Mfv.I.10.249/2014
Az alperes 2003. március 18-án kelt rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A másodfokú bíróság részítélete megállapította az alperes intézkedésének jogellenességét. A jelen felülvizsgálati kérelemmel érintett eljárásban a felperes vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az adózással kapcsolatban előterjesztett kártérítési igény vonatkozásában a pert megszüntette, egyebekben a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes alaptalanul hivatkozott eljárási szabálysértésként a Pp. 13. § (1) bekezdés a) és e) pontja megsértésére. A törvényszék jogszerűen tagadta meg az eljáró másodfokú tanács tagjainak kizárását a per tárgyalásából. A Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja jogszerű alkalmazásával állapította meg, hogy a másodfokú tanács elnöke jelen munkaügyi perben nem minősül félnek attól, hogy a felperes vele szemben személyiségi jogi pert indított. Jogszerű következtetéssel állapította meg azt is, hogy a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt kizárási ok sem áll fenn, mivel a másodfokú tanács tagjai az ügyben nem érezték magukat elfogultnak, továbbá nem vonható le alappal elfogultságukra következtetés abból, hogy más szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmének nem adtak helyt másodfokon.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben új körülményként hivatkozott, a törvényszék ellen benyújtott újabb két keresetre tekintettel vizsgálta, hogy a jogerős határozat meghozatalában részt vett-e olyan bíró, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
A felperes a törvényszékkel (és nem a jelen ügyben eljáró bírókkal) szemben nyújtott be keresetet, ezért a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja és a 14. §-ban foglalt kizárási ok fennállta nem állapítható meg. A jelen perben ugyanis a törvényszék, a felperes által indított két perben pedig a F. Törvényszék vezetője nem fél.
A másodfokú bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdés jogszerű alkalmazásával hozta meg ítéletét. Helytállóan értékelte a bizonyításra köteles felperes terhére, hogy a szakvélemény kiegészítésére az ő hibájából nem kerülhetett sor [Pp. 8. § (5) bekezdés, 3. § (3) bekezdés]. A felperes ugyanis az erről szóló felhívás ellenére indokolatlanul két alkalommal nem jelent meg a szakvélemény kiegészítése céljából elrendelt személyes vizsgálaton, ezért a bizonyítás sikertelensége az ő terhére értékelendő.
A szakvélemény alapján jogszerűen állapította meg a törvényszék, hogy a felperes az Mt. 174. § (4) bekezdésben foglalt reá háruló bizonyítási teher ellenére nem igazolta kárai és a munkaviszonya jogellenes megszüntetése közötti okozati összefüggés fennálltát. Ezért a kárigénye megalapozatlan.
(Mfv.I.10.249/2014.)
Budapest, 2015. február 18.
A Kúria Sajtótitkársága