A Kúria harmadfokú eljárásban megváltoztatta a másodfokú bíróság Bf.III.498/2022/22. számú ítéletét költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő ügyben az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű vádlott tekintetében, cselekményeiket az elbíráláskor hatályban lévő, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) szerint bírálta el.
A közigazgatási szerv a hatósági eljárásban meghozott határozatával korkedvezményre jogosító szolgálati időként nem ismerte el a felperes határozatlan időtartamú munkaviszonyban, teljes (napi nyolc óra) munkaidőben, a tömegközlekedésben, autóbuszvezető munkakörben foglalkoztatásának időtartamát. A felperes keresetében kérte ennek az időtartamnak a korkedvezményre jogosító időként elismerését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a határozatot megsemmisítette és a hatóságot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasította.
A felperes keresetében az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) alapján kérte az alperest a hulladékgazdálkodási tevékenység tárgyában létrejött szerződés és mellékletei kiadására kötelezni.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben kötelezte az alperest a kért dokumentumok kiadására.
Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta.
Az alperes az általa üzemeltetett platformon keresztül közvetítő tevékenységet biztosít az ételeket, italokat megrendelő ügyfelek és az adott éttermek között. A kiszállításban a felperes ételfutárként megbízási szerződéssel mint egyéni vállalkozó vett részt.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó ítéletét, amelyben megállapította, hogy az alperes (önkormányzat) a tulajdonában álló két sportpályán folyó tevékenységből adódó zavaró zajártalommal birtokháborítást követett el, és megsértette a felperesek pihenéshez és magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására, eltiltotta a további jogsértéstől.
Az alperes Somogy Vármegyei Kormányhivatal a felperes Balaton partra tervezett üdülőépület építésének engedélyezése iránti kérelmét elutasította. A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte, amit az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasított. A felperesnek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét a Kúria befogadta.
A felperes jogelődje – néhai házastársa – gyermekkorát a Magyar Állam alperes tulajdonában volt ingatlanokon 1971-től 1996-ig azbeszt cementipari termékeket előállító állami vállalat telephelyének szomszédságában töltötte. Tüdejébe a gyárból származó kiporzással azbesztszálak kerültek, aminek következtében évtizedekkel később mellhártyadaganat alakult ki nála, és e betegségében 41 évesen, 2016. június 8-án elhunyt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki felfegyverkezve elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettében [Btk. 216. § (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pont] és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés]. Ezért őt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
A felperesek keresete szerint az I-II. rendű alperesek azzal sértették a személyiségi jogaikat, hogy nem gondoskodtak Budapesten a súlyosan, halmozottan fogyatékos személyek tartós bentlakását lehetővé tevő önálló, avagy közösségi lakhatás megszervezéséről és fenntartásáról.
Fővárosi Törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért őt 2 év szabadságvesztésre, 2.400.000 forint pénzbüntetésre 4 évre az egészségügyi szakképzettséget igénylő foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 4 év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést.