A városi bíróság a 2012. június 12. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdés], 2 rendbeli kényszerítés bűntettében [1978. évi IV. törvény 174. §] és folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja], és ezért tíz év börtönbüntetésre és kilenc év közügyektől eltiltásra ítélte.
A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június 25-én meghozott ítéletében az első fokú ítéletet megváltoztatta, a terhére megállapított, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérletét az 1978. évi IV. törvény 323. § (2) bekezdés b) pontja I. fordulata szerint, a 2 rendbeli kényszerítés bűntettét az 1978. évi IV. törvény 175. § (3) bekezdés a) pontja II. fordulata szerinti személyi szabadság megsértése bűntetteként minősítette, a további 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntetteként értékelt cselekmény minősítéséből a folytatólagosságra utalást mellőzte és a jogszabályi hivatkozást az 1978. évi IV. törvény 323. § (2) bekezdés b) pontjának I. fordulatára helyesbítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen - a Be. 417. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségre tekintettel - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjára alapozva a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt javára.
A felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy a jogerős határozatban kiszabott szabadságvesztés mértékét a terhelt esetében az eljárt bíróságok az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel határozták meg és a másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a kiszabható szabadságvesztés középmértéke az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésére és 83. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel kilenc év, amelytől indokolt volt a felfelé történő eltérés.
Az Alkotmánybíróság azonban a 23/2014. (VII. 15.) AB határozata megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, és kimondta e törvényhely konkrét büntetőügyben való alkalmazhatóságának tilalmát, valamint azt is, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság a határozatában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján egyben elrendelte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát is.
Miután a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, avagy a kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, illetve a végrehajthatósága még nem szűnt meg, ezért a legfőbb ügyész a Be. 417. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
Indítványában a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a Be. 423. § (2) bekezdésének második mondata szerint ugyan a felülvizsgálati indítványt ilyen esetben az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ez azonban a Btk. 2. § (1) bekezdésére figyelemmel nem zárja ki az elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályok alkalmazását, azzal azonban, hogy az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdését az Alkotmánybíróság határozatában előírt alkalmazási tilalomra tekintettel figyelmen kívül kell hagyni.
Álláspontja szerint ugyan az eljárt bíróságok által az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 85. §-ának – utóbb alaptörvény-ellenesnek minősített - (4) bekezdése alapján irányadónak tekintett büntetési tételkeret, a két évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztés e rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a 85. § (2) és 3) bekezdése alapján két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztésre csökken, azonban a jogerős határozatban kiszabott büntetés mértéke e kereteken belül van, azaz az alkotmányos keretek között sem tekinthető eltúlzottnak.
Minderre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a terheltre vonatkozóan változtassa meg és a kiszabott büntetéseket az 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bekezdése alapján tekintse kiszabottnak.
A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára a terhelt észrevételt tett, melyben ártatlanságát hangsúlyozta, leírta az általa igaznak vélt történéseket, az alapeljárásban kihallgatott személyek szavahihetőségét támadva, bizonyítási indítványt terjesztett elő és indítványozta a terhére rótt bűncselekmények vádja alóli felmentését.
A Kúria a felülvizsgálati indítvány alapján a megtámadott határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdésére figyelemmel tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltre vonatkozó részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
A Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, avagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.
Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes.
Az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezés szövege a következő:
„85. § (4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”
Ezért az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte mindazon, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, amelyekben a terhelteket érintően az eljárt bíróságok az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdését alkalmazták.
A felülvizsgálattal megtámadott határozatokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a terhelt a terhére rótt bűncselekményeket 2009 húsvétja és 2011. február 21-e között követte el.
Az ügyben a városi bíróság a 2012. június 12-én kihirdetett első fokú ítéletében a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény szerinti bűncselekményekben állapította meg, és vele szemben a törvény ekkor hatályos rendelkezései – többek között a 85. § (4) bekezdése - alapján szabta ki a szabadságvesztést.
A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmények minősítését illetően az 1978. évi IV. törvény keretei között változtatta meg, és a büntetést helybenhagyó rendelkezésének indokolása szerint osztotta az első fokon eljárt bíróság álláspontját a 85. § (4) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban.
Miután a városi bíróság, illetve a törvényszék határozatában az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdését is felhívta, azaz az eljárt bíróságok részben az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabályhely alkalmazásával szabták ki a terhelttel szemben a büntetést, és az Alkotmánybíróság a határozatában minden olyan jogerősen lezárt büntetőügy felülvizsgálatát elrendelte, amelyben az eljárt bíróságok az alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabályhelyek bármelyikét alkalmazták, továbbá a terhelttel szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása még nem fejeződött be, a felülvizsgálati eljárás lefolytatása az Alkotmánybíróság határozata és a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján kötelező volt.
Az Alkotmánybíróság határozata által elrendelt felülvizsgálatra egyrészről vonatkoznak a felülvizsgálati eljárás általános szabályai, így a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem támadható, továbbá a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Kúria csak a támadott részében és az indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül, másrészről a törvény külön rendelkezéseket is megállapít.
Ilyen külön rendelkezést tartalmaz a Be. 423. § (2) bekezdése, melynek második mondata szerint az Alkotmánybíróság határozatán alapuló felülvizsgálati indítványt nem a megtámadott határozat meghozatala, hanem az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
Ennek a szabálynak a jelentése szerint akkor, ha az Alkotmánybíróság valamely jogszabályi rendelkezést annak alaptörvény-ellenessége miatt megsemmisített, a felülvizsgálati eljárásban a megsemmisített jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával kell felülbírálni a megtámadott határozatot.
Abban az esetben pedig, amikor az Alkotmánybíróság egy, már hatályban nem lévő jogszabály vagy jogszabályhely alaptörvény-ellenességének megállapítása mellett rendeli el azon büntetőügyek felülvizsgálatát, mely ügyekben az utóbb alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést alkalmazták a bíróságok, a Kúriának a kötelezően lefolytatandó felülvizsgálati eljárásban az Alkotmánybíróság határozatából fakadóan a már hatályban nem lévő, de utóbb alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály vagy jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával kell elvégeznie a megtámadott határozatok felülvizsgálatát.
Ebből következően a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a hatályos Btk., azaz a 2012. évi C. törvény rendelkezései az irányadók.
A Btk. 2. § (1) bekezdése szerint azonban a bűncselekményt az elkövetéskor hatályos büntető törvény szerint kell elbírálni, és a (2) bekezdés szerint az elbíráláskor hatályos büntető törvényt akkor kell alkalmazni, ha eszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el.
Ennek megfelelően a Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, miszerint a Be. 423. § (2) bekezdésének második mondata mellett is figyelemmel kell lenni a Btk.-nak az időbeli hatályra, ezen belül is visszamenőleges hatályra vonatkozó rendelkezésére.
Ezért a Kúriának egybe kellett vetnie a terhelt terhére megállapított bűncselekmények elkövetésének idején hatályban volt és a jelenleg hatályos anyagi jogi rendelkezéseket, mégpedig az Alkotmánybíróság által megsemmisített, illetve alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával.
Miután a terhelt által elkövetett cselekmény mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind a Btk. szerint bűncselekmény, a két törvény rendelkezéseit arra figyelemmel kellett egybevetni, hogy melyik eredményez a terhelt számára kedvezőbb elbírálást.
A töretlen bírói gyakorlat szerint annak eldöntésénél, hogy melyik törvény alkalmazása eredményez kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve, elsősorban a bűncselekmény törvényi büntetési tételéből kell kiindulni.
Mivel a terhelt több bűncselekményét egy eljárásban bírálták el, ezért vele szemben az eljárt bíróságok halmazati büntetést szabtak ki.
Miután az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (4) bekezdését figyelmen kívül kell hagyni, az irányadó (3) bekezdés szerint a halmazati büntetést úgy kellett kiszabni, hogy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a legsúlyosabb büntetési tételének felső határa a felével emelkedett, a terhelt által elkövetett bűncselekményekre figyelemmel az e törvény alapján vele szemben irányadó halmazati büntetés mértéke két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés.
A 2012. évi C. törvény, tehát a hatályos Btk. 81. § (3) bekezdése szerint akkor, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelt mértékével azonos, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Így a terhelttel szemben az irányadó halmazati büntetés mértéke két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés.
Azaz az irányadó büntetési tételek mellett azonosak mind az 1978. évi IV. törvény, mind az új Btk. alapján a határozott ideig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények bűnhalmazatban történő elbírálása esetére megállapított halmazati büntetési szabályok is; e szabályok alapján a halmazati büntetés irányadó tartama a terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény és az új Btk. szerint is két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés.
Emellett mind az 1978. évi IV. törvény 83. § (2) bekezdése, mind a Btk. 80. § (2) bekezdése tartalmilag azonos módon írja elő azt is, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó.
Azaz a terhelt számára a Btk. e rendelkezései nem eredményeznek kedvezőbb elbírálást.
A Be. 427. § (2) bekezdése szerint akkor, ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság határozata alapján került sor, a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha ez az iratok alapján lehetséges.
Az idézett törvényhely – a Be. 423. § (2) bekezdésének második mondatával egybevetve - a Kúria számára több irányban teremt kötelezettséget:
- egyrészt az Alkotmánybíróság határozata alapján a felülvizsgálati eljárást le kell folytatni,
- másrészt a felülvizsgálatot az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kell elvégeznie és a bűncselekményeket ekként kell elbírálnia,
- harmadrészt a felülvizsgálati eljárás során nem hozhat a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartó határozatot,
- végül a megtámadott határozatok megváltoztatásával maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot, ha ez az iratok alapján lehetséges.
A Kúria az elsőfokú bíróság által feltárt, kismértékben a másodfokú bíróság által módosított és súlyuknak megfelelően értékelt büntetéskiszabási körülményekre figyelemmel a törvénynek megfelelő határozatot maga is meghozhatta.
Ennek során megállapította, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek nyilvánított törvényhely alkalmazása nélkül is megfelel mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályoknak.
Ahogy arra a 23/2014. (VII.15.) AB. számú határozatában az Alkotmánybíróság is rámutatott: az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót.
Erre is figyelemmel a terhelttel szemben kiszabott tíz évi szabadságvesztés az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek nyilvánított Btk. 81. § (4) bekezdésében írt rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett sem törvénysértő; az a 81. § (3) bekezdés szerint kiszabható mértékét nem haladja meg.
Minthogy azonban a Be. 423. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozatával elrendelt felülvizsgálati eljárásban a bűncselekmények elbírálásakor nem a megtámadott határozat meghozatalakor, hanem a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályban lévő jogszabályok az irányadók, nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a terhelt számára a feltételes szabadságra bocsátás Btk. szerinti szabályai kedvezőbbek. Az alkotmánybírósági határozatra tekintettel lefolytatott felülvizsgálatnak ugyanis - annak eltérő törvényi oka miatt - nem szab gátat a Be. 417. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati akadály, azaz a büntetés törvényes volta.
Ahogy azt a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleményében kifejtette: a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)-(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, azaz az elbírálásnak ez a rendelkezés is része.
Ennek megfelelően a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat megváltoztatta és a terhelt cselekményeit a Btk. alapján elbírálva átminősítette.
A büntetés kiszabása során a terhelt terhére értékelendő körülményekre - különösen a cselekmények tárgyi súlyára és az elkövetés módjára, ennek kapcsán az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességre – figyelemmel az irányadó tételkeret felső határán belül kiszabott szabadságvesztés enyhítését azonban nem látta indokoltnak, annak ellenére, hogy az a középmértéket meghaladja.
Ezért a vele szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét ugyan nem érintette, azonban azt nem az alaptörvény-ellenesnek ítélt, az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, hanem a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdése alapján tekintette kiszabottnak.
A szabadságvesztést a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben kell végrehajtani.
A Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja szerint akkor, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap.
A Kúria erre figyelemmel rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről.
A terhelt által írásban előterjesztett észrevételek kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá:
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.
Ezzel szemben a terhelt indítványában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta; illetve a tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott, és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
Ily módon az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét kétségbe vonó érvek nem vezethettek eredményre.
A Kúria az ítéletek egyéb rendelkezéseit törvényesnek találta, ezért azokat hatályukban fenntartotta.
Budapest, 2014. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága