Kfv.V.35.216/2014/8
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszerűségéről dönt a Pp. 215.§-ának megfelelően a kereseti kérelem keretei között.
A határozat (közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 71.§ /1/ bekezdés) a kérelemre vagy hivatalból indult közigazgatási eljárás eredményeként meghozott döntés. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 128.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően felperes ügyében is határozatot hozott. Az Art. 5.§ /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 72.§-a (mivel az Art. másként nem rendelkezik) meghatározza a határozat kötelező tartalmi elemeit, így a határozatnak tartalmaznia kell (többek között) a rendelkező részt és az indokolást, az indokolási részben pedig a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az alkalmazott jogszabályok megjelölésével együtt.
A tényállás és a bizonyítékok szoros kapcsolatban állnak egymással. A hatóság csak bizonyított, a valósággal egyező tények, körülmények, adatok együtteséből állapíthatja meg az ügy tényállását, amelyet kell ütköztetnie az irányadó jogszabályokkal. A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza (Ket. 2.§ /3/ bekezdés).
Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani (Art. 97.§ /4/ bekezdés). Azt, hogy mely tényt milyen bizonyíték alapján minősített bizonyítottnak a hatóság, a határozatában fel kell tüntetnie, ahogyan a bizonyítékok értékelését is. A bizonyítékok felsorolását az Art. 97.§ /5/ bekezdése tartalmazza, így bizonyítási eszköz például: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
A hatóság döntését bizonyítékokra alapíthatja, amelyeknek kétséget kizáróan felismerhetőknek, beazonosíthatóknak kell lenniük, nemcsak arra vonatkozóan, hogy milyen fajtájúak, tárgyúak és tulajdonságúak a bizonyítékok, hanem abban a körben is, hogy milyen eljárás alapján kerültek az a hatósághoz, azokat ki-mikor-hol és hogyan szerezte be. Az Art. a VII. fejezetben az „Ellenőrzés” címszó alatt, a Ket. az „Elsőfokú eljárás” című III. fejezetében részletesen szabályozza a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok beszerzésének rendjét. Csak és kizárólag a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megtartásával, jogszerűen beszerzett bizonyítékokra alapítható tényállás („Az adóhatóság kizárólag e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait.” – Art. 1.§ /2/ bekezdés), amely megköveteli azt is, hogy a bizonyítékok hatóság általi beszerzésének módja, ideje, helye a közigazgatási ügy irataiból megállapíthatóknak kell lennie.
A tisztességes eljárás a jogállamiság és a demokratizmus része. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntető perekben. Az Alaptörvény XXIV. cikkének /1/ bekezdése rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Magyarországon tehát Alaptörvény írja elő közigazgatási eljárásokra is a fair eljárás követelményét.
Ahogyan az adóhatóság előtt az adózók alakilag és tartalmában hiteles, ellenőrizhető bizonyítékkal igazolhatják állításaikat, úgy ez hatósági követelmény is, azaz a tisztességes eljárás elemét képező „fegyveregyenlőség elve” a bizonyítékok beszerzése körében mindkét félre vonatkozik.
A felek között nem volt vitatott, hogy az Art. 178.§ /1/ bekezdése meghatározza az irat fogalmát, és a Pp. 195.§.-196.§-ai rendelkeznek a közokiratról, magánokiratról, továbbá az sem, hogy a Pp. 330.§ /2/ bekezdése értelmében a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szerv az ügy iratait (a határozatok felülvizsgálatára irányuló kereset előterjesztése esetén) továbbítja a bírósághoz. A másodfokú határozatból (23. oldal) az is ismert, hogy „az eredeti iratokat a NAV Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága” lefoglalta, az alperes pedig beszerezte az eredeti fuvarlevelekről készített hitelesített másolatokat és a NAV Bűnügyi Főigazgatósága tájékoztatását. A másodfokú hatóság kifejtette azon álláspontját is, hogy az adózótól elvárható saját iratainak az ismerete.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg ítéletében, hogy az alperes által továbbított iratok az ügy iratai. Arra vonatkozó megállapítást azonban nem tartalmaz az ítélet, hogy a közigazgatási irat teljes körű-e, az iratcsomag részét képező okirati bizonyítékok beszerzésének (ki-mikor-hol) jogszerűsége aggálytalanul megállapítható-e.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a Pp. 275.§ /1/ bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Figyelemmel arra is, hogy az adóhatóság eljárását nemzetközi megkeresésre indította, továbbá, hogy a megismételt eljárásra az elsőfokú hatóság eljárási jogszabálysértése miatt került sor („az elsőfokú adóhatóság jogszerűtlenül járt el akkor, amikor kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett, (…) az ellenőrzési határidő lejárta (…) után foganatosított ellenőrzési cselekmények hatálytalanok” –másodfokú határozat 15. oldal) az alperes határozatából aggálytalanul megállapíthatónak kellett volna lennie, hogy tényállását felismerhető, azonosítható, az eljárási jogszabályoknak megfelelően beszerzett bizonyítékokra alapította. A Kúria bizonyítást nem végezhet, az alperes részéről a bizonyítékokra, és azok beszerzésére vonatkozó részletes, tételes és félre nem érthető, a határozatában kimunkált megállapítások hiányában a tényállás aggálytalan bizonyítottsága, a hatóság fair és tisztességes eljárása, így döntésének jogszerűsége meg nem állapítható.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§ /4/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A hatóság eljárási jogszabálysértése okán a Kúria az érdemi döntést nem értékelhette. A megismételt eljárásban az alperesnek akként kell a Ket. 72.§ /1/ bekezdése alapján határozatát meghoznia, hogy abból megállapítható legyen a bizonyítékok beszerzésének módja, ideje, helye, hogy a tényállást az eljárási szabályok megtartásával beszerzett bizonyítékokra alapította, és döntését fair eljárás során hozta meg.
Budapest, 2015. február 18.
A Kúria Sajtótitkársága