I. Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, fenntartása során az elérhetetlenné válás (így különösen a szökés, elrejtőzés) veszélyét nem zárja ki az, hogy a terheltet megilleti a tárgyalási jelenlét jogáról való lemondás lehetősége [Be. 276. § (2) bek. a) pont aa) alpont; Be. 430. §].
II. Az elrendelt bűnügyi felügyelet és távoltartás indokoltságának felülvizsgálata során a Be. 276. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjában meghatározott különös ok fennállásának vizsgálatakor, a távoltartással érintett személyek körének meghatározásakor nem lehet értékelés tárgya, hogy a bizonyítási eljárás során mely tanútól milyen tartalmú vallomás várható és az ebből származó bizonyíték az ügy érdemét tekintve lényegesnek tekinthető-e [Be. 276. § (2) bek. b) pont bb) alpont; Be. 277. § (1) bek.].
[1] Az ítélőtábla végzésével a Be. 291. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva az I. r. vádlottal szemben elrendelt bűnügyi felügyelet és távoltartás indokoltságát felülvizsgálta. Az I. r. vádlott bűnügyi felügyeletét – változatlan magatartási szabályok mellett – a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja, b) pont ba) alpontja és a c) pont cb) alpontja alapján továbbra is fenntartotta, míg a vele szemben elrendelt távoltartást több vádlott-társa, valamint két tanú vonatkozásában – változatlan magatartási szabályok mellett – a Be. 276. § b) pont bb) alpontjában meghatározott okból továbbra is fenntartotta, míg a vádiratban megjelölt, valamint az eljárásban meghallgatni indítványozott és még ki nem hallgatott további tanúk tekintetében megszüntette.
[2] A végzés ellen a fellebbviteli főügyészség és az I. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést.
[3] A fellebbviteli főügyészség jogorvoslati indítványának az indokolása szerint az ítélőtábla végzésében kifogástalan érveléssel vezette le, hogy I. r. vádlott vonatkozásában a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltételei, valamint a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab), b) pont bb) és c) pont cb) alpontjaiban meghatározott különös okai továbbra is fennállnak. Tévedett ugyanakkor, amikor az I. r. vádlottal szemben elrendelt távoltartást a vádiratban megjelölt, valamint az eljárásban meghallgatni indítványozott és még ki nem hallgatott további tanúk tekintetében megszüntette.
[4] Rámutatott arra, hogy az I. r. vádlott a végzés indokolása szerint jelentős kapcsolatrendszerrel bír, ezért – a bizonyítás menetében előre haladva kisebb súllyal – fennáll annak a veszélye, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyeket jogellenesen befolyásolja. Ez pedig nemcsak az együttműködő tanúkra, hanem a bíróság által még ki nem hallgatott további tanúkra is igaz, akiknek vallomásától esetleg csekélyebb jelentőségű, de érdemi bizonyítékok várhatók. Utalt arra is, hogy a folyamatban lévő, széleskörű személyi bizonyítást igénylő büntetőügyben – az ítélőtábla megállapításával ellentétben – a távoltartással érintett személyek köre pontosan behatárolható.
[5] Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését akként változtassa meg, hogy az I. r. vádlottal szemben elrendelt távoltartásnak a vádiratban megjelölt, valamint az eljárásban meghallgatni indítványozott és még ki nem hallgatott további tanúk tekintetében történő megszüntetéséről szóló rendelkezését mellőzze és az eljárásban még ki nem hallgatott tanúkkal szembeni távoltartást továbbra is tartsa fenn.
[6] Az I. r. vádlott védője a fellebbezésében kifejtette, hogy az ítélőtábla végzésének indokolása az I. r. vádlottal szemben fenntartott személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés vonatkozásában a főügyészség indítványában foglaltakra támaszkodott anélkül, hogy önálló vagy tényszerű és bizonyítékokra alapított érvekkel támasztotta volna alá a döntését, továbbá nem értékelte az elmúlt három év objektív tényeit sem. Emellett figyelmen kívül hagyja a nyomozó ügyészség határozatában foglaltakat, valamint nem felel meg a szükségesség és arányosság követelményeinek sem.
[7] Kifejtette, hogy az általános feltételek közül a vádemelés ténye nem vitatható, azonban a Be. 276. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel nem áll fenn, mivel a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél a bűnügyi felügyelettől eltérő módon is biztosítható.
[8] Álláspontja szerint az I. r. vádlott személyi és vagyoni körülményei nem alapozzák meg a szökés és elrejtőzés veszélyét. Az I. r. vádlott ugyanis sosem kívánt megszökni, erre – ahogyan azt a nyomozó ügyészség határozat megállapítja – elfogásának körülményei sem utalnak. Vagyonának jelentős részét a hatóságok lefoglalták, az Európai Unió területén lévő, a hatóságok előtt is ismert külföldi ingatlana nem jelenti azt, hogy őt ne kötné Magyarországhoz az itt elő családja, valamint a hivatása. Kiemelte, hogy az I. r. vádlott kiterjedt kapcsolatrendszeréből nem következik, hogy azt szökés vagy elrejtőzés érdekében használná, erre az eljárás során nem is került sor.
[9] Értelmezhetetlennek tartotta a végzés indokolásában a vádlott jelenlétéhez fűződő érdek érvényesítésére történő hivatkozást, mivel az új Be. hatályba lépése óta ez jog és nem kötelezettség, így az I. r. vádlott a Be. 430. §-a alapján bármikor lemondhat róla.
[10] Rámutatott arra, hogy az ítélőtábla nem vette figyelembe az EJEB Neumeister kontra Ausztria ügyében hozott döntésben kifejtetteket és a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjára hivatkozása kizárólag a vád tárgyát képező jelentős tárgyi súlyú bűncselekményen alapul.
[11] Alaptalannak, tényszerű adattal alá nem támasztottnak tartotta azt a megállapítást is, miszerint az I. r. vádlott a büntetőeljárásban résztvevő személyeket bármilyen módon befolyásolná.
[12] Előadta továbbá, hogy az I. r. terhelt korábban betöltött hivatali pozícióból adódó szerteágazó kapcsolatrendszeréből nem következik, hogy azt bűnelkövetés céljából tartja fenn. Emellett a vádiratban foglalt cselekmények folytatásának lehetősége fogalmilag kizárt, a bűnismétlés veszélye nem állapítható meg.
[13] Álláspontja szerint az I. r. vádlott eljárás során tanúsított magatartása, a bűnügyi felügyelet szabályainak betartása, a tárgyaláson való megjelenése és a tanúvallomások is gyengítik a bűnügyi felügyelet szükségességét, melynek célja enyhébb szabályokkal is megvalósulna, az ítélet végrehajthatóságát pedig a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz biztosítaná.
[14] Mindezek alapján az ítélőtábla végzésének megváltoztatását és elsődlegesen az I. r. terhelt bűnügyi felügyeletének megszüntetését, másodlagosan a bűnügyi felügyelet szabályainak módosítását, a területi hatályának a kiterjesztését indítványozta.
[15] A Legfőbb Ügyészség a átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartotta, az I. r. vádlott védőjének fellebbezését alaptalannak tartotta.
[16] Kifejtette, hogy az ítélőtábla helytálló és részletesen indokolt érvek alapján állapította meg, hogy az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlya, kiterjedt kapcsolatrendszere, valamint a feltárt egzisztenciális és tárgyi feltételek alapján a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott különös okot megalapozzák. Emellett az elkövetés körülményeire és módjára figyelemmel a bűnismétlés reális veszélyére vont következtetés is megalapozott.
[17] Álláspontja szerint a kényszerintézkedést nem teszi indokolatlanná annak a reális lehetősége, hogy I. r. terhelt lemondhat a tárgyaláson való jelenlét jogáról, és nem foghat helyt az ugyanolyan bűncselekmény elkövetésének kizártságára vonatkozó védői érvelés sem, mivel ez a különös ok bármely szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekmény megelőzését szolgálja.
[18] Figyelemmel arra, hogy a bűnügyi felügyelet elrendelése és fenntartása óta az I. r. vádlott életkörülményeiben lényeges változás nem következett be, és ilyenre a védő sem hivatkozott, így annak megszüntetése vagy magatartási szabályok enyhítése kizárt.
[19] A kényszerintézkedés tárgyában hozott korábbi határozatok következetesen és iratszerűen hivatkoztak arra, hogy az I. r. terhelt jelentős kapcsolatrendszere miatt fennáll a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogellenes befolyásolásának veszélye. Az ítélőtábla e tekintetben a korábbiakkal megegyezően foglalt állást.
[20] A Legfőbb Ügyészség ugyanakkor a még ki nem hallgatott tanúk tekintetében a távoltartás megszüntetését tévesnek, és az ítélőtábla végzésének indokolását e vonatkozásban ellentmondónak találta. Rámutatott arra, hogy az eljárás résztvevői előtt a kihallgatni indítványozott tanúk személye ismert, továbbá az ítélőtábla e tanúk vallomásának jelentőségét illetően olyan következtetést vont le, mely mérlegelés tárgyát képezi.
[21] Észrevételezte, hogy a törvényszék a korábban meghozott végzésében – melyet az ítélőtábla helybenhagyott – kifejtette, hogy továbbra is fennáll a még ki nem hallgatott tanúk befolyásolásának veszélye. Hangsúlyozta, hogy az ítélőtábla jelen végzése a még ki nem hallgatott tanúk tekintetében ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett.
[22] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését változtassa meg, az I. r. vádlottal szemben elrendelt távoltartás megszüntetéséről szóló rendelkezését mellőzze, és állapítsa meg, hogy a távoltartás a főügyészség által megjelölt tanúk vonatkozásában fennáll, egyebekben a végzést hagyja helyben.
[23] A főügyészség fellebbezése alapos, míg az I. r. vádlott védőjének fellebbezése nem alapos.
[24] Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor a Be. 291. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálta az I. r. vádlottal szemben fenntartott bűnügyi felügyelet és távoltartás indokoltságát.
[25] Az ítélőtábla az iratok tartalmának megfelelően, döntően helyesen rögzítette az I. r. vádlott vonatkozásában elrendelt kényszerintézkedések tárgyában hozott határozatok lényeges adatait. Azt a Kúria csak a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában korábban meghozott határozatok adataival egészítette ki.Az ítélőtábla elsőként a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltételeit vizsgálva helytállóan rögzítette, hogy az I. r. vádlottal szemben szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények miatt történt vádemelés [Be. 276. § (1) bek. a) pont]. Az elsőfokú eljárás a törvényszéken van folyamatban, a következő tárgyalási határnapokat a bíróság már kitűzte.
[28] Ugyancsak megállapítható, hogy – az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények jellege és a különös feltételek vizsgálata során feltárt egyedi tényezők miatt – a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez a kényszerintézkedés alkalmazása szükséges, az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható [Be. 276. § (1) bek. b) pont].
[29] Az ítélőtábla megalapozottan vont következtetést arra, hogy az I. r. vádlott esetében fennáll a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott oka.
[30] A kényszerintézkedés elrendelésének, fenntartásának különös feltételei [Be. 276. § (2) bek.] között az eljárási törvény meghatározza egyrészt a múltbeli eseményen alapuló ténybeli adatokon nyugvó okokat, másrészt a megalapozott feltételezésen alapuló, valamely jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét magában hordozó okokat. Ez utóbbiak körében a „megalapozottan feltehető” fordulat olyan jövőbeli történésre, eseményre utal, amelynek a bekövetkezésére – a rendelkezésre álló körülmények, tények alapján – reális esély áll fenn, amely valószínűsíthetők. A kényszerintézkedés szükségességét és okainak meglétét tehát a bíróság nem csak olyan körülményre alapozhatja, amely a bizonyosság erejével megállapítható. Elégséges az is, ha a döntés olyan adatokon alapul, amelyek tényszerűsége más adattal alátámasztott, és ez észszerű érvet szolgáltat arra a következtetésre, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása a konkrét ügyben a törvényi célok érdekében szükséges és célszerű (BH 2017.7.II.).
[31] A szökés, elrejtőzés veszélyének megállapításakor a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi fenyegetettsége kiemelten vizsgálandó, hiszen a bűnösség megállapítása esetén várható szabadságvesztés tartama olyan körülmény, amely a terhelti kötelezettségek önkéntes teljesítésére is nyilvánvalóan kihatással van. A Be. 39. § (3) bekezdés a) és b) pontja értelmében a terhelt köteles az eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint jelen lenni; továbbá a lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, telefonos elérhetőségét, elektronikus levelezési címét vagy más elektronikus elérhetőségét, valamint ezek megváltozását – a változást követő három munkanapon belül – az eljáró bírósággal, ügyészséggel vagy nyomozó hatósággal közölni.
[32] A Kúria már több határozatában rámutatott arra, hogy a kényszerintézkedés Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott különös oka valójában annak valószínűsítését jelenti, hogy a vádlott részéről e törvényi kötelezettségek önkéntes teljesítése veszélyeztetett, és elérhetetlenné válásának megakadályozása céljából, jelenlétének biztosítása érdekében a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazása szükséges (Bpkf.II.1.130/2021/6., Bpkf.I.1.211/2022/2.).
[33] A Be. miniszteri indokolása szerint a tárgyaláson való jelenlét elsősorban a vádlott joga és nem kötelessége.
[34] A Be. 428. § (1) bekezdésének előírása szerint a vádlott jelenléte a tárgyaláson akkor kötelező, ha
a) a tárgyaláson való jelenlét jogáról a Be. 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le,
b) a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.
[35] A Be. 430. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt feltételek együttes fennállása esetén a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, amennyiben védővel rendelkezik és a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával. Az I. r. vádlott ezidáig a fentieknek megfelelő nyilatkozatot nem tett, a tárgyaláson részt vesz.
[36] Kétségtelen, hogy az I. r. vádlott is bármikor bejelentheti, hogy a tárgyaláson nem kíván jelen lenni, ugyanakkor az sem vitás, hogy a bíróság ezt követően kötelezheti a jelenlétre, illetve a Be. 431. § (1) bekezdése alapján maga is dönthet úgy, hogy a továbbiakban jelen kíván lenni a tárgyaláson.
[37] A fentiekből is következik, hogy a vádlott tárgyaláson való jelenlétének átalakulása önmagában nem eredményezheti a szökés, elrejtőzés veszélyének elenyészését. A büntetőeljárásban a vádlott elérhetősége a konkrét – eljárási cselekményen való – jelenlététől függetlenül elengedhetetlen, így ennek biztosítása továbbra is indokául szolgálhat személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelésének (Kúria Bpkf.II.194/2023/2., Bpkf.I.878/2023/3.). Éppen ezért az elérhetetlenné válás veszélyének kizárására, illetve mértéke csökkentésére vonatkozóan nem fogadható el az a védői érv, miszerint a Be. 430. §-a alapján az I. r. vádlott is élhet a tárgyalási jelenlét jogáról való lemondás lehetőségével.
[38] Az ítélőtábla helyesen mutatott rá arra, hogy az eljárás tárgyát képező jelentős tárgyi súlyú, döntően korrupciós bűncselekmények, a kiszabható halmazati büntetés mértéke és az elkövetés egyedi jellemzői az I. r. vádlott esetében nyomatékkal vetik fel a szökés, elrejtőzés veszélyét.
[39] Önmagában a bűncselekmény tárgyi súlya alapján azonban nem lehet a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozni, a bűncselekmény – büntetési tételben megnyilvánuló – tárgyi súlya ugyanis csak a konkrét ügy speciális jellemzőjével együtt jut szerephez, illetve ad ilyen következtetésre alapot. A tárgyi súly kapcsán önmagában a (Btk. Általános és Különös Része szerinti) jogalkotói értékelés nem biztosít a letartóztatás indokoltságára önálló következtetési alapot. A bíróságnak minden esetben kiemelten kell vizsgálnia a terhelt személyéhez köthető adatokat is (Hagyó Miklós kontra Magyarország ügy, Kúria Bpkf.I.531/2014/2.).
[40] A szökés esélyének vizsgálatakor – ahogyan erre az I. r. terhelt védője is utalt – a terhelt személyiségére, lakóhelyére, jövedelmére, foglalkozására, családjára, egyéb kötődésére is figyelemmel kell lenni, valamint olyan tényezőket is figyelembe kell venni, mint a terhelt erkölcsisége, lakhatása, foglalkozása, munkahelye, vagyona, családi kapcsolatai, az országhoz való kötődései (Emberi Jogok Európai Bírósága Letellier kontra Franciaország ügy 12.369/86. számú kérelem, Neumeister kontra Ausztria ügy 1936/63. számú kérelem, BH 2022.8.).
[41] Az ítélőtábla e körülményeket értékelési körébe vonta, így – a védői fellebbezéssel elletétben – nem kizárólagosan a vád tárgyát képező bűncselekmények büntetési tételét figyelembe véve foglalt állást az elérhetetlenné válás valós kockázatának fennállásáról. E körben helyesen utalt az I. r. vádlott kedvező egzisztenciális helyzetére, a külföldi ingatlantulajdonára, korábbi pozíciójából fakadó kiterjedt kapcsolatrendszerére. A felsorolt körülmények – a védői fellebbezésben írtakkal szemben – együttesen az eljárás jelen szakaszában is alappal teszik megállapíthatóvá az elérhetetlenné válás Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában rögzített különös okának fennállását.
[42] A bűnismétlés lehetősége szintén tényeken vagy feltételezésen alapulóan lehet a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazásának oka.
[43] Ez utóbbiról van szó, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghez vinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el [Be. 276. § (2) bek. c) pont cb) alpont].
[44] E különös okot érintően az I. r. vádlott büntetlen előélete ellenére sem hagyható figyelmen kívül a büntetőeljárás tárgyát képező, vád szerinti cselekmények hosszabb időt átfogó elkövetési ideje, a megvalósítás szervezett jellege.
[45] Az I. r. vádlott védőjének fellebbezésben foglaltak kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy a bűnismétlés veszélyét nem kizárólag a vád tárgyává tett konkrét bűncselekmény folytatása, hanem az ahhoz hasonló jellegű, illetve az attól eltérő védett jogi tárgyat sértő, szabadságvesztés kiszabását lehetővé tevő bűncselekmények elkövetésének reális veszélye is megalapozhatja.
[46] A Be. 276. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartható akkor is, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene.
[47] Kétségtelen, hogy e különös ok nyomatéka a büntetőeljárás kezdeti szakaszában a legnagyobb, majd e kockázat a bizonyítási eljárás előrehaladtával fokozatosan csökken. Éppen ezért minden ügyben körültekintően vizsgálni kell a bizonyítási eljárás állását és az ügy egyedi jellemzőit, hiszen amíg a bizonyítási eljárás – akár még a nyomozási, akár már a bírósági szakaszban – folyik, annak meghiúsítása, megnehezítése is lehetséges.
[48] Tény, hogy az elsőfokú bíróság előtt a bizonyítási eljárás folyamatban van, számos tanú kihallgatása még nem történt meg, melyre figyelemmel helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy az I. r. vádlott korábbi hivatali pozíciójából és kiterjedt kapcsolatrendszeréből eredően, a közte és a kihallgatandó vádlott-társak, valamint tanúk közötti viszonyra is tekintettel továbbra is megalapozottan feltehető, hogy az I. r. vádlott jogellenes befolyásolással a bizonyítás megnehezítésére vagy meghiúsítására törekedne.
[49] Ezért az ítélőtábla helyesen következtetett arra, hogy e különös ok a bűnügyi felügyelet mellett a távoltartás további fenntartását is megalapozza a jelenlegi és korábbi vádlott-társak, továbbá 1. számú tanú és 2. számú tanú tekintetében. A Kúria ugyanakkor nem osztotta az ítélőtábla érvelését a távoltartás részbeni megszüntetését illetően.
[50] A Be. 163. § (1) bekezdés 1. mondata alapján a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. E § (2) bekezdése szerint a bizonyítás célja a tényállás alapos, hiánytalan, és a valóságnak megfelelő tisztázása. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. § (4) bek.].
[51] A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában hozott döntés során a bizonyítékok fentiek szerinti értékelésére nincs törvényes lehetőség, a kényszerintézkedés indokoltságának, szükségességének megítélése körébe a feltárt bizonyítékok tartalmának és bizonyító erejének mérlegelése – amint azt a Kúria már több határozatában is kifejtette – nem tartozhat (BH 2004.227.), és a bizonyítás eredményessége szintén nem vizsgálható (BH 2017.7.).
[52] Erre tekintettel Be. 276. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjában meghatározott különös ok fennállásának vizsgálatakor, a távoltartással érintett személyek körének meghatározásakor nem lehet értékelés tárgya, hogy a bizonyítási eljárás során mely tanútól milyen tartalmú vallomás várható, és az ebből származó bizonyíték az ügy érdemét tekintve lényegesnek tekinthető-e. Ezért a távoltartás részbeni megszüntetése sem alapozható olyan tartalmú megállapításra, miszerint az érintett tanúk vallomásának jelentősége kisebb, hiszen ez valójában a bizonyítékok mérlegelését jelentené. Ezen túlmenően jelenleg az eljárás első fokon a bizonyítás felvételével van folyamatban. Ebből következően a másodfokú bíróság még nincs abban az eljárásjogi helyzetben, hogy a bírósági eljárásban még ki nem hallgatott tanúk és az őáltaluk tett, az elsőfokú bíróság által még nem értékelt vallomások bizonyíték tartalma és hitelessége tekintetében állást foglaljon.
[53] Mindezek alapján a távoltartás fenntartása a vádiratban megjelölt, valamint az eljárásban kihallgatni indítványozott és még ki nem hallgatott további tanúk tekintetében is indokolt. A főügyészség helytállóan utalt arra, hogy a vádirat tartalmazza az idézni indítványozott tanúk, illetve a Be. 527. § (2) bekezdése szerinti felolvasás körébe tartozó, majd ugyancsak kihallgatni indítványozott tanúk megjelölését
[54] Az I. r. vádlott által kényszerintézkedés hatálya alatt töltött időtartam nem vitásan jelentős, melynek a kényszerintézkedés indokoltságának megítélése során jelentősége van. Az ítélőtábla ezt is figyelembe véve, a Be. 271. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott elvek szem előtt tartásával helytállóan következtetett arra, hogy az I. r. vádlottal szemben a kényszerintézkedéssel elérni kívánt eljárási célok érdekében a Be. 281. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bűnügyi felügyelet fenntartása továbbra is szükséges, annak megszüntetésére vagy enyhébb magatartási szabályok előírására az I. r. vádlott változatlan életkörülményei nem adnak alapot.
[55] A védői fellebbezésre figyelemmel szükséges kitérni arra is, hogy a Be. a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartásához nem fűz jogkövetkezményt, ellenben annak megszegését szankcionálja, így azok betartása a vádlott kötelezettsége, ami önmagában nem hat vissza az alkalmazásának törvényi feltételeire. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartása önmagában nem alapozza meg a kényszerintézkedés további enyhítését, hanem a súlyosabb kényszerintézkedés elrendelését zárja ki (Kúria Bpkf.I.956/2020/2., Kúria Bpkf.I.397/2022/2.).
[56] Mindezek tükrében a Kúria a megtámadott határozatot – a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és a vádiratban megjelölt, valamint az eljárásban meghallgatni indítványozott és még ki nem hallgatott további tanúk tekintetében a távoltartást megszüntető rendelkezést mellőzte, a távoltartást e tanúk tekintetében – változatlan magatartási szabályok mellett – továbbra is fenntartotta. Egyebekben a végzést a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.I.1378/2024/3.)