Keresés

I. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétsége tiszta mulasztásos bűncselekmény, melyet a Pmt. 23. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettség szándékos elmulasztásával valósít meg az elkövető. A bejelentési kötelezettség alapja olyan adat, tény vagy körülmény megléte, amelyből okszerű következtetés vonható le a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására.

I. A kötelesrész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, amely nem a hagyatékkal, hanem a hagyatékban részesítettekkel szemben áll fenn. A kötelesrészre jogosultság nem keletkeztetett tulajdonjogot. A kötelesrészre jogosult nem rendelkezhetett olyan pénzről, amely soha nem került tulajdonába; ebből következően tulajdonjog hiányában a sikkasztás sértettje sem lehet, az fogalmilag kizárt [Btk. 372. § (1) bek.; Ptk. 7:94. § (1) bek. d) pont]. 

I. A befolyással üzérkedés a jogtalan előny kérésével befejeződik. Ehhez képest az előny kérése esetén az ígéretre, az előny ígérete esetén pedig a tényleges átadására nincs a befejezettséghez szükség [Btk. 299. § (1) bek.]. 
II. A hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés esetében a hivatali helyzethez fűződő jogait az elkövető rendeltetésellenesen gyakorolja. 

I. A zugírászat törvényi tényállása kerettényállás. Nem az ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző bárminemű tevékenysége, hanem foglalkozási jogosultsága alapján végzett szakmai tevékenysége és nem bármely ilyen szakmai tevékenysége, hanem kizárólag az általa végezhető szakmai tevékenysége tartozik – az illetéktelenek ellenében – büntetőjogi védelem alá [Btk. 286. § (1) bek.]. 

A kizárási ok – akár az eljáró bíró, akár más általi – bejelentése intézkedési kötelezettséget keletkeztet.
A járásbíróság elnöke nem intézkedett másik bíró kijelölése iránt, és nem született a kizárással kapcsolatos bírósági határozat sem. Ez pedig azt jelenti, hogy az ügyben az eljáró bíró által bejelentett kizárási ok nem került elbírálásra.

A perújítás megengedhetősége tárgyában való döntésből is ki van zárva az a bíró, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés felülbírálata során eljárt [Be. 14. § (3) bek. a) és e) pont, 14. § (8) bek., 637. § (1) bek. a) pont, 643. § (1) bek.; 1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 21. § (3) bek. a) pont].

I. A költségvetési csalás mint különös részi törvényi egység nem azonos a folytatólagos egységgel, így ez sem zárja ki az üzletszerűség mint minősítő körülmény megállapítását.

I. Az ügyvédi visszaélés elkövetési magatartása a kötelességszegés, amely az ügyvédi hivatásból eredő jogviszonyt rendező jogszabályokban foglalt, valamint az ügyvédi hivatás részben íratlan, részben írott etikai magatartási szabályaiban megjelenő követelmények megszegését jelenti.
A kötelességszegés azonban önmagában még nem bűncselekmény, hanem fegyelmi eljárásra okot adó; az csak akkor tényállásszerű, ha hozzá jogtalan hátrányokozási célzat is kapcsolódik (Btk. 285. §).

I. A Btk. 197. § (2) bekezdésében írt alapeset speciális passzív alanya kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy lehet. Ehhez képest a Btk. 198. § (1) bekezdése esetén a passzív alany tekintetében alapvető eltérés az életkorban van, e bűncselekmény sértettje az lehet, aki a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennegyedik életévét még nem.

Az emberölés bűntettének kísérlete befejezett, ha az elkövető – az eredményre is kiterjedő szándékának fennállása mellett – olyan sérüléseket okoz a sértettnek, amelyek az általuk kiváltott élettani folyamatok nyomán – akár nyomban, akár hosszabb idő elteltével – szükségképpen a sértett halálára vezetnek. Így nem valósul meg önkéntes elállás, ha az elkövető a sértettet a sorsára hagyja és az eredmény bekövetkezését – noha arra lehetősége lenne – nem gyorsítja fel vagy nem váltja valóra.