Kfv.V.35.268/2014/5.
Az adóhatóság (alperes) határozatában elutasította a felperes kérelmét, amely 4.078.170 Ft (vámbiztosíték) és az 1.020.000 Ft (raktárdíj) összege utáni kamat megfizetésére irányult.
Az első fokú bíróság jogerős ítéletében az alperest, határozatának hatályon kívül helyezése mellett, új eljárásra kötelezte.
A Kúria az első fokú bíróság jogerős ítéletének a visszatérített vámbiztosíték utáni kamatfizetésre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és e körben a felperes keresetét elutasította, a raktárdíjjal kapcsolatos kamatfizetési kötelezettség tekintetében - részben eltérő indokolással – hatályában fenntartotta.
A Kúriának az elhúzódó, szerteágazó közigazgatási eljárásra és a perben keresettel támadott alperesi határozat meghozatalát megelőző, de ennek elbírálásánál figyelmen kívül nem hagyható döntések jelentős száma miatt különösen munkaigényes, bonyolult ténybeli és jogi megítélésű ügyben kellett döntést hoznia.
A Kúria ítéletében – a rendelkezésére álló iratok alapján – pontosította, kiegészítette, illetve módosította a jogerős ítéletben megállapított tényállást, és a következőkre mutatott rá:
A felperes raktárdíj fizetési kötelezettségét előíró első fokú határozatok az alperes szerint is jogszabálysértőek voltak, mivel ezeket maga is emiatt semmisítette meg. Tekintettel arra, hogy a felperesnek jogszabálysértő határozatok miatt keletkezett visszatérítési igénye részére a hatóságnak a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (Vámkódex) 236 cikk. (1) bekezdéséhez kapcsolódó, a közösségi jog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (Vtv.) 59.§ (3) - (4) bekezdése értelmében kamatot kell fizetnie. Az alperesnek a felperes által megfizetett raktárdíj visszatérítéséről már jogszabálysértő határozatai megsemmisítésekor – hivatalból - kellett volna intézkednie, és az e tárgyban hozott döntései jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül vissza kellett volna utalnia az összeget a felperesnek, de nem így járt el. A hatóság jogszabálysértő mulasztása miatt az ügyfél, a felperes jogos igénye nem utasítható el. Nem fogadható el továbbá a kérelem elutasítására alapot adó indoknak az sem, hogy a felperessel szembeni közigazgatási eljárás megszüntetésére nem a Vámkódex, hanem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján került sor. Az eljárás megszüntetéséről szóló végzés ugyanis a raktárdíj tekintetében nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat döntést, mivel e tárgyban az alperes már korábban, a felperes javára szóló, jogerős (raktárdíj fizetési kötelezettséget megsemmisítő) döntéseket hozott.
A vámbiztosíték kapcsán az alperes iratszerűen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletben megjelölt döntéssel csak az eljárást felfüggesztő végzés került megsemmisítésre, a vámbiztosíték visszatartását ideiglenes biztosítási intézkedésként elrendelő végzés nem. Ez hatályban volt az új eljárás során is, és csak az eljárást végleg megszüntető határozatban került felszabadításra. Mivel a vámbiztosíték visszautalására nem jogszabálysértő határozat visszavonása, vagy megsemmisítése miatt került sor, erre a Vtv. 59.§ (4) bekezdése nem alkalmazható. Kamatfizetés tekintetében e körben a Vtv. 59.§ (3) bekezdése az irányadó, és a rendelkezésre álló adatok szerint az első fokú hatóság a vámbiztosítékot a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül visszautalta. A Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 858. cikke értelmében továbbá, ha a biztosíték készpénzletét, akkor a vámhatóság nem köteles ez után kamatot fizetni, tehát az alperes keresettel támadott határozata kapcsán e körben jogszabálysértés nem állapítható meg.
Budapest, 2015. március 30.
A Kúria Sajtótitkársága