Az a közigazgatási határozat, amelyben a hatóság a határozathozatalhoz szükséges bizonyítékok értékelése alapján döntési lehetőségeket nem biztosító jogszabály alkalmazásával dönt, nem minősül mérlegelési jogkörben hozott határozatnak.
A kollektív szerződés megkötését követően kollektívszerződés-kötési képességet szerző szakszervezet jogosult a kollektív szerződés-módosítást kezdeményezni és az erre vonatkozó tárgyaláson részt venni, azonban a szerződéskötő féli minőség és ennek részjogosítványaként a felmondás joga a módosítás megtörténtének, illetve az abban félként való részvétele bizonyítottságának hiányában nem illeti meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 276. § (8) bek.].
Ha a felszámolási vagyon részét képező vagyontárgyat különböző jogosultak javára óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (5) bek., 49/D. §, 54. § (1) bek., 57. § (1) bek. b) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:123. §, 6:519. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 360. §]
I. A faktoring szerződés felszámolás alá került adósának a vele szerződéses viszonyban lévő kötelezettel szemben fennálló, a faktorra biztosítéki céllal átruházott követeléséből való kielégítés nem érvényesíthető a faktor által közvetlenül, helyette a felszámolási eljárásban a felszámoló által történhet meg [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:405. §; 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 4/A. §, 4/B. §].
I. Az ideiglenes intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bek. a), c) és d) pont, 103. § (2) bek.].
II. Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárás felfüggesztésére a polgári ügyben eljáró bíróságnak nincs hatásköre, az adós az adóhatóságtól kérheti annak felfüggesztését [2017. évi CLIII. törvény 15. § (3) bek.].
I. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 58–60.
Az ügy észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelme akkor állapítható meg, ha az igényt érvényesítő félnek fel nem róható okból az adott eljárásban hosszabb inaktív időszak – amikor a bíróság érdemi intézkedést annak ellenére sem tett, hogy azt egyébként megtehette volna – állapítható meg. A bíróság határozatán alapuló követelés behajtása érdekében elrendelt végrehajtás során ez azt jelenti, hogy a bíróságnak az egyes eljárási szakaszokban az intézkedéseit észszerű időn belül kell megtennie.
I. Azok a tények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapítja, a keresettel érvényesített és a bíróság által az ítéletben érdemben elbírált jogot, valamint a kereseti kérelmet megalapozó tényeket jelentik. Ezek alkotják azt a tényalapot, amelynek azonossága az anyagi jogerőhatás érvényesülése konjunktív feltételeinek egyike, és amely az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét is meghatározza. Ennek figyelembevételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy mely tények lényeges változása esetén lehetséges utóper megindítása.
Nem lehet szabályszerűnek tekinteni az idézést, ha a terhelt ténylegesen nem is tartózkodik az adott címen, viszont eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy tartózkodási helyét bejelenti, és ennek ellenére az idézését nem az általa megjelölt címre kézbesítik [Be. 599. § (5) bek., 132. § (1), (2) bek.].
I. Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, fenntartása során az elérhetetlenné válás (így különösen a szökés, elrejtőzés) veszélyét nem zárja ki az, hogy a terheltet megilleti a tárgyalási jelenlét jogáról való lemondás lehetősége [Be. 276. § (2) bek. a) pont aa) alpont; Be. 430. §].