Kfv.V.35.806/2013/15.
A felperes (magyar gazdasági társaság) a brazil illetőségű kapcsolt vállalkozásának brazil lírában adott kölcsönt, amely után az üzleti évre járó kamatot a kamatbevétel megnevezésű főkönyvi számláján lekönyvelte. Az adóhatóság (alperes) határozatában a Brazíliából származó jövedelem megállapításánál figyelembe vette a kölcsön után elszámolt árfolyamveszteséget, ezért -139.182. 000 Ft jövedelmet, azaz jövedelemveszteséget állapított meg, és az volt a jogi álláspontja, hogy emiatt a felperesnek nincs adófizetési kötelezettsége, tehát nem kerülhet sor a Brazíliában megfizetett forrásadó társasági adóba és különadóba történő beszámítására.
Az első fokú bíróság jogerős ítéletében elutasította az alperes határozata ellen előterjesztett felperesi keresetet.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletében a következőkre mutatott rá:
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amit e jellege miatt a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) korlátok, keretek közé szorít.
A Pp. 272.§ (1)-(2) bekezdéseiben, 273.§ (1) és (5) bekezdésében, 275.§ (1)-(2) bekezdéseiben rögzített törvényi követelményeknek nem felel meg a felperes felülvizsgálati kérelemének azon része, amely indokolás nélkül hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet „jogszabálysértő, prejudikáción és téves prekoncepción alapul, a tényállást egyáltalán nem tárta fel, a felperes javára értékelendő tényeket, bizonyítékokat, nem illetve hibásan értékelte, a tényekből, bizonyítékokból okszerűtlen következtetéseket vont le”, továbbá az a része sem, mely szerint a felperes „a perben korábban előadottakat teljes körűen fenntartja”.
A felülvizsgálati kérelemben I.-VIII. pontokban felsorolt törvényhelyekre alapított, érvelés és indokolás nélküli felperesi nyilatkozatot sem lehetett érdemben elbírálni, e körben nem lehetett figyelembe venni a felülvizsgálati eljárás során 4. sorszám alatt, majd ezt követően előterjesztett részletes indokolást tartalmazó felperesi előkészítő iratot, mert a felülvizsgálati kérelmet az előterjesztésére nyitva álló határidő letelte után már nem lehet kiegészíteni, hiányosságait nem lehet pótolni.
A felülvizsgálati kérelem érdemben felülbírálható része a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Brazil Szövetségi Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadó területén Budapesten, az 1986. évi június hó 20. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1992. évi XXVII. törvény (Egyezmény) és a közösségi jog megsértésére vonatkozó érvelés volt, amely kapcsán a Kúria nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást a következők miatt:
A letelepedés szabadsága nem alkalmazható a tagállam és harmadik ország viszonylatában, nincs hozzá megfelelő uniós jogi alap. A tagállamok nem kötöttek erre irányuló szerződést, a megkötött szerződés tartalma pedig nem terjed ki arra, hogy a letelepedés szabadságát a harmadik államok tekintetében is biztosítani kéne (C-157/05. számú ítélet 28. pont).
Az EUMSZ 63. cikke szerint tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra, fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás. A tőke szabad áramlására vonatkozó szabályozás tehát jogszerű hivatkozási alap lehet egy tagállam és harmadik ország viszonylatában is. Jelenleg azonban nincs olyan jogeset, amely a perrel felmerült problémával foglalkozott volna. A tőke szabad áramlása harmadik országok viszonylatában kizárólag, mint az osztalék diszkriminatív adójogi kezelésének problémája jelenik meg, de jelen ügyben nem az osztalék, hanem a kamat minősítése volt a kérdéses.
Az EUMSZ 64.cikk (1) bekezdése szerint a 63. cikk rendelkezései nem érintik azoknak a nemzeti vagy uniós jogszabályoknak az alapján 1993. december 31-én hatályban lévő korlátozásoknak a harmadik országokra történő alkalmazását, amelyeket a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás tekintetében fogadtak el, amely közvetlen befektetéssel, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függnek össze. Magyarország tekintetében ez az időpont 1999. december 31. A felperes brazil illetőségű kapcsolt vállalkozásának adott kölcsön, amelynek időtartama kevesebb, mint öt év, nem minősül közvetlen befektetésnek (Tanács 1988. június 24-i 88/361/EGK Irányelve I.3. pont, F pont).
Az Egyezmény és a társasági adóról és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) beszámításra vonatkozó rendelkezései az EUMSZ 65. Cikk (1) bekezdés a) pontja alá tartoznak, és nem szolgálnak önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközeként. Mindössze arról van szó, hogy az Egyezményben az államok úgy szerződtek, hogy választottak az OECD modellegyezményben felkínált mentesítéses és beszámításos módszer között. A Tao tv. a beszámításos módszert alkalmazza.
Az Egyezmény 23. cikk a) 2. pont utolsó mondata szerint a Brazíliában megfizetett forrásadó Magyarországon történő beszámítása során a „levonás nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Brazíliából élvezett jövedelemnek tudható be”. A beszámítás tehát nem teljes, hanem van egy felső határa, ki kell számolni a Brazíliából élvezett jövedelemnek betudható adót, amely a beszámítás maximumaként szolgál. Ezt a jövedelmet azonban úgy kell kiszámítani, ahogyan erről a Tao tv. rendelkezik (Egyezmény 3. cikk. 2. pont). A Tao. tv. 28.§ (4) bekezdése szerint pedig a külföldről származó jövedelem számításánál figyelembe kell venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat adózás előtti eredményt módosító tételekként. Kétségkívül más helyzetben lenne a felperes, ha olyan adósnak adott volna kölcsön, amelynek országával kötött adóegyezmény a mentesítéses módszert rendeli alkalmazni, de az ügyben irányadó tényállás szerint nem így járt el. A beszámításos módszer ismert hátránya az, hogy a bruttó kamat után fizetendő forrásadó a nettó alapra jutó adóból vonható le, ami abban az esetben hátrányos az adózó számára, ha sok az elszámolható költsége. Ez a hátrány azonban magából a beszámításos módszerből fakad, és nem tekinthető felperessel szemben alkalmazott diszkriminációnak, tiltott korlátozásnak.
A C-296/06 számú ítélet nem támasztja alá a közösségi jog megsértésére vonatkozó felperesi előadást, mert jelen ügyben az árfolyamveszteséget az alperes beszámította.
A Kúria, tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet az Egyezmény és a közösségi jog szabályait nem sértette meg, a nemzeti jog, az Egyezmény és a közösségi jog szabályai között összeütközést nem állapított meg, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. március 27.
A Kúria Sajtótitkársága