően is tartósan birtokolja, vagy legalábbis az elvételkor a szándéka akár csak eshetőlegesen tartós birtoklásra irányul.
Ha az elkövető az elvételt követően röviddel úgy hagy fel az okirat birtoklásával, hogy attól az okirat megrongálódik vagy megsemmisül, ebből nem lehet következtetni arra, hogy az elvételkor sem volt a terheltnek akár csak eshetőleges szándéka sem az okirat tartósabb birtokba vételére. Ha viszont a birtoklással felhagyásra az okiratnak a sértetthez való visszajuttatását lehetővé tevő módon kerül sor, ez a körülmény arra utal, hogy már az elvételkor sem állott fenn tartós birtoklásra irányuló szándéka.
A kukába dobás pedig – bár röviddel az elvételt követően történt – nem tekinthető az okiratok birtokával olyan módon történő felhagyásnak, ami a tulajdonoshoz, sértetthez való visszajuttatást lehetővé teszi. Mind az okirat megtalálása, mind – megtalálása esetén – annak visszajuttatása esetleges, arra az elkövetőnek nincs ráhatása. Így az ilyen eljárás az általános élettapasztalat szerint az okirat megrongálódásának, megsemmisülésének legalábbis a reális lehetőségét magában rejti, ami a visszajuttatás lehetővé tételének ellentmond.
Ezért tévedett az első- és másodfokon eljárt bíróság is, amikor a terhelt bűnösségét a korábbi Btk. 277. § (1) bekezdése „megszerzés” elkövetési fordulatának megvalósulása ellenére nem állapította meg, így a jogerős ítéletben a terhelt felmentésére a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.
Ennek ellenére a Kúria a jelen ügyben elégségesnek ítélte kizárólag a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás folytatására utasítását. Ugyanis bár az elsőfokú bíróság is alapvetően téves jogi álláspontot foglalt el a terhelt bűnösségét illetően, de a tényállást a helyes jogi következtetések levonására alkalmas módon megállapította.
Ezért a másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésével már megnyílik annak a lehetősége, hogy a másodfokú bíróság törvényes jogerős határozatot hozhasson.
A Kúria rámutatott: az elkövetés óta többször változott törvényi szabályozásra tekintettel az új eljárásban vizsgálni kell a Btk. 2.§-a alapján alkalmazandó jogszabály kérdését is.
Az elbíráláskor hatályos Btk. összefoglalt bűncselekményként rendeli büntetni, ha az elkövető a szabálysértési értéket meg nem haladó értékre elkövetett lopás során egy vagy több közokiratot is elvesz.
Ennek alkalmazását ugyanakkor a vád terjedelme nem, azonban a Btk. 1. § (1) bekezdésében meghatározott „nullum crimen sine lege” szabály kizárja.
Ugyanakkor amíg az elkövetéskori törvény szerint a cselekmény az azzal érintett közokiratok számához igazodóan 3 rendbeli homogén halmazat, addig az elbíráláskori törvény szerint a közokirattal visszaélés egy rendbeli bűncselekmény (egység), akár egy, akár több okirat az elkövetés tárgya, ezért jelen ügyben az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása enyhébb elbírálást jelent.
Budapest, 2015. június 8.
A Kúria Sajtótitkársága