A Politikatörténeti Intézet Nonprofit Kft. felperes 1998-ban történt alapítása óta őriz hatályos fond- és állagjegyzéke szerint pártok, szakszervezetek, társadalmi szervezetek, ifjúsági szervezetek, az MSZMP Budapesti Bizottsága Archívumának és az MSZMP Pest Megyei Bizottság Archívumának iratait, valamint egyéb iratokat is 1948 előttről, illetőleg az azt követő időszakról. Ezeket az iratokat a felperes alapításakor, 1998-ban birtokba vette.
A felperes az Állammal mint alperessel szemben előterjesztett keresetében kérte annak a megállapítását, hogy elbirtoklás útján 2008. március 31. napján megszerezte az alábbi iratok tulajdonjogát:
1. Magyar Kommunista Párt 1944-1948. közötti iratai
2. Szociáldemokrata Párt 1944-1948. közötti iratai
3. Magyar Dolgozók Pártja Tagnyilvántartási Alosztálya 1948-1956. közötti iratai
4. Magyar Szocialista Munkáspárt Tagnyilvántartása 1957-1989. közötti iratai
5. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség 1945-1951. közötti iratai
6. Dolgozók Ifjúsági Szövetsége 1949-1956. közötti iratai
7. Kommunista Ifjúsági Szövetség 1956-1989. közötti iratai
8. Népi Kollégiumok Országos Szövetsége 1939-1987. közötti iratai
9. MSZMP Budapesti Igazgatósága Archívuma 1945-1989. közötti iratai
10. MSZMP Pest Megyei Igazgatósága Archívuma 1944-1988. közötti iratai.
Kérte továbbá, hogy a bíróság az alperest tiltsa el attól, hogy ezen iratok felett tulajdonosként rendelkezési jogot gyakoroljon.
Arra hivatkozott, hogy azokat alapítása óta szakadatlanul a sajátjaként birtokolja, ezért azok tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Álláspontja szerint egy levéltár alapvető feladata a természetes személyek, más szervek vagy szervezetek által átadott iratok megőrzése. Maga a felperes alapító dokumentuma főtevékenységként is ezt jelöli meg. Miután törvény jelöli meg az iratőrzési feladatot, törvény hatalmazza fel a levéltárakat irat őrzésére. Ez nem zárja ki azt, hogy más jogcímen a levéltárak egyes iratokon tulajdonjogot szerezzenek, illetőleg, hogy letéti szerződéssel kerüljenek iratok a birtokukba. Azon iratok vonatkozásában azonban, amelyeket letéti szerződés nélkül kifejezetten őrzés céljából bocsátanak a rendelkezésükre, törvényi jogcímmel rendelkeznek a birtokláshoz, ez pedig kizárja, hogy sajátjukként birtokolják azokat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát.
A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria álláspontja szerint a jogvita elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a levéltári anyagok védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendeletnek az azt módosító 1991. évi LXXXIII. törvény 2.§-ával megállapított 10/A.§-át és az e tárgyban hozott későbbi jogszabályokat úgy kell-e értelmezni, hogy az azokban meghatározott iratoknak állami tulajdonként történő kinyilvánítása egyúttal azt jelenti-e, hogy a perbeli iratok az állam kizárólagos tulajdonában állnak és mint ilyenek forgalomképtelenek.
Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Alaptörvény 28. cikkében és az U) cikkben foglaltakra figyelemmel a fent megjelölt jogszabályi rendelkezést, továbbá a perbeli iratok állami tulajdonba tartozásáról szóló későbbi törvénymódosításokat úgy kell értelmezni, hogy azok kizárólagos állami tulajdonban állnak és mint ilyenek forgalomképtelenek. Ebből következően azok tulajdonjogának elbirtoklás útján történő megszerzése kizárt.
Budapest, 2014. június 17.
A Kúria Sajtótitkársága