Kfv.I.35.549/2014/5
Az elsőfokú adóhatóság áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott felperesnél. A követelés 2013. június 30-ával elévült. Az alperesi határozatot az adóhatósági alkalmazott 2013. június 27-én kísérelte meg a felperes jogi képviselőjének kézbesíteni, de a címen senki nem volt elérhető. Ezt követően a felperes jogi képviselője a postai úton kézbesített alperesi határozatot 2013. július 4-én vette át. A felperes részére az adhatósági alkalmazott 2013. június 28-án kísérelte meg a kézbesítést. A felperes alkalmazottja a hivatalos iratot – erre vonatkozó meghatalmazás hiányában – nem vette át.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy az adóhatósági iratok kézbesítése során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti eltérésekkel kell alkalmazni. Eltérő rendelkezés hiányában az adóhatósági irat kézbesítése – egyezően a Ket. 28/A.§ a) pontjával – történhet postai úton, írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot, személyesen átadott irat útján, kézbesítési meghatalmazott útján, a hatóság kézbesítője útján, kézbesítési ügygondnok útján, hirdetményi úton.
Jogi képviselővel eljáró adózó esetén az irat kézbesítése fő szabály szerint akkor jogszerű, ha az Art. 124.§ (1) bekezdésének megfelelően a jogi képviselő kezéhez történik, a Ket. 28./A.§ a) pontja szerinti bármelyik mód értelemszerű alkalmazásával. A kézbesítés fő szabályának áttörésére csak az elévülés megelőzése érdekében, és csak az Art. 124.§ (7) bekezdés szerinti módon van lehetőség.
Az Art. 124.§ (7) bekezdés alkalmazása esetén nem csupán a jogi képviselőnek, hanem ezt megelőzően az adózónak történő kézbesítést is lehet szabályszerűnek tekinteni: az adóhatósági irat – a meghatalmazott képviselő mellett – a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó, valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni, illetve az ügyfélkapu tárhelyén elhelyezni. Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában, elektronikus kézbesítés esetén az első visszaigazolás időpontjával állnak be.
Az Art. 124.§ (7) bekezdése egyrészt tehát kibővíti azok körét, akiknek az adóhatósági irat kézbesíthető, de egyúttal le is szűkíti az alkalmazható kézbesítési módokat. A törvényszöveg „Ilyen esetben...” fordulata, és az azt követő egyértelmű törvényszöveg kétségtelenné teszi, hogy az adózónak és jogi képviselőjének ugyanazon a napon kell megküldeni az adóhatósági iratot, hogy annak azonos módon kell történni, és csak postai vagy elektronikus módon kerülhet rá sor. A kézbesítési módozatok tételesen megjelölt alkalmazását támasztja alá az is, hogy bár a Ket. 28/A.§ a) pontja ismeri mind a postai, mind az elektronikus kézbesítést, az intézmény bevezetésekor csak a postai kézbesítés szabályai voltak alkalmazhatok, és az elektronikus kézbesítés speciális fajtájának, az ügyfélkapunak az alkalmazásához az Art. módosítására volt szükség.
Az alperesi határozatot a felperes és a jogi képviselője részére nem azonos módon küldték meg, és a személyes kézbesítés alkalmazására nem is volt lehetőség. A felperes jogi képviselője a 2013. júniusi kézbesítési kísérletek során nem volt elérhető, így meg sem tagadhatta az átvételt. Ennek következtében a szabályszerű kézbesíteni csak a jogi képviselő részére lehetett, amire postai úton, 2013. július 4-én, az elévülési időn túl került sor.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. március 24.
A Kúria Sajtótitkársága