A felperesek megvásárolták az I. r. alperestől a perbeli – nagy értékű – ingatlan egy tulajdoni hányadát és felhívták a tulajdonostárs II. r. alperest, hogy közölje kíván-e élni az elővásárlási jogával. A II. r. alperes a jogosultsága gyakorlásáról nyilatkozott, de a vételár megfizetése és a szerződés megkötése érdekében felszólítás ellenére sem tett lépéseket. Az I. r. alperes mintegy hét hónap elteltével azonban, azonos tartalommal és az elővásárlási jog gyakorlása alapján a II. r. alperessel is adásvételi szerződést kötött.
A jogerős ítélet – a keresettől eltérően - a jogvitát kétszeri eladásként elbírálva arra a következtetésre jutott, hogy a régi Ptk. 117. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőként birtokba lépő felperesek jogosultak a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetésére.
A Kúria elvi jellegű álláspontja ettől eltérően az volt, hogy nem történt kétszeres eladás, mert a II. r. alperes nem adott új ajánlatot, csak az elővásárlási jogát kívánta a felperesek és az I. r. alperes által kötött szerződés tekintetében gyakorolni. A II. r. alperes azonban nem jogszerűen gyakorolta a jogosultságát, az mintegy hét hónap elteltével már nem állt fenn, ezért az alperesek által kötött szerződés a felperesekkel szemben hatálytalan. A felperesek tehát – a keresetüknek megfelelően - ezen a ténybeli és jogi alapon szerezték meg az ingatlan tulajdoni hányad tulajdonjogát.
Budapest, 2015. április 23.
A Kúria Sajtótitkársága