I. A védjegyoltalom korlátjaként a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt kell megítélni, hogy az alperes által alkalmazott összetett megjelölésben használt védjegy a termék – tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban feltüntetett - jellemzőjeként vagy önálló megkülönböztető képességgel rendelkező árujelzőként funkcionál.
II. A védjegyjogi gyakorlatban a „főmárka” és „almárka” kifejezéseknek sem jogszabályi alapja, sem védjegyjogi relevanciája nincs. A „védjegyszerű” használat fogalma önmagában nem értelmezhető. Valamely megjelölés árujelzőként történő alkalmazása a használatnak az ítélkezési gyakorlatban kialakított szempontok szerint történő vizsgálata alapján állapítható meg [1997. évi XI. törvény (Vt.) 15. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes javára áll oltalom alatt a 2016. december 5-i elsőbbségű, … lajstromszámú „F…” szóvédjegy, amelynek oltalma a Nizzai Megállapodás szerinti 32. áruosztályon belül: „sörök, ásványvizek, szénsavas vizek és egyéb alkoholmentes italok, vizek (italok), gyümölcsitalok, gyümölcslevek, szörpök és más készítmények italokhoz, izotóniás italok, zöldséglevek, energiaitalok” termékek vonatkozásában áll fenn.
[2] Az alperes üdítőitalok, ásványvizek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Forgalmazza egyebek mellett az „a…+” üdítőital család egyes tagjait, ezen belül az „a…+A…” (gránátalma-acai ízesítésű), az „a…+R…” (ribizli-áfonya), valamint az „a…+F…” (alma, kivi ízesítésű) vitamin tartalmú italokat, és azokat az általa regisztrált domain nevek alatt elérhető, azonos nevű honlapokon eladásra kínálja és reklámozza. Az alperes termékein az italos palack címkéjén felül piros, nyomtatott kisbetűkkel, alatta pedig az „A…”, az „R…” vagy az „F…” feliratok láthatók, és azok alatt a termékek ízesítésére, vitamin és ásványi anyag tartalmára vonatkozó ismertetés olvasható.
[3] A felperes 2018. április 9-én írásban felszólította az alperest az „F…” megjelölés használatának abbahagyására. Az alperes válaszában nem vitatta, hogy az „a…+F…” megjelölésű terméket forgalmazza. Álláspontja szerint azonban ez nem tekinthető jogellenesnek, mivel csupán a termék egyik jellemzője, a koncentráció fokozásának elősegítésére utaló leíró szóelem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes módosított keresetében a védjegybitorlás megállapítását, az alperes eltiltását, magatartásának abbahagyására, adatszolgáltatásra és elégtétel adására kötelezését, valamint a bitorlással érintett termékek lefoglalását, forgalomból való visszahívását és jogsértő mivoltától történő megfosztását kérte. Keresetének jogalapjaként – egyebek mellett – a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 12. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az összetéveszthetőség vitatása mellett hivatkozott a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjára.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2018. április 9-től azzal, hogy „a…” megjelölésű alkoholmentes italtermékének csomagolásán az „F…” megjelölést elhelyezi, e terméket forgalomba hozza, eladásra felkínálja, raktáron tartja és reklámozza, bitorolja a felperes szóvédjegyét. Kötelezte az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására, és eltiltotta őt a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest továbbá arra, hogy 30 napon belül szolgáltasson adatot 2018. április 9-től kezdődően a bitorlással érintett terméket birtoklók, a forgalmazásba bevont nagy- és kiskereskedők nevéről, címéről, a jogsértő termékek gyártott és forgalmazott mennyiségéről, a forgalmazással elért nettó árbevételről havi bontásban, valamint a reklámozásra használt médiumokról és az erre vonatkozó reklámköltségekről. Elrendelte a jogsértő termékeknek az alperes székhelyén és fióktelepein történő lefoglalását, a kereskedelmi forgalomból való visszahívását és az alperes költségén a jogsértő megjelölés eltávolítását. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét 15 napon belül internetes honlapjainak kezdő oldalán 9-es betűmérettel, egy hónapon keresztül tegye közzé.
[7] Mindenekelőtt utalt arra, hogy bár a felperes keresetében a kifogásolt megjelölés és a védjegy azonosságára és összetéveszthetőségére egyaránt hivatkozott, a teljes azonosságot nem látta megállapíthatónak. Ezt azzal indokolta, hogy a védjegy az „F…” szó, míg az alperes az „F…” szóelemet más szóelemekkel együtt használta, így az azonosság nem áll fenn.
[8] Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes termékén használt „F…” szóelem vizuális és fonetikai szempontból teljesen megegyezik a védjegyszóval, és azonos a mögöttük álló konceptuális tartalom is, mivel a szó közismert jelentése: összeszedettség, fókuszáltság, középpont, mely szó a védjegyben és a sérelmezett megjelölésben is azonosan értelmezhető. A termékek hasonlóságát illetően nem értett egyet az alperessel abban, hogy az átlagosan figyelmes fogyasztó az ízesített üdítőitalokat nem keveri össze az energiaitalokkal. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az áruhasonlóság feltétele nem az, hogy a két termék teljesen azonos legyen, hanem az, hogy az adott termék a védjegyhez tartozó áruosztályba legyen sorolható a jellemzői alapján. Mivel pedig az alperes terméke a védjegy árujegyzékében a 32. áruosztályban megnevezett alkoholmentes italok csoportjába tartozik, ezért az áruhasonlóságot, és arra tekintettel az összetéveszthetőséget is megállapíthatónak tartotta.
[9] Nem találta megalapozottnak az alperesnek a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjára történt hivatkozását. Ebben a körben kifejtette: bár az f. szó az alperes termékcsomagolásán megjelenítve közvetetten utal arra, hogy a termék elfogyasztása, a termékben lévő ásványi anyagok és vitaminok szervezetbe juttatása növeli a koncentrációs képességet, ez azonban csak egy a többféle értelmezési lehetőség közül. Érvelése szerint az átlagfogyasztó az alperes termékén az „a…+” megjelölésnél csak valamivel kisebb, de ugyanúgy középponti elhelyezésű „F…” szó láttán az „A…” termékcsalád egy új tagjának elnevezésére, az „A…” védjegy jogosultjának egy új márkájára fog gondolni. Lényegesnek tartotta, hogy a termék csomagolásán a termék tartalmára, összetételére, hatására vonatkozó tájékoztatást az „a…+” és az „F…” szóelemek alatti szövegrész szolgálja, míg az „F...”, „A…” és „R…” megjelölések almárkanévként, azaz nem terméket leíró, hanem az egyes termékcsoportokat egymástól megkülönböztető elnevezésként funkcionálnak. Arra is hivatkozott, hogy az almárka, éppúgy, mint a márka vagy a védjegy kifejezések a termékeknek más piaci szereplő termékétől való megkülönböztetését szolgálja, és az az adott gyártó, forgalmazó termékcsaládján belül a bizonyos jellemzők alapján egymástól elkülöníthető, de ugyanazon főmárka alá tartozó terméknévként definiálható. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az „F…” szóelem használata védjegyszerű használatnak minősül. Ehhez képest annak a körülménynek, hogy a védjegy jogosultja más szóelemekkel együtt vagy önállóan használja a védjegyét, a védjegybitorlás szempontjából nem tekintette relevánsnak.
[10] Az alperesnek a védjegy leíró jellegére történt hivatkozását ugyancsak megalapozatlannak minősítette. Ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy az alperes által – a Vt. 2. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással – indított törlési eljárás a törlés iránti kérelem jogerős elutasításával zárult, a védjegy megkülönböztető képessége ugyanakkor a védjegybitorlási perben már nem tehető vitássá. Emellett az alperes érdemi védekezésében foglaltakkal szemben a védjegybitorlás megállapíthatósága szempontjából annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy más üdítő- vagy energiaital-gyártók használják-e és milyen szóelemekkel együtt az „F…” megjelölést.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira is utalással – helybenhagyta.
[12] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó megállapításával. Helytállónak tartotta azt az indokot is, amely szerint az „F…”, illetve az alperes hasonló termékein szereplő további megjelölések almárkanévként, azaz nem a terméket leíró, hanem az egyes termékcsoportokat egymástól megkülönböztető elnevezésként funkcionálnak. Emiatt megalapozottnak tekintette az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az „F…” szóelem használata védjegyszerű használatnak minősül, és ezért a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[14] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg.
[18] A Kúria a Pfv.IV.20.265/2022/2. számú végzésével az alperes kérelmére a felülvizsgálatot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján engedélyezte.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[21] A Kúria előrebocsátja, hogy az alperes kérelmére a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében, az 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontjára is figyelemmel azért engedélyezte, mert a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett eseti határozatában még nem foglalt állást, és ebben a vonatkozásban a bírói gyakorlat a Fővárosi Ítélőtáblának – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben és a felülvizsgálati kérelemben is felhívott – 8.Pf.20.020/2017/4. számú jogerős ítéletének ismeretében nem tekinthető egységesnek.
[22] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontját.
[25] Az eljárt bíróságok az összetéveszthetőséget az érintett áruk hasonlósága mellett, lényegében azon az alapon, hogy a kifogásolt megjelölés tartalmazza a védjegyszót, a Vt. 12. § (2) bekezdés b) pontja, valamint (3) bekezdés a), b), c) és e) pontjai alapján megállapították. Az alperes a védjegybitorlás alóli kimentésként arra hivatkozott, hogy a védjegyjogosult felperes nem tilthatja el attól, hogy a kifogásolt megjelölést az árun, annak fajtájára, rendeltetésére, illetve jellemzőjére utaló jelzésként használja.
[26] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sértve, mégpedig a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjának téves alkalmazásával állapította-e meg a védjegybitorlást azzal, hogy az alperes a termékén a felperes szóvédjegyét „védjegyszerűen”, azaz árujelzőként használja.
[27] A védjegyoltalom korlátjaként a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontjának – perben releváns – rendelkezése szerint a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenységének gyakorlása során, a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban használja az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, rendeltetésére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó megjelölést.
[28] E rendelkezés alapján a perben azt kellett megítélni, hogy az alperes által alkalmazott „a…+ F…” kombinált megjelölésben az „F…” szóelem a termék – ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban feltüntetett – jellemzőjeként vagy önálló megkülönböztető képességgel rendelkező árujelzőként funkcionál.
[29] A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes termékén az „a…+” megjelölés és az alatta elhelyezett „F…” szóelemek láttán a vásárló az „A…” termékcsalád egyik tagjának elnevezésére gondol. Helyesen állapították meg tartalmilag azt is, hogy az „F…” megjelölés a termékcsaládon belül – bizonyos jellemzők alapján – a termékcsalád további tagjaitól való elkülönítést biztosítja. Tévesen jutottak ugyanakkor arra a következtetésre, hogy az „F…” szóelem, annak terméken való elhelyezése miatt, az „a…” védjegy jogosultját illető ugyanazon „főmárka” alá tartozó egyik „almárka”, ezért a „védjegyszerű” használat megvalósult.
[30] A védjegyjogi gyakorlatban a „főmárka” és „almárka” kifejezéseknek sem jogszabályi alapja, sem védjegyjogi relevanciája nincs. A „védjegyszerű” használat fogalma pedig önmagában nem értelmezhető. Valamely megjelölés árujelzőként történő alkalmazása a használatnak az ítélkezési gyakorlatban kialakított szempontok szerint történő vizsgálata alapján állapítható meg.
[31] A perben rendelkezésre álló adatok alapján a Vt. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kimentési ok tekintetében azt kellett eldönteni, hogy a felperes „F…” szóvédjegye az alperes által használt összetett megjelölésen belül megőrzi-e az önálló megkülönböztető képességét. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy az alperes által alkalmazott összetett megjelölésben az árujelző feladatát melyik szóelem látja el, mivel nevezi meg az árut a vásárló. Ennek megítélésekor nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a fogyasztó miként észleli az alperes termékén alkalmazott megjelölést, melynek során jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a kifogásolt megjelölés egy ismert termékcsalád egyik tagját jelöli. A vásárló észlelésének megítéléskor figyelembe kell venni az összetett (kombinált) megjelölés vásárlóra gyakorolt összbenyomását is. A kombinált megjelölés vásárlókra gyakorolt összbenyomásának megítélése során – egyéb szempontok mellett – jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy az összetett megjelölés kifogásolt alkotóelemének (szóelemének) meghatározó szerepe van-e, önmagában uralkodó-e, továbbá milyen fokú az adott szóelem megkülönböztető képessége.
[32] Az alperes perrel érintett termékcsaládjába tartozó üdítőital termékek közös jellemzője, hogy a palackon felül körbefutó fehér sávban kiemelten piros színű betűkkel szerepel az „a…+” termékcsaládot jelölő elnevezés, alatta termékcsoportonként eltérő színű sávban kisebb, fehér színű betűkkel az adott termékcsoportra jellemző, a termék élettani hatására utaló elnevezés. Ez utóbbi megjelölések jellemzően olyan fantáziaszónak tekinthetők, amelyeknek a fogyasztó számára – számos nyelvi környezetben – értelmezhető tartalma, utaló jelentése van.
[33] A perbeli „F…” védjegy megkülönböztető képessége átlagosnak mondható, ettől eltérő megállapításra okot adó érvelése és bizonyítéka a felperesnek sem volt. Az „a…+ F…” összetett megjelölés elrendezésén belül a szóelemek egymáshoz való viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy a több szóból álló kifejezést összeolvasva a magyar nyelv hangsúlyszabályai szerint az első szó a domináns, vizuálisan pedig a termékcsaládot jelölő, felül elhelyezett, nagyobb betűkkel írt „a…+” megjelölés a hangsúlyos az alatta kisebb betűkkel, alárendelt pozícióban megjelenített „F…” szóelemhez képest. Az írásmódja szerint latin eredetű, angol nyelvű „f.” szó a magyar nyelvi környezetben is elfogadott egyik jelentésénél fogva (középpont, összpontosít, koncentrál) a termékcsaládon belüli termékfajta célzott élettani (koncentrációképességet fokozó) hatására utaló jellemző. Mindebből következően megállapítható, hogy az összetett megjelölésen belül a kifogásolt szóelem szerepe a termék neveként használt „a…+” megjelöléshez képest – vizuálisan és jelentéstartalmánál is fogva – másodlagos, funkciója az adott termékcsaládon belül az egyes termékcsoportok egymástól való megkülönböztetése. A kellően figyelmes és tájékozott átlagos vásárló pedig tisztában van a termékcsalád mibenlétével, és azzal is, hogy a gyártó a védjegyével ellátott termékcsaládon belül az egyes terméktípusok egymástól való megkülönböztetése céljából általában a termék valamely jellemzőjére utaló megjelölést alkalmaz.
[34] A Kúria – a perben eljárt bíróságok álláspontjától eltérően – ezért úgy ítélte meg, hogy az alperes által használt megjelölésben az „F…” szóelem elhelyezkedésénél, jelentésénél és funkciójánál fogva nem az árujelző szerepét tölti be, hanem a termékcsaládon belüli eligazodást szolgálja. Az átlagos fogyasztó az „F…” szóelemmel jelzett terméket az ismert „a…+” termékcsaládnak csupán az egyik tagjaként értelmezi. A vizsgált szempontok szerint a megjelöléshasználat módja alapján nem állapítható meg, hogy a vásárlók az alperes termékét a kifogásolt megjelölés alkalmazása miatt a felperestől származónak, illetve a felpereshez kapcsolt vállalkozástól eredőnek tulajdonítják, és ezért a védjegy használata sérti annak származásjelző, vagy megkülönböztető funkcióját.
[35] A felperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a „H. S. F.” megjelöléssel ellátott termékének forgalmazását az alperes keresettel érintett termékénél korábban kezdte meg. Ezzel szemben az alperes bemutatta, hogy az „F…” megjelölést árujellemzőként a versenytársak is alkalmazzák. Ilyen peradatok mellett nem volt megállapítható, hogy az alperes megjelöléshasználata – a Vt. 15. § (1) bekezdésében a védjegyoltalom korlátjának általános feltételeként nevesített – tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlat követelményébe ütközik.
[36] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv.IV.20.265/2022/9.)