A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2013. május 28-án kelt határozatát – amelyben a felperes részére 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2013. július 31. napjával megszüntette, egyidejűleg 2013. augusztus 1-től 41.850 forint rokkantsági ellátást állapított meg – a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban. Mmtv.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és egyéb rendelkezései alkalmazásával helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Mmtv. 2. § (1)-(2) bekezdése, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 32. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította. A perben beszerzett, az NRSZH véleményekkel mindenben egyező igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes korábbi egészségi állapota a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012 (II.14.) NEFMI rendeletre figyelemmel már nem értékelhető olyan súlyúnak, mint azt a korábbi jogszabályok lehetővé tették. A felperes felülvizsgálati kérelmében az Mmtv. 19. § (2) bekezdése és 33/A. § (1) bekezdés a) pontja megsértését állította. Álláspontja szerint az Mmtv. 19. § (2) bekezdése a 3. § (2) bekezdés szerinti minősítési kategóriához képest írja elő az állapotváltozás vizsgálatát, esetében azonban a rehabilitációs hatóság először 2013. évben végezte el a komplex minősítést, így megelőző minősítési kategóriával nem rendelkezett. A 2013. évi és az azt megelőző, 2010. évi felülvizsgálat szöveges értékelése, miszerint rehabilitálható, de komplex rehabilitációja nem javasolt, teljes mértékben megegyezik, amit az állapotváltozás megítélése során figyelembe kellett volna venni. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes korábbi rokkantsági nyugdíjának 2012. január 1-től történő, rokkantsági ellátáskénti folyósítására az Mmtv. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján került sor, ezért az alperesnek az Mmtv-be 2012. július 26-tól beiktatott új rendelkezés, a 33/A. § (1) bekezdése alkalmazásával azt kellett vizsgálnia, hogy van-e helye az ellátás összege módosításának. A törvényhozó – az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjából kitűnően – a 2011. január 1. előtt rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1-től az Mmtv. átmeneti rendelkezései alapján rokkantsági ellátásban részesülő személyekre vonatkozóan külön szabályozást alkotott, így 2012. január 1-től a korábbival azonos összegű rokkantsági ellátásban részesülő személyek ellátása összegének felülvizsgálatára teremtett lehetőséget. Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt, az ellátás összegének módosítására vonatkozó feltétel fennállásáról a munkaügyi bíróság helytállóan foglalt állást. A közigazgatási eljárásba bevont szakértői szervek és a perben eljárt igazságügyi szakértő a felperes egészségi állapotáról – az egyes megbetegedések részkárosító hatásának mértékét is ideértve azonosan foglaltak állást, az egybehangzó szakvélemények alapján nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy az állapotjavulás a perben nem nyert bizonyítást. A perben arra vonatkozó adat, hogy a megbetegedések értékelése a korábbinál szigorúbb, a felperesre nézve kedvezőtlenebb szabályokon alapult; nem merült fel.
Hangsúlyozta ugyanakkor a Kúria, hogy az egészségkárosodás, egészségi állapot meghatározására vonatkozó feltételek változásával, szigorításával kapcsolatok sérelmek orvoslására az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. A felperes tévesen hivatkozott arra is hogy az állapotjavulást a rehabilitálhatóságra vonatkozó megállapítások egyezése cáfolja, a jogosultsági feltételek közül az egészségkárosodáshoz, egészségi állapothoz mért rehabilitálhatóság ugyanis önmagában nem képez olyan kritériumot, amelynek alapján az állapotváltozás megítélhető.
Budapest, 2015. április 23.
A Kúria Sajtótitkársága