A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2011. augusztus 15-étől előbb négy, majd hat órás részmunkaidőben állt az alperes alkalmazásában gyógyszerész munkakörben. Munkaviszonya fennállta alatt rendszeresen ellátott ügyeletet mind hét közben, mind hétvégén. Munkaviszonyát 2012. november 5-én azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felek a jogviszony létesítésekor abban állapodtak meg, hogy ügyelet ellátása esetén az ügyeleti díj mértéke a hétköznapokon ellátott ügyelet esetén 150 %, míg hétvégén ellátott ügyelet esetén 200 %. A munkáltató 2011. augusztusában a tájékoztatásnak megfelelő mértékű pótlék alapján számította ki a felperes munkabérét, 2011. szeptemberében azonban a hétköznap ellátott ügyeletre 70 %, míg a hétvégi ügyelet esetén 80 %-os pótlékot fizetett. A felperes ezt kifogásolta, ezért erre a hónapra a munkáltató utóbb megfizette a korábbi megállapodásuknak megfelelő pótlékot, ezt követően azonban már csökkentett pótlékmértékkel folyósította a felperes munkabérét. A felperes munkaviszonya megszűnése után elmaradt munkabér-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a fizetendő pótlékok mértéke vonatkozásában nem járult hozzá a munkaszerződése módosításához, s annak ellenére, hogy munkaviszonya fennállta alatt nem reklamálta annak összegét, nem jelenti azt, hogy beleegyezett az alacsonyabb mértékű pótlékok folyósításába. Kifogásolta továbbá, hogy a törvényben meghatározott maximális mértéket meghaladóan rendeltek el ügyeleti szolgálatot számára, s annak mértéke során nem vették figyelembe, hogy részmunkaidőben került foglalkoztatásra, illetve munkaviszonya év közben keletkezett.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes jogosult a munkaviszonya fennállása idejére a hétköznap ellátott ügyeletek vonatkozásában 150 %-os, míg a hétvégén ellátott ügyeletek vonatkozásában 200 %-os mértékű bérpótlékra, továbbá a törvényben szabályozott maximális mértéket meghaladóan elrendelt ügyeleti órák díjazása vonatkozásában a részmunkaidőt és a nem teljes évben fennálló munkaviszony arányosítottan figyelembe véve jogosult a díjazásra.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az ügyeleti pótlékok mértékét 70, illetve 80 %-os mértékben határozta meg.
A felek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztató, az ügyeleti díj mértékét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, egyebekben a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
Kifejtette, hogy az ügyeleti díj mértéke csökkenése tekintetében a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, mellyel a munkáltató ezen egyoldalú intézkedését elfogadta, s a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. § (2) bekezdése szerint a jognyilatkozatot nem lehetett kiterjesztően értelmezni. Pusztán abból a körülményből, hogy a munkavállaló nem szüntette meg jogviszonyát arra figyelemmel, hogy a munkáltató alacsonyabb mértékű pótlékot fizet a számára, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ezen munkáltatói magatartást elfogadta, és munkabére csökkentéséhez hozzájárult. A munkajogi igény három év alatt évül el, így a munkavállaló ezen időtartamon belül volt jogosult munkabérével kapcsolatos követelését érvényesíteni munkáltatójával szemben.
Kellő alap nélkül állította az alperes azt, hogy a naptári évenként elrendelhető rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama meghatározásánál nem kell figyelembe venni, hogy a munkavállaló foglalkoztatására részmunkaidőben kerül sor, valamint azt, ha a jogviszony év közben jött létre. A maximálisan elrendelhető ügyeleti óra mértékének meghatározása garanciális jellegű szabály, melynek célja a munkavállaló egészségének, magánélethez, pihenéshez fűződő jogának védelme. Erre figyelemmel a jogszabály a munkavállalóra bízza annak eldöntését, hogy a mérték fölött képes-e, akar-e ügyeleti feladatot ellátni. Amennyiben hozzájárul, ebben az esetben magasabb mértékű pótlékkal díjazottan végezhet ilyen jellegű tevékenységet, a jogalkotó így honorálja a további erőfeszítéssel végzett munkát.
Budapest, 2015. március 27.
A Kúria Sajtótitkársága