Munkaügyek

Tájékoztató a Kúria Mfv.III.10.206/2018/4 számú ügyében hozott döntésről. Az Mt. 141. § (2) bekezdése szerinti rendszeres változás feltételeinek vizsgálatánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.
Az alperesi hatóság határozatában kötelezte a felperest a munkavállalói részére műszakpótlék megfizetésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 141. § (1-2) bekezdése, 134. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján. 

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.555/2017. számú ügyben a döntés elvi tartalma: az Mth. 2. § (1) bekezdése alapján – miszerint az Mt.-t főszabályként a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell – az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően kell megállapítani a vezető állásúnak minősülést.

Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.529/2017. számú ügyében a döntés elvi tartalma: folyamatosan, a munkavállaló azonnali hatályú felmondásakor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt intézkedés esetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem állapítható meg akkor sem, ha a felek között a helyzet rendezése érdekében több alkalommal megbeszélésre került sor, de az eredménytelenül zárult.

Tájékoztató a Kúria Mfv.III.10.629/2017/8. számú határozatról, melyben az alperes jogelődje a felperes részére 1999. október 3-tól – elhunyt szülője (édesapja) jogán, az életben lévő szülő rokkantságára tekintettel – árvaellátást állapított meg. Az alperes 2016. május 2-án határozatot hozott az árvaellátás 2016. február 1-jei hatállyal történő csökkentéséről, amelyben az ellátást a korábbi összeg 30%-ában állapította meg. A határozat indokolása szerint a felperes életben lévő szülője 2016.

Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.559/2017. számú  ügyének elvi tartalma: I.  A vezető állású munkavállalónak minősülés nem a felek megállapodására tartozó kérdés. Ha a munkáltató felmondásakor hatályos munkaszerződés a törvény rendelkezésébe ütközően állapította meg azt, hogy a munkavállaló az Mt. 208. § (1) bekezdés alapján vezető állásúnak minősül, a munkaszerződés ezen rendelkezése, valamint erre alapítottan a munkáltatói felmondás indokolásának mellőzésére vonatkozó kitétele jogszabályba ütközött, vagyis semmis.

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.519/2017. számú ügy elvi tartalma szerint A Mt. 167. § (1) bekezdésében foglaltakat – amennyiben a felülvizsgálati kérelem az Mt. 166. §-ára vonatkozóan nem felel meg a törvénynek – nem lehet értékelni. Az ellenőrzési körre vonatkozó felülvizsgálati támadás hiányában a Kúria az erről szóló döntést sem vizsgálhatja.

Tájékoztató a Mfv.III.10.707/2017/7. számú ügyben hozott döntésről: Két munkavállaló közötti eltérő díjazás alátámasztására nem vehetők figyelembe olyan tényezők, amelyek a munkavállaló felvételének idején még nem határozhatóak meg objektíven.

A Kúria megállapította, hogy az alperes az Mt. 12. §-a megsértésével az egyenlő bánásmód, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvébe ütközően határozta meg a felperes munkabérét, a bérkülönbséget objektív indokkal alátámasztani nem tudta, így az Ebktv. 19. §-a szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.

Tájékoztató a Mfv.III.10.665/2017/6. ügyben hozott kúriai döntésről: A Btv. 49/B. § (1) bekezdés a) pontja szerinti „Magyarországon” kitétel ellentétes megszorító feltétel a Rendelet 5. cikk b) pontjában foglaltakhoz képest.

Kúrián Mfv.II.10.037/2018. szám alatti perben az alperes a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes kérelmére felmentéssel megszüntette a közöttük fennállt jogviszonyt arra figyelemmel, hogy a felperes nyugdíjasnak minősült. A felmentési idő mértékét 60 nap + 4 hónapban határozta meg azzal, hogy annak  második felére mentesítette az közalkalmazottat a munkavégzési kötelezettség alól. A felperes a felmentési idő kezdetét megelőzően levélben sérelmezte, hogy a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33.

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.530/2017. számú ügyben hozott döntés elvi tartalma: vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli – indokolás nélkül kiadható - rendes felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64.