Autópálya építéshez szükséges nyomvonal kialakítása érdekében az alperes jogelődje az érintett ingatlanrészekre vonatkozó vételi ajánlatokkal kereste meg a XXV. r. felperest. A XXV. r. felperes hajlandó volt az eladására, de csak az általa megjelölt vételáron és azzal a kikötéssel, hogy a négy ingatlanból kettőt az alperes jogelődje teljes egészében megvásárol, mert azok megosztása esetén a megmaradt rész számottevően értéktelenebbé válna. Az alperes jogelődje mindezeket elfogadta és a felek a szerződéseket megkötötték.
A XXV. r. felperes utóbb a szerződéseket feltűnő értékaránytalanság miatt megtámadta, valamint kártérítést követelt a tulajdonában maradt ingatlanokban a megosztás folytán bekövetkezett értékcsökkenés miatt. A Kúria a 2003- ban megindult perben meghozott jogerős részítéletet hatályában fenntartva kifejtette, hogy a XXV. r. felperes a szerződést, a részéről történt teljesítését követő egy éven belül lett volna jogosult megtámadni, de ezt a határidőt elmulasztotta. Alaptalanul hivatkozott a határidő nyugvására is, mert a vételár a felek közt vitás volt, így nem lehet menthető oknak tekinteni azt, ha később, más ügyekben készült szakvélemények alapján vélte úgy, hogy az ingatlanai többet érhettek az általa kért vételárnál. A részben a XXV. r. felperes tulajdonában maradt ingatlanok megosztására, a vételár meghatározására a felek megállapodása alapján került sor, ezért az alperes, illetve jogelődje szerződésszegésének, illetve jogellenes vagy felróható magatartásának hiányában a kárigény sem lehet alapos.
Budapest, 2015 április 28.
A Kúria Sajtótitkársága