A felperes 2004. szeptember 15-étől ügyintézőként, jogi szakreferensként állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. augusztus 27-én kelt indokolás nélküli felmentésével szüntette meg a munkáltató 2010. november 1-jei hatállyal a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Ktjv. 8. §-át alkotmányellenessé nyilvánította, e körben pedig - értelmezése szerint - azt mondta ki, hogy pro futuro jelleggel 2011. május 31-ével került megsemmisítésre a jogszabály, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felmentésekor ne lett volna az a hatályos Alkotmányba ütköző. A felperes hivatkozott az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkére és arra, hogy a Ktjv. vitatott rendelkezése alapjog érvényesülésének kiiktatására, a munkavállaló jogorvoslathoz való jogától történő megfosztására irányult. Ezen túlmenően rendeltetésellenes joggyakorlást is állított külön kiemelve, hogy a felmentését követően szinte azonnal új jogászt vettek fel, így eltávolításának munkaszervezési indoka nem lehetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt állította, hogy az alperes perbeli képviselete jogszabálysértő, az SzMSz-ben foglaltakra figyelemmel az elnök ügyvédi irodának nem adhatott meghatalmazást.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról szóló 256/2007. (X.4.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése szerint az alperes központi hivatal, a (3) bekezdés szerint pedig azt az elnök vezeti. A Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatának 5. § (5) bekezdés g) pontja szerint az elnök képviseli a Hivatalt, így különösen a minisztérium és a külső szervek előtt, valamint a sajtókapcsolatokban. Ennek során tehát nincs elzárva attól, hogy az alperes képviseletére meghatalmazást adjon ügyvédi iroda vagy ügyvéd részére akkor sem, ha a szervezeti és működési szabályzat szerint az alperes különböző osztályokra tagozódik, amelyek közül többnek is hatáskörébe tartozhat jogi ügyek intézése. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati hivatkozás alaptalan.
A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok az Európai Unió Bíróságának végzésében foglaltakat tévesen értelmezték. A felperes tévesen jutott mindezen megállapításra, mivel a Kúria az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (Mfv.I.10.072/2013/6. számú végzés). Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben meghozott végzésében összefoglalóan megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Ezért az Alapjogi Charta megsértése címén a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában rögzítette, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja „alkotmányellenes, sérti … (az Alkotmány) 70/B. § (1) bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. § (1) bekezdésében szabályozott bírósághoz fordulás jogát, és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot...”.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján „a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg..., az 2011. május 31-én veszti hatályát” (idézett határozat 6. pont). A fentiekből tehát az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) ekezdés b) pontja alkalmazható volt.
Budapest, 2015. május 28.
A Kúria Sajtótitkársága