A Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve munkaügyi ellenőrzést tartott felperesnél. Ennek során nagy számú munkavállaló került tanúként meghallgatásra, akik kérték adataik zárt kezelését. A munkaügyi felügyelőség a munkavállalók vallomásának lényegéről tájékoztatta a felperest, nem biztosította azonban számára a tanúmeghallgatási jegyzőkönyvekbe való betekintés lehetőségét. A közigazgatási szerv határozatával 1.100.000 forint bírságot szabott ki a felperessel szemben arra hivatkozva, hogy nem foglalta írásba egy munkavállaló munkaszerződését, 73 munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejét nem a valóságnak megfelelően tartotta nyilván, 25 munkavállaló a jelenléti ív adatai szerint szabadságon volt, ténylegesen azonban munkát végeztek, 3 munkavállaló esetében nem tartotta nyilván a munkaidőt, illetve 79 munkavállaló részére nem fizette meg a garantált bérminimumot.
A munkáltató keresete alapján eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság csupán a munkaszerződés írásba foglalásának elmaradása tekintetében állapította meg a közigazgatási határozat jogszerűségét, egyebekben azt hatályon kívül helyezte.
A közigazgatási szerv felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság, illetve a közigazgatási szerv határozatát részben megváltoztatta, és a munkáltató által fizetendő munkaügyi bírság összegét 500.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 69/A. §-a lehetőséget biztosít többek között a tanú számára arra, hogy kérje adatai zárt kezelését, ha valószínűsíti, hogy őt az eljárásban való közreműködése miatt súlyos hátrányos következmény érheti. Speciális szabályokat tartalmaz az adatok zárt kezelése vonatkozásában a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 8/A. § (2) bekezdése figyelemmel arra, hogy egy munkaügyi ellenőrzés során az eljáró hatóság olyan személyeket hallgat meg tanúként, akik az ellenőrzött munkáltatóval függelmi viszonyban állnak. Erre tekintettel az ilyen eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a Ket.-nek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti.
A Ket. 69.§ (1) bekezdése b) pontja szerint nem lehet betekinteni az olyan iratokba, amelyekből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és lakcím zárt kezelését rendelte el. Ekkor a Ket. 39/A. § (5) bekezdése szerint az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a hatóságnak kivonatot kell készítenie az eljárás során keletkezett iratokról akként, hogy a védett személy kilétére vonatkozó következtetés ne legyen levonható.
Az alperes e kötelezettségének eleget tett, és a tanúk nyilatkozatának tartalmáról részletes tájékoztatást adott a felperesnek. A hatósági eljárás során erre irányuló kérelem esetén a Ket. 39/A. § (4) bekezdése alapján a bíróság jogosult lett volna összevetni a zártan kezelt adatok tartalmát a felperesnek adott tájékoztató tartalmával, erre azonban kérelem hiányában nem került sor. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes nem követett el eljárási szabálysértést, amikor nem biztosította a felperes számára a zártan kezelt adatokat tartalmazó tanúvallomásokba történő betekintés lehetőségét, hanem annak tartalmáról kivonatot készített és azt bocsátotta a munkáltató rendelkezésére.
Budapest, 2015. március 13.
A Kúria Sajtótitkársága