Az I.-XIII. r. felperesek, illetve jogelődjeik az alperes alkalmazásában álltak. Az általuk kidolgozott „Társalkaloidok kinyerése” címen, és „Membránszűrés alkalmazása” címmel újítási javaslatokat nyújtottak be az alperesnek, majd írásban bejelentették az alperesnél, hogy az újítási javaslatok alapján találmányi bejelentést kívánnak tenni. Az alperes az igénytartás vonatkozásában a jogvesztő határidőben nem nyilatkozott, ezért a felperesek szabadalmi bejelentése alapján az „Eljárás ópium alkaloidok elválasztására” című találmány 225.038 lajstromszámon, és „Eljárás ópium alkaloidok kinyerésére alkalmas oldatok előállítására” című találmány 225.479 lajstromszámon szabadalmi oltalmat kapott. Az alperes a szabadalmi oltalommal védett találmányokat az elsőbbség napjától kezdődően hasznosította, a felperesek részére azonban szabadalom hasznosítási díjat nem fizetett. A felperesek keresete alapján a jogerős ítélet az alperest az elsőbbség időpontjától az elsőfokú ítélet meghozataláig lejárt hasznosítási díj megfizetésére kötelezte és a jövőben esedékes hasznosítási díjfizetési kötelezettségét megállapította. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a perbeli szabadalmak hasznosításával előállított gyógyszer-hatóanyagok, illetve intermedierek értékesítéséből származó szabadalom hasznosítási díj összegét az eljárt bíróság a per adatainak és a bizonyítékoknak az okszerű mérlegelésével határozta-e meg akként, hogy a licenciaanalógia módszerével vetítési alapként az értékesített termékek nettó árbevételét, 5 % díjkulcs alkalmazásával, az ópium alapanyagból előállított hatóanyagok esetén szabadalmanként 50-50 % fedési hányaddal, míg a mákszalma alapanyag felhasználásával előállított kodein, tebain és narkotin hatóanyagok, illetve intermedierek esetén a fedési hányad mellőzésével számította.
Budapest, 2015. április 22.
A Kúria Sajtótitkársága