Kfv.V.35.200/2014/6.
A felperes 2003. december 10-től volt tulajdonosa a 121.402 m2 alapterületű, „kivett, feltöltött terület” megnevezésű ingatlannak (ingatlan). Az ingatlanból 120.030 m2 beépítésre nem szánt övezet, 1.372 m2 pedig övezetbe nem sorolt közterület volt. Az ingatlanon 2012 évben nem állt építmény, ezt megelőző időszakban nem tartozott telekadó hatálya alá.
Az Önkormányzat a 63/2011.(XII.16.) számú önkormányzati rendelettel módosította az egyes helyi adókról szóló 49/2008. (IX.30.) számú rendeletét (Ör.) és az ingatlant 2012. január 1. napjától adókötelessé tette.
A felperes 2012. január 16-án nyújtotta be az Önkormányzathoz telekadó bevallását.
Az önkormányzati adóhatóság 2012. március 14-én a felperesnél 2012-es adóévre, telekadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el.
Az Önkormányzat a 27/2012. (V.31.) számú önkormányzati rendelettel ismét módosította az Ör.-t, akként, hogy a külterületi telkek beépítésre nem szánt övezetbe eső része után fizetendő adó mértékét 120 Ft/m/év-ről 60 Ft/m2/év-re csökkentette, ezt az újabb módosítást 2012. június 1-jével léptette hatályba, de 2012. január 1-től rendelte alkalmazni.
A felperes az ingatlant, egy másik telekkel együtt, a 2012. szeptember 3-án kelt adásvételi szerződéssel 12.700.000 Ft-ért értékesítette.
A másodfokú adóhatóság a 2012. december 12-én kelt határozatában helybenhagyta az önkormányzati adóhatóság döntését, amely a felperest 2012. évre 7.366.440 Ft telekadó különbözet, 460.403 Ft adóbírság, és 189.3074 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Az első fokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy törölte a felperes terhére előírt adóbírságot és késedelmi pótlékot, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria az új eljárást elrendelő végzésében a következőkre mutatott rá:
Az Alaptörvény és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) rendelkezéseinek az önkormányzati rendeletekben is érvényesülniük kell. Az önkormányzat által rendeletben megállapított helyi adónak ezért – függetlenül attól, hogy négyzetméter vagy forgalmi érték alapú – arányban kell állnia a vagyontárgy értékével, nem lehet kirívóan aránytalan, nem eredményezheti az adóalany ellehetetlenülését. Ez nem csupán az Alaptörvény XXX. cikkéből levezethető követelmény, hanem a Htv. 6. § c) pontjának normaszövegéből is következik, mely szerint az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az adóalany teherbíró képességéhez kell igazítani. Az értékarányosság csak akkor állapítható meg, ha az önkormányzat az adó kivetése során az ingatlan értékét – hivatalból vagy kérelemre – megvizsgálja. Az Alaptörvényből levezethető garanciális elemek csak akkor érvényesülnek, ha az adózó az eljárás során lehetőséget kap arra, hogy az értékarányosság kérdését felvesse, és az e körbe tartozó tényállás megnyugtató módon tisztázásra kerül.
Az alkotmányjogi szabályok és a Htv. sem tartalmaz fogalom meghatározást arra nézve, hogy mi az az adómérték, ami arányos, és mi az, ami ezen már túlmutat. Az alkotmánybírósági gyakorlat csupán a kirívóan aránytalan, elkobzás jellegű, adóalany ellehetetlenülését eredményező adóterhet tekintette olyannak, amely sérti a közteherviselés alkotmányos rendelkezését. A Kúria (K.34. számú Elvi Határozat) rámutatott arra, hogy a teherbíró képességet meghaladó, vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az ilyen adó elveszíti az adóhoz, mint jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit és szankciónak tekinthető, ami az adó intézményével összeegyeztethetetlen.
A rendelkezésére álló adatok szerint a felperes a közigazgatási és az első fokú peres eljárás során is hivatkozott az ingatlanára kivetett telekadó kirívóan aránytalan, elkobzás jellegű voltára, ellehetetlenülésére, a differenciálás elmaradására, a méltányos felkészülési idő hiányára és számos esetben indítványozta az adómérték és az adótárgy értékének összevetését. A felperes által e körben előadottak érdemi vizsgálatára azonban a perben sem került sor annak ellenére, hogy érvelésének alátámasztására becsatolta az ingatlan adás-vételi szerződését, e körben vezérigazgatója is meghallgatásra került, keresete, előkészítő iratai pedig számos olyan adatot sorolnak fel, amelyek kapcsán a jogerős ítélet bizonyítékértékelést, tényállást egyáltalán nem tartalmaz, ezért nem felel meg a Pp. 206.§ (1) bekezdésében, 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárás során bizonyítást nem vehet fel, a rendelkezésére álló iratok pedig, az előzőekben ismertetett hiányosság miatt, nem alkalmasak annak a mindent megelőző tény- és jogkérdésnek az eldöntésére, hogy szükséges-e vagy sem az ügyben a többször módosított Ör. alkotmányossági vizsgálata, a Htv.-vel való összhangjának felülvizsgálata. Ennek tisztázása azért indokolt, mert a bíróság, az Alaptörvény 26. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányos/törvényes jogszabályoknak alárendelten folytatja ítélkező tevékenységét, és érdemi döntését a perben vitatott körben a jogrendszerbe illeszkedő - az Alaptörvénynek megfelelő - jogszabályok/önkormányzati rendeletek alapján hozhatja meg. Emiatt meg kell győződnie azoknak az Ör. rendelkezéseknek a perbeli alkalmazhatóságáról, amelyek az alperes érdemi döntésének jogalapját képezik.
Az új eljárás során ezért az első fokú bíróságnak tájékoztatnia kell az Önkormányzatot/alperest arról, hogy a Htv. 6.§ c) pontja szerinti szabályozásra, a hivatalból indított ellenőrzési eljárásra, valamint arra figyelemmel, hogy a közigazgatási eljárás során érdemben nem vizsgálta meg az adó és az adótárgy közötti kapcsolatot, adatokkal alátámasztottan kell benyújtania előkészítő iratát arra nézve, hogy a rendeletmódosításokat megelőzően mikor, milyen körben és milyen eredménnyel végzett törvényességi, illetve hatásvizsgálatot, tárgyalt-e vagy sem a felperessel, kapott-e, illetve tett-e ajánlatot az ingatlan megvételére, ha igen milyen összegben. Ha a felek a kereset által vitatott körben valamennyi rendelkezésükre álló bizonyítékot benyújtották, de a perrel érintett ingatlan forgalmi értéke a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan (a rendeletmódosítások és határozathozatal idejét is figyelembe véve) nem állapítható meg, akkor ezt szakértő bevonásával kell a perben tisztázni, és csak ezt követően hozható ítéleti vagy egyéb döntés a kereset által vitatott körben.
Budapest, 2015. március 5.
A Kúria Sajtótitkársága