Mfv.I.10.538/2014. számú
A felperesnek az 1975. július 1-jétől fennálló ügyészségi szolgálati viszonyát az alperes 2012. május 31-én kelt, a 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. § (1) és (2) bekezdésére alapított felmentéssel a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 2012. május 29-ei betöltésére hivatkozással megszüntette 2011. december 31-ével. A felmentési ideje 2012. július 1-jével kezdődött, a munkavégzési kötelezettség alól 2012. október 1-jétől mentesítették, amelyre átlagilletményt fizettek a részére. A felperest az Üjt. 160. § (4) bekezdés szerint 3 havi átlagilletménynek megfelelő összeg, valamint az Üjt. 70. § (2) bekezdés d) pontja, (3) bekezdés c) pontja alapján 5 havi illetményének megfelelő jubileumi jutalom is megillette.
A felperes keresetében 3 havi átlagilletményének megfelelő felmondási időre járó összeg, 8 havi átlagilletménynek megfelelő végkielégítés, 2013. január 1-jétől a 70. életéve betöltéséig (77 hónap időtartamra) elmaradt illetmény, valamint címzetes főügyészi címmel járó illetménynövekedés, továbbá nem vagyoni kártérítésként 2.500.000 forint, összesen 42.920.556 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését azzal, hogy részére az alperes megfizetett 12 havi átalánykártérítést, mert az ügyészi jogviszonya helyreállítását nem kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felmentés jogellenes. A felperes ügyészségi szolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 6.409.708 forint elmaradt illetmény és 300.000 forint cafeteria juttatás megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A felülvizsgálati kérelemmel nem volt támadott a felperesnek a 6.409.708 forint illetmény és 300.000 forint cafeteria juttatáson felül igényelt keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó jogerős döntés, ezért ezt a Kúria nem érintette.
Jogszabályhellyel alátámasztott jogi érvelést azonban nem tartalmazott a kérelem a felmentés jogellenességét megállapító és a felperes ügyészségi szolgálati jogviszonya megszűnésének időpontját rögzítő jogerős ítéleti rendelkezéssel szemben. Ezért a Kúria érdemben e rendelkezésekkel nem foglalkozhatott.
A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott, hogy a jelen jogvitában a 2013. évi XX. törvény rendelkezései az irányadóak, továbbá hogy az Üjt. 165/J. § (5) bekezdése alapján járó 12 havi illetménynek megfelelő átalánykártérítés vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére is szolgál, valamint hogy a felperes a 12 havi illetményt meghaladóan felmerülő vagyoni kárai megtérítését kérheti. A Kúriának tehát arról kellett döntenie, hogy a felperesnek van-e 12 havi illetményét meghaladóan vagyoni kára, továbbá, hogy annak számításánál a régi Mt. 177. § (1) bekezdését jogszerűen alkalmazták-e.
Az alperes részéről a károkozó magatartás a jogellenes felmentés közlése volt, amely 2012. június 8-án történt, így az akkor hatályos régi Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó 177. § (1) bekezdése az irányadó, ennek alkalmazása jogszerűen történt a törvényszék részéről. Meg kell tehát téríteni a felperesnek az elmaradt jövedelmét, amelyet a törvényszék a 2013. január 1-jétől 2014. június 16-áig terjedő időszakra járó bruttó illetmény és bruttósított nyugdíj különbözetként, valamint az elmaradt cafeteria juttatásként jogszerűen állapított meg [az Mt. 178. § (1) bekezdés alapján] 6.409.708 forint és 300.000 forint összegben.
Jogszabálysértően kötelezte azonban ennek megfizetésére az alperest. A felperes részére ugyanis 12 havi illetményként 9.868.320 forintot fizettek ki. Ezen összeg meghaladja a felperes által igényelt 2,5 millió forint nem vagyoni kártérítés valamint az általa (felülvizsgálat hiányában) nem vitatott, a másodfokú bíróság által megállapított 6.409.708 forint elmaradt illetménykülönbözet és 300.000 forint cafeteria juttatás együttes összegét. Így a felperesnek nincs az Üjt. 165/J. § (5) bekezdésében foglalt 12 havi illetményt meghaladóan keletkezett bizonyított vagyoni kára, amelyet az alperes megfizetni tartozna.
Jelen munkaügyi jogvita keretein kívül esik az állam jogalkotásával kapcsolatban keletkezett kár megtérítésére vonatkozó igény. A felperessel közölt jogellenes felmentés jogkövetkezményeként a 2013. évi XX. törvény rendelkezései alapján az Üjt. 165/J. (5) bekezdése rendelte el, hogy az alperes a 12 havi illetmény összegét meghaladó vagyoni kárt is köteles megtéríteni. Így a jelen munkaügyi perben ezen rendelkezések az irányadóak.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezései közül az elmaradt illetmény és cafeteria juttatás megfizetésére kötelező rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és e körben a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
Budapest, 2015. április 9.
A Kúria Sajtótitkársága