Kfv.V.35.246/2014/8.
A Kúriának a perben arról a jogkérdésről kellett döntenie, hogy a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választott Bíróság (VB) által felperes részére elmaradt haszon és kamatai címén általános kártérítésként megítélt összeg adózására a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1.§ (9) bekezdésének a) és b) pontja, vagy az egyéb jövedelmet szabályozó 28.§-a tartalmaz irányadó rendelkezést.
A perben megállapított tényállás szerint a felperes arany, földgáz és nyersolaj árát követő certifikátokat vásárolt piaci áron, befektetési szolgáltató közreműködésével kötött szerződésekkel, ami az Szja tv. 67/A.§ (3) bekezdése szerinti ellenőrzött tőkepiaci ügylet volt. A felperesnek - a VB ítéletek értelmében - azért keletkezett kára, mert a befektetési szolgáltató nem teljesítette a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 115.§-a és Üzletszabályzata szerinti kötelezettségét, nem tájékoztatta azokról a körülményekről, amelyek a szerződés megkötése és teljesítése esetén lényegesek lehetnek.
A felperes a szerződéses jogviszonya keretei között kizárólag ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet ért volna el. Ha az ügyletek alapján jövedelmet szerzett volna, kártérítésre nem lett volna jogosult, a haszna sem maradt volna el. A Ptk. 355.§ (1) bekezdése értelmében a károkozó a teljes kár megtérítésére köteles, tehát vele szemben a tényleges káron felül az elmaradt haszon iránti igény is érvényesíthető. A szerződéshez kapcsolódó károkozó magatartás nem mozdítja ki a kártérítés címén szerzett jövedelmet annak szerződés szerinti helyéről. Az adójogi szabályozás arra irányul, hogy a kártérítés ne minősüljön önálló jogcímnek még akkor sem, ha kötelmet önállóan keletkeztet a károkozó és a károsult között.
A Ptk. 359.§ (1) bekezdése értelmében „ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelő személyt olyan összegű kártérítésre kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas”. Ez esetben tehát csak a kár mértéke bizonytalan, és kizárólag az összegszerűség kérdéséhez tartozik annak eldöntése, hogy a bíróság milyen módon (pl.: mint jelen ügyben a banki kamat figyelembevételével) állapítja meg azt a jövedelmet, amelytől a felperes elesett. Ez azonban nem érinti a kártérítés jogalapját, hiszen jogalap nélkül a felperes részére a VB semmilyen kártérítést nem ítélt volna meg.
A kártérítésre és a kártérítéshez kapcsolódó kamatra vonatkozó Szja tv. szerinti szabályozás célja, hogy biztosítsa a semlegességet a károsult adóalany szempontjából. Ha tényleges kárt térítenek meg a károsult számára, akkor erre az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 6.1. c) pontja adómentességet biztosít, mert nem keletkezik nettó vagyonnövekmény, nyereség, jövedelem.
Abban az esetben azonban, ha jövedelmet pótló kártérítésről kell dönteni, akkor az Szja tv. 1. § (9) bekezdés a) és b) pontja az irányadó, melyek szerint a kártérítés jogcíme nem maga a kártérítés, hanem az elmaradt jövedelemre irányadó szabályok szerint kell eljárni, tehát a jövedelmet pótló kártérítés az elmaradt jövedelem helyén adózik, elmaradt jövedelem jogcímén. A késedelmi kamatot pedig arra a bevételre irányadó szabályok szerint kell figyelembe venni, amelynek késedelmes, illetve nem, vagy nem szerződésszerű teljesítésére tekintettel juttatják. A felperes esetében ezért a perben vitatott, elmaradt haszonra tekintettel kapott VB által megítélt általános kártérítés és ennek késedelmi kamata ebbe a körbe tartozik.
A keresettel, felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatok szerinti egyéb jövedelemnek való minősítés azért sem jogszerű, mert a VB a jegybanki alapkamatot csupán a kártérítés mértékének, összegének megállapítása érdekében vette alapul, tehát ez nem eredményezheti a jogcím adóhatóság általi megváltoztatását. A kártérítést megítélő bíróságnak továbbá nem kell vizsgálnia az adójogi szabályozást a kártérítés összegének meghatározásakor. A kártérítés adózott (nettó) összege pontosan akkora lesz, mint az elmaradt jövedelem nettó összege, hiszen a kártérítés az elmaradt jövedelem helyét veszi fel az szja jövedelemtípusainak rendszerében. Az alperes jogi álláspontjának elfogadása esetén sérülne az adójogi semlegesség, és a felperes más – az adott ügyben kedvezőtlenebb – helyzetbe kerülne annál, mintha ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet szerzett volna.
A Kúria az előzőekben kifejtettek miatt azt állapította meg, hogy az alperes és az első fokú bíróság tévesen minősítette az Szja tv. 28.§-a szerinti egyéb jövedelemnek a felperes részére elmaradt haszon és kamatai miatt megítélt általános kártérítést. Alaposnak találta tehát a felperes kereseti és felülvizsgálati kérelmét, ezért az adóhatóság (alperes) határozatát, a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az új eljárást a Kúria ítéletébe foglalt jogi álláspont figyelembe vételével kell lefolytatni, és ennek értelmében kell a rendelkezésre álló adatok alapján dönteni arról, hogy a felperesnek keletkezett-e, ha igen akkor milyen összegű adóztatható bevétele, illetve jövedelme, ezek nem minősíthetők egyéb jövedelemnek.
Budapest, 2015. március 19.
A Kúria Sajtótitkársága