Közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettét valósítja meg az elkövető, aki a kommunális áramellátást biztosító transzformátorokból a hűtésre használt olajat eltulajdonítja.
Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közérdekű üzem megzavarása bűntettében, valamint a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bb) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pont I. fordulata szerint, illetve egy esetben a (3) bekezdés ba) pontja szerint minősülő lopás bűntettében állapították meg. Ezért a terhelttel szemben két év hat hónap szabadságvesztés büntetést, és három év közügyektől eltiltást szabtak ki azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és a terhelt a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő naptól bocsátható feltételes szabadságra.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a Btk. 2. § (2) bekezdését, és törvénysértően minősítették a terhelt cselekményeit az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyv szerint. Vitatta továbbá az indítvány a tényállás azon pontját, amely a folytatólagosan elkövetett magatartások közül a legsúlyosabb részcselekménynek minősül. Végezetül arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettében azért is törvénysértő, mert az intellektusa, mentális retardáltsága miatt tudata még eshetőlegesen sem fogta át, hogy a transzformátor-olaj leeresztése és eltulajdonítása révén közbiztonságot sértő bűncselekmény elkövetése is megvalósulhat.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta. Az elkövető aktuális tudattartamát vitató indítványrészt törvényben kizártnak, lényegében a bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét támadónak minősítette. Az elsőfokú bíróság ítéletében ugyanis rögzítette, hogy az I. rendű terhelt nem szenvedett a cselekmény idején, illetve jelenleg sem az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tette, vagy korlátozta volna cselekménye következményeinek felismerésében, illetőleg e felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiségzavara, illetve alkalmazkodási zavara, mint pszichiátriai kórkép fennállt, ezzel kezelték, azonban ez korlátozó tényezőnek sem tekinthető. A jogerős ítéleti tényállás arra vonatkozóan semmilyen tényt, adatot nem tartalmazott, amely arra utalt volna, hogy az I. rendű terhelt intellektusa korlátozta volna őt abban, hogy magatartása következményeit felismerje.
A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok törvényesen alkalmazták az elbíráláskor hatályban lévő (új) Btk. rendelkezéseit. Mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori Btk. azonos módon rendelte büntetni az elbírált bűncselekményeket, ugyanakkor a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés folytán az új Btk. enyhébbnek minősül.
Nem találta a Kúria megalapozottnak a folytatólagosság egységébe tartozó egyik részcselekménnyel kapcsolatos felülvizsgálati indítványt sem. A természetes egységet, illetve a törvényi egységet (folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után. A minősítés ilyenkor általában a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányos jogkövetkezményekkel járó részcselekményhez igazodik. A bűncselekmény-egységnek ugyanis szükségszerűen kell magán viselni az alkotó elemeinek ismérvét. A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény jogi minősítése ezért egységesen a legsúlyosabban minősülő részcselekmény minősítéséhez igazodik.
A legsúlyosabban minősülő részcselekményt pedig a terheltek csoportosan követték el, ezért törvényes a folytatólagosan elkövetett közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettének minősítése a Btk. 323. § (2) bekezdés a) pontja alapján.
A Kúria mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. április 28.
A Kúria Sajtótitkársága