Az apaság vélelmének megdöntése iránti perben a bíróságnak az alábbi elvi jelentőségű kérdést kellett eldöntenie:
A Csjt. 43. § (1) bekezdése alapján az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha a származás reprodukciós eljárás következménye és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 168. §-a alapján a reprodukciós eljárás során az eljárásban részt vevő feleknek két okiratban kell nyilatkozniuk.
a) Az eljárás megindításához szükséges kérelem.
b) Az eljárást végző intézet szóbeli és írásbeli tájékoztatása alapján hozzájárulás az adott esetben elvégezhető eljáráshoz, amelynek ki kell térnie a konkrét beavatkozás természetére is.
Az elsőfokú bíróság a reprodukciós eljárásból született gyermek esetében azt az álláspontot foglalta el, hogy önmagában a reprodukciós eljárás lefolytatásához szükséges kérelem, valamint az ún. hozzájáruló nyilatkozat megléte kizárja az apaság vélelmének megdöntését abban az esetben is, ha a DNS vizsgálat eredményeképpen kizárt, hogy a gyermeknek a reprodukciós eljárásban részt vevő férj, illetve élettárs a biológiai édesapja. A másodfokú bíróság – egyetértve az elsőfokú bírósággal – a hozzájáruló nyilatkozat tényénél fogva nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a reprodukciós eljárás során a felek kellő tájékoztatást kaptak-e és tisztában voltak-e azzal, hogy milyen típusú reprodukciós eljáráshoz adták a beleegyező nyilatkozatukat.
A perbeli adatokból ugyanis megállapítható volt, hogy az eljárás során aláírt okiratok nem tartalmazzák az Eütv. 168. §-a szerint szükséges tájékoztatást az adott, konkrét beavatkozásról, így arról sem, hogy a felek a reprodukciós eljárás lefolytatását akkor is kérik-e, ha az csak idegen donor hímivarsejtjeinek felhasználásával lehetséges. A perbeli egyéb adatokból ugyanakkor még a hiányos orvosi dokumentáció alapján is megállapítható volt, hogy a felperes nem adta hozzájárulását ahhoz, hogy idegen donor felhasználásával történjen a reprodukciós eljárásban a megtermékenyítés, kifejezetten saját hímivarsejtjével való megtermékenyítés céljából vett részt a reprodukciós eljárásban, tehát vér szerinti gyermekre vágyott, amit az adott egészségügyi intézmény – szóban, illetve ráutaló magatartással megvalósítható beavatkozásnak tekintett, és ami – legalábbis az orvosi dokumentáció értelmében – meg is történt, tekintettel arra, hogy a felperestől életképes hímivarsejteket tudtak nyerni.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a következőképpen döntött.
A Csjt. 43. § (1) bekezdése kivételes lehetőségként fogalmazza meg a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelem megdöntését. A beleegyező nyilatkozat tartalmát az Eütv. 168. §-a határozza meg. Abban az esetben, ha a csatolt orvosi iratok alapján megállapítható, hogy a felek nem adtak hozzájárulást donor hímivarsejtjének igénybevételéhez, de az mégis megvalósult, megnyílik a lehetőség a Csjt. 43. § (1) bekezdése alapján az apaság vélelmének megdöntésére. Az ilyen esetben ugyanis sérül a felek önrendelkezési joga. A beleegyező nyilatkozat ugyanis a konkrét eljárás megjelölésének hiányában kiterjesztően nem értelmezhető úgy, mintha az érintettek mindenáron szülőkké kívánnának válni és ezért bármilyen reprodukciós eljáráshoz hozzájárultak volna. A reprodukciós eljáráson alapuló szülővé válás olyan tudatos, felelősségteljes döntést követel meg, amelynek során az érintettek esetében lehetséges beavatkozások ismeretében a feleknek határozottan nyilatkozniuk kell arra vonatkozóan, hogy pl. kifejezetten ragaszkodnak a vér szerinti gyermek asszisztált reprodukció segítségével történő születéséhez (ahogyan jelen esetben is) vagy idegen donor ivarsejtjét is elfogadják.
A felek részéről aláírt „bianco” beleegyező nyilatkozat ennek a követelménynek nem felel meg, ugyanis a donor ivarsejttel történő reprodukcióhoz az eljárásban résztvevőknek kifejezetten hozzá kellett volna járulniuk és ez a jelen esetben nem történt meg.
Tekintettel arra, hogy az első-, a másodfokú bíróság a felperes az apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetét elutasította, a Kúria a fentiek alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a kiskorú I. rendű alperesnek nem a felperes az édesapja.
Budapest, 2015. május 13.
A Kúria Sajtótitkársága