I. A törvényszék a 2013. október 28. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével:
- I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont – tényállás III.1. pont] és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bekezdés c) pont – tényállás III.2. pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 10 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte;
- II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont – tényállás III.1. pont]. Ezért őt 10 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Rendelkezett továbbá az I. rendű és II. rendű terhelt tekintetében a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a tényállás III.1. pontbeli magánfél polgári jogi igényének egyéb törvényes útra utasításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A törvényszék a tényállás III.2. pontjában érintett III. rendű terhelt bűnösségét is kimondta, és vele szemben is büntetést szabott ki. Utóbbi terhelt tekintetében az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. május 29. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az I. rendű terhelt és II. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:
- az I. rendű terhelt halmazati büntetését 7 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette,
- a II. rendű terhelt büntetését 9 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette,
- a III.1. pontbeli magánfél polgári jogi igényét érdemben elbírálva az I. rendű és II. rendű terhelteket kártérítésre kötelezte;
egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. rendű és II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen
- előbb az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontját megjelölve a rablás bűntettének kísérletében (tényállás III.1. pont) egyrészről a bűnösség megállapítása, másrészről törvénysértő minősítés folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése és a törvénynek megfelelő határozat hozatala érdekében;
- majd a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III.a) pontját megjelölve a rablás bűntettének kísérlete (tényállás III.1. pont) kapcsán az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozással, a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése és új elsőfokú eljárásra utasítás érdekében.
A Legfőbb Ügyészség a BF.1579/2014/1. számú átiratában az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak, a II. rendű terhelt védőjének indítványát alaptalannak találta.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy az I. rendű terhelt védőjének és a II. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa – egyaránt – részben a törvényben kizárt, részben nem alapos, a Legfőbb Ügyészség indítványa megalapozott.
IV. A határozat elvi tartalma:
A Kúria észlelte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a minősített rablás bűntettének kísérletével bűnhalmazatban [Btk. 6. § (1) bekezdés] a terheltek elkövették-e a jármű önkényes elvételének bűntettét is.
A jármű önkényes elvételének bűntettét követi el, aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul [Btk. 380. § (1) bekezdés]. A jármű önkényes elvételének minősített esete valósul meg – a (2) bekezdés szerint –, ha ezen bűncselekményt a) erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, b) bűnszövetségben követik el. Még súlyosabban minősül [(3) bekezdés], ha a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve vagy bűnszövetségben követik el.
Az ún. összetett bűncselekményként meghatározott rablás egyik elkövetési magatartása az erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazása, és – miként a jármű önkényes elvételének – minősített esete a fegyveresen, felfegyverkezve vagy bűnszövetségben elkövetés. Ezért, ha a rablásnak és a jármű önkényes elvételének elkövetési magatartásai egybeesnek (alaki halmazat), akkor a kétszeres értékelés tilalmából fakadóan kizárólag az merülhet fel, hogy a rablás alapesetével vagy minősített esetével a jármű önkényes elvételének az alapesete valódi alaki halmazatot képez-e vagy sem. Az alapul fekvő ügyben ezt vizsgálta közelebbről a Kúria.
A tényállás szerint a postai gépjármű vezetője a postahivatalban postai küldeményeket és készpénzt vett fel. Azokat a gépjármű rakterébe tette, a készpénzes kazettát lezárta, majd a raktér ajtaját kulccsal bezárta.
A terheltek célja a készpénz elvételére irányult, ám azt a lezárt postai gépjármű tartalmazta. Ezért az I. rendű terhelt a pénzt a gépi meghajtású járművel együtt „vette el”.
Ha a postai gépjármű rendeltetése kizárólag a készpénz védelme volna és ezért a megőrzésére szolgáló készülék (zár) funkcióját töltené be, akkor a rablás mellett a jármű önkényes elvételének bűncselekménye kétségtelenül nem volna megállapítható. Ekkor a gépi meghajtású közúti jármű egyidejű elvétele a rablás elemét képezhetné, s ezért önálló büntetőjogi értékelése nem merülhetne fel.
Valójában azonban a készpénzt tartalmazó kazetta a postai gépjárműbe történő behelyezés előtt vagy az onnan kivétel után egyaránt önmagában is elvehető. A postai gépjármű feltartóztatható, és abból a készpénz ugyancsak elvehető a jármű elvétele nélkül is. A készpénz jogtalan eltulajdonítás végett történő elvétele tehát nem tételezi föl szükségképpen a készpénzt tartalmazó jármű jogtalan használat végett történő elvételét is.
Ha pedig – eltulajdonítási célzat hiányában - a gépi meghajtás jármű elvétele nem illeszkedik szükségképpen rablás törvényi tényállásában, akkor az a körülmény, hogy adott esetben a rablás tényállásának elkövetése egyúttal egy másik bűncselekmény törvényi tényállását is kimerítette, feltétlenül önálló büntetőjogi értékelést igényel. Az pedig nem is kétséges, hogy a jármű önkényes elvételének bűncselekménye nem áll olyan szükségszerű cél-eszköz kapcsolatban a rablás bűncselekményével, amely folytán az utóbbit ne lehetne végrehajtani az előző elkövetése nélkül. Mindezek folytán a rablás valóságos alaki (eszmei) halmazatban állhat a jármű önkényes elvételének bűncselekményével.
A Kúria mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet indokolásának III/1. pontjában rögzített tényállás alapján – a helyesen minősített rablás mellett – az I. rendű terhelt bűnsegédként, a II. rendű terhelt tettesként a Btk. 380. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő jármű önkényes elvételének a vétségét is elkövette. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok amikor e bűncselekményben a terheltek bűnösségét nem állapították meg.
A Kúria észlelte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták azt sem, hogy a rablásként értékelt cselekmény minősülhet-e egyúttal közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetettnek vagy sem.
Az elkövetéskor (2010. október 14.) hatályos büntetőtörvény alkalmazásában közfeladatot ellátó személy a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja [korábbi Btk. 137. § 2.a) pont 1. fordulat]. A postai pénzszállítást végző személy tehát az elkövetés idején közfeladatot ellátó személy volt.
A későbbiekben – 2011. január 1. napjától – változott a büntető törvény a postai dolgozók minősítse körében. Kimondta, hogy közfeladatot ellátó személy a postai szolgáltatónál végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy.
A – 2013. július 1. napjától – hatályos büntetőtörvény alkalmazásában közfeladatot ellátó személy az egyetemes postai szolgáltatónál ügyfélkapcsolati feladatot ellátó személy e tevékenysége során [hatályos Btk. 459. § (1) bekezdés 12.o) pont]. A hatályos Btk. tehát a postai dolgozókat érintően szűkítette a közfeladatot ellátó személyek körét. Abba már nem tartozik bele a postai értékszállítást, vagyis nem ügyfélkapcsolati feladatot ellátó személy. Miután az eljárt bíróságok a terheltek cselekményét az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint bírálták el, a közfeladatot ellátó személy elleni elkövetés vizsgálatának elmaradása a felülvizsgálat szempontjából már nem jelentős.
Budapest, 2015. március 19.
A Kúria Sajtótitkársága