A felperes tulajdonostársak amiatt kérték a társasház alapító okirata érvénytelenségének megállapítását, mert az I-II. rendű alperesek annak aláírásakor még nem voltak az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonosok, csupán az építőközösség olyan tagjai, akik a jogelődeikkel kötött adásvételi szerződés alapján kötelmi jogosultsággal bírtak a tulajdonjog bejegyzésére. Álláspontjuk szerint a tulajdonjog utóbb történt bejegyzése az aláíráskor fennálló érvénytelenséget nem orvosolja. Másodlagosan azért kérték megállapítani az alapító okirat érvénytelenségét, mert az a megvalósult állapottól eltérően, az engedélyes tervben foglalt kisebb alapterülettel tünteti fel az általuk használt garázs ingatlant.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével hatályában fenntartotta a keresetet elutasító jogerős ítéletet.
Az elsődleges kereseti kérelmet illetően rámutatott: az építőközösség tagjai az épület felépítése, majd társasházzá alakítása érdekében működnek együtt. Ennek a folyamatnak mind a műszaki, mind a jogi feltételek megteremtése a részét képezi, ilyennek tekinthető az építőközösségből kiváló tag jogutóda tulajdonjogának bejegyzése is, a folyamat egyes fázisai fel is cserélődhetnek. Az a körülmény, hogy az alperesek az alapító okirat aláírásakor még nem voltak bejegyzett tulajdonosok, csak utóbb váltak azzá, az alapító okiratot nem teszi érvénytelenné.
A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a Kúria kifejtette: a létrehozott felépítmény által módosuló tulajdoni viszonyokat a tulajdonostársak az alapító okiratban rögzítették. A felperesek által az érvénytelenség alapjaként megjelölt rendelkezés, a régi Ptk. 207.§ (2) bekezdése, azaz a szerződési akarat színlelése a perben nem nyert bizonyítást, és jogszabály sem támaszt olyan érvényességi követelményt, hogy az alapító okiratnak a társasházi külön tulajdonba kerülő ingatlanok alapterületét a valóságnak megfelelően kell ábrázolnia, a műszaki adatokra az ingatlannyilvántartás közhitelessége sem terjed ki.
Budapest, 2015. február 4.
A Kúria Sajtótitkársága