Tájékoztató a Kúria 2019. február 25-én meghozott Mfv.III.10.120/2018/7. számú határozatáról.
Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2016. július 8-án kelt, a másodfokú szerv által helybenhagyott határozatában, a felperes 2016. június 3-án született gyermekére tekintettel, 2016. július 1-től november 15-ig bruttó 5.180 forint naptári napi összegű csecsemőgondozási díjat (CSED) állapított meg a felperes részére. A társadalombiztosítási szervek az általuk alkalmazott jogszabályokként a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 5/C. § (1) bekezdés a) és c) pontját, 39/A. § (1) bekezdését, 40. § (1) bekezdés a)-b) pontját, 42. § (2)-(4) bekezdését, 48. § (1)-(2) bekezdését és az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet (Ebtvvhr.) 1. § (2) bekezdés c) pontját hívták fel. A másodfokú határozat indokolása szerint az ellátás összegének megállapításánál – az Ebtv. 5/C. § (1) bekezdés a), c) pontja és 39/A. § (1) bekezdése alapján – a felperes által a jelenlegi foglalkoztatóval 2016. január 4-től létesített munkaviszony alapján fennálló „biztosítási jogviszonyban (az ellátásra való jogosultság kezdő napján – 2016. június 1-jén – fennálló biztosítási jogviszony), az Ebtv-ben meghatározott időszakra, a személyi jövedelemadó-előleg megállapításához, az állami adóhatóságnál bevallott, pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmet lehet figyelembe venni”. A felperes ezen jogviszonyában 2016. március 31-ig (az irányadó időszakban) összesen 88 naptári nap, az Ebtv. 5/C. § (1) bekezdés a) pont szerinti jövedelemmel rendelkezett. Mivel ezen biztosítási jogviszonyában a felperes az Ebtv. 48. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott naptári napi jövedelemmel nem rendelkezett, a 2016. június 1-től megállapított csecsemőgondozási díj összegének naptári alapját az Ebtv. 42. § (3) bekezdése szerint, a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér (111.000 forint) kétszeresének harmincad része alapján kellett megállapítani. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy a csecsemőgondozási díjra bruttó 26.354 forint napi összegben jogosult. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új határozat hozatalára kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett – kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását és az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése megsemmisítését és alkalmazásának kizárását. A felek között vita tárgyát az képezi, hogy az ellátási összeg alapját a felperes tényleges jövedelme alapján kell-e meghatározni, vagy naptári alapnak a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad részét kell tekinteni. A peradatok szerint a felperes biztosítási ideje 2008. szeptember 1. és a jogosultság kezdő napja, 2016. június 1. között – 30 napnál hosszabb megszakítás hiányában – folyamatos volt. A felperes a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napja (2015. január 1.) és a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napja (2016. március 31.) közötti időszakban rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel. Ezért az ellátása alapját – az Ebtv. 48. § (1) bekezdés első mondata alapján – az időszak utolsó napjához időben legközelebb eső 180 naptári napra jutó jövedelem figyelembe vételével, az ellátás összegét pedig – a 42. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján – ezen naptári napi alap 70%-ában kellene megállapítani. A jövedelemarányos számítás alkalmazásának az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése képezi akadályát: e szabály alapján a CSED összegének megállapításakor kizárólag olyan jövedelem vehető figyelembe, ami az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyból származik. Az Ebtv. a 39/A. § (1) bekezdésétől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az Ebtv., valamint az Ebtvvhr. sem tartalmaz továbbá olyan szabályt, amelyből az lenne levezethető, hogy a CSED összegének meghatározása során a 39/A. § (1) bekezdését nem kell alkalmazni. A felperes az ellátásra 2016. június 1-től vált jogosulttá, az e napon fennálló biztosítási jogviszonya 2016. január 4-én létesült, a CSED összegének megállapításakor – az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése alapján, a biztosítási ideje folyamatosságától függetlenül – az ezen „biztosítási jogviszonyban (…) bevallott jövedelmet kell figyelembe venni”. A CSED alapjának megállapításánál csak az Ebtv. 48. § (1)-(2) bekezdését lehet alkalmazni, a 39/A. § (1) bekezdés szerinti biztosítási jogviszonyban 180, ennek hiányában 120 naptári napi jövedelem szükséges ahhoz, hogy az ellátás naptári napi alapját a tényleges jövedelem alapul vételével lehessen meghatározni. A felperes 180, illetve 120 naptári napi jövedelemmel – függetlenül a biztosítása folyamatosságától – a jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyában nem rendelkezik, ezért az ellátása naptári napi alapját nem lehet az Ebtv. 48. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával megállapítani. A felperest megillető ellátási összeget a bemutatottak szerint, az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése alkalmazásának következtében kell a tényleges jövedelmétől függetlenül, a 42. § (3) bekezdés szerint, egy a minimálbér alapulvételével meghatározott, képzett összegből kiindulva meghatározni.
A Kúria azért kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, mert az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdését az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének általános jogegyenlőségi szabályába, illetve, a 2/2018. (IV.6.) AB határozatban foglaltakra is figyelemmel, a (2) bekezdésébe ütközőnek tartja; az ellátási összeg meghatározásakor a törvényhozó az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok, a CSED-re jogosult anyák között alkotmányosan indokolatlan különbségtételt tett. A jogalkotó a CSED összegének maximumát nem határozta meg, felső határt – a táppénz és GYED ellátásokkal szemben – nem szabott; az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésében és 48. § (1)-(2) bekezdésében foglalt korlátozó szabályokat az ellátásokkal való visszaélések (a jogosultság megnyílását közvetlenül megelőző időszakban történő, fiktív, a ténylegesnél jóval magasabb összegű munkabérrel történő társadalombiztosítási bejelentéseken alapuló igénybe vétel) megakadályozása érdekében alkotta meg. Alkotmányossági aggályt az vet fel, hogy a törvényhozó indokolatlan hátrányos helyzetbe hozta azokat az ellátásra jogosult személyeket, akik – ahogyan a felperes is – a jogosultságukat közvetlenül megelőző, az ellátási összeg meghatározása szempontjából releváns időszakban akaratuk ellenére, illetőleg tőlük független okokból (munkáltató működésével összefüggő ok miatti felmondás, családi okok, stb.), kényszerülnek munkahelyváltásra. Ezek a jogosultak, pusztán a biztosítást keletkeztető jogviszonyok tőlük független változása miatt, az ilyen változással nem érintett jogosultakkal szemben, a tényleges jövedelmükkel arányos ellátás helyett csak a minimálbér alapulvételével számított ellátásban részesülhetnek. A rendelkezés azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok, a CSED jogosultsági feltételeinek egyaránt megfelelő, azonos – akár egyező mértékű – járulékfizetést teljesítő jogosultak (biztosítottak) között a perbeli és az ahhoz hasonló tényállások megvalósulása esetén különböztet, amely különbségtételnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, ezért önkényes.
Budapest, 2019. április 23.
A Kúria Sajtótitkársága