10

I. Ha az adós vezető tisztségviselője nem adja át szabályosan az iratokat a felszámolónak, de a felszámoló tudomást szerez az adós vagyonáról, a felszámolónak joga van nyitó leltárt és az alapján nyitó mérleget készíteni azért, hogy a felszámolás során történtekről közbenső mérleggel (mérlegekkel) el tudjon számolni. A felszámolónak ez nem a Cstv.-ben előírt kötelezettsége, ezért erre hivatkozással nincs helye a felszámoló felmentésének [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bek. g) pont; 2000. évi C. törvény (Sztv.) 4. § (1) bek., 12. § (1) bek., 15. § (6) bek., 19. §].

I. Ha a jogalkotó nem orvosolja a mulasztásával előidézett alaptörvény-ellenességet, a bíróság a jogvitában a perben megállapított tényállásra irányadó hatályos jogszabályok értelmezésével határoz.
II. Jogszabály rendelkezése alapján történő szerződésátruházás egyik esete az, amikor a (haszon)bérbeadó a (haszon)bérleti szerződés megkötését követően a (haszon)bérbe adott dolog tulajdonjogát átruházza.

A tanú felkutatásának nehézségei miatt kihallgatása meghiúsulásának, továbbá a szakértői bizonyításhoz szükséges tényadatok beszerzése ellehetetlenülésének kockázatát a bizonyítási érdek általános szabálya alapján a bizonyításra köteles fél viseli, önmagukban e körülmények nem fordítják meg a bizonyítási terhet, és nem teremtenek a régi Pp. alkalmazásában nem értelmezhető bizonyítási szükséghelyzetet a fél javára [1991. XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) és (3) bek., 63. § (2) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek.; 2016. évi CXXX.

A hatályon kívül helyező határozathoz fűződő egyszerű kötőerő azt jelenti, hogy a határozattól a másodfokú bíróság abban a fellebbezési eljárásban, amelyben hozta, nem térhet el, azaz a kötőerő beálltát követően már más határozatot nem hozhat [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 227. § (1) bek., 252. § (4) bek., 272. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A közterület-használati jogviszony közjogi jogviszony. A közterület-használati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita elbírálása a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 22. § (2) bek., 129. § (1) bek., 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 275. § (2) és (4) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 5. § (1) bek., 7. § (1) bek. a) pont, 12. § (1) bek., 13. § (1) bek. a) pont, 13. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

I. A védjegyoltalom korlátjaként a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt kell megítélni, hogy az alperes által alkalmazott összetett megjelölésben használt védjegy a termék – tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban feltüntetett - jellemzőjeként vagy önálló megkülönböztető képességgel rendelkező árujelzőként funkcionál.

A felek személyében a végrehajtható okirat kiállítása előtt beállt változás esetén is határozni kell a jogutódlás megállapításáról, és ha ez a változás csak a végrehajtható okirat kiállítása után derült ki, a jogutódlás kérdésében a végrehajtást foganatosító bíróság dönt [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 39. § (1) bek.].

A kijelölés alapjául szolgáló eljárás

I. A túlélési (gyógyulási) esély elvesztését nem az okozatosság, hanem a felróhatóság körében kell értékelni. Ha van orvosi hiba, az egészségügyi szolgáltató csak annak bizonyításával mentesülhet a felelősség alól, hogy a hiba nélkül sem maradt volna esély a túlélésre. Az ezzel ellentétes álláspont azt eredményezné, hogy az alperesnek a kimentésre nem lenne lehetősége, a felróhatóság hiányának bizonyítása kiüresedne.

I. A személyiségi jogot sértő magatartás beazonosítható megjelölésén kívüli részletes kifejtése az indokolásra és nem a rendelkező részre tartozik.
II. Nem önmagában a dokumentációs hiányosság alapozza meg a személyiségi jogsértést és a kártérítési felelősséget, de az egészségügyi szolgáltató a dokumentációs mulasztás folytán elzárja magát annak bizonyításától, hogy a szakma szabályai szerint, illetve az elvárható gondosságnak megfelelően járt el.

I. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben a felek perbeli állásától függetlenül a végrendelet létrejöttének a bizonyítása azt terheli, aki az alapján örökölni kíván.
II. Szóbeli végrendeletre alapított igény elbírálásánál elsődlegesen abban kell állást foglalni, hogy az örökhagyó tett-e szóbeli végrendeletet [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:12. §, 7:20. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás