GKT 72/1973.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

GKT 72/1973. szám*
A követelés elévülésének megszakításához elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja.

 

A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.

A Ptk. 327. §-ához fűzött miniszteri indokolás rámutat arra, hogy e rendelkezésben a legjelentősebb újítás az, hogy a kötelezetthez intézett írásbeli felszólítás is megszakadást előidéző körülmény. "Kétségtelen, hogy a rendelkezés az elévülés megszakítását nagymértékben megkönnyíti a jogosult számára, de a jogosult általában a követelés érvényesítésére és nem az elévülés félbeszakítására törekszik, amikor felszólítással él. A felszólítás egyébként is kétségtelenné teszi azt, hogy a jogosult nem kíván lemondani a jogáról."

Céljából kiindulva megfelelőnek kell tekinteni a felszólítást nemcsak akkor, ha abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen (jogcím és összeg vagy egyebek szerint is szabatosan megjelölve) kitűnik, hanem abban az esetben is, ha a felszólítás ilyen részletes adatokat nem tartalmaz ugyan, de a közölt adatok alapján a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó, milyen követelésről van szó.

Az első csoportba tartozó (határozottan megjelölt) követelésről van szó pl. abban az esetben, ha a szállító a szállított termékről részletes - a darabszámot, a minőséget, a választékot és az egységárat is tartalmazó - számlát küld a megrendelőnek és kéri a számla végösszegének átutalását.

A másik csoportba tartozik pl. az az eset, amikor a szállítási szerződés a szállító oldalán bekövetkezett okból meghiúsul, és ezért a megrendelő vele szemben "igényét" érvényesíti, a felszólításban tehát nem jelöli meg kifejezetten, hogy "meghiúsulási kötbérigény"-ről van szó. Az adott esetben közelebbi megjelölés hiányában is felismerheti a szállító, hogy a megrendelő valójában meghiúsulási kötbérigényt érvényesít vele szemben, minthogy ennek az igénynek az érvényesítéséhez más tényállási elem nem szükséges. Az ilyen követelés ugyan nem határozott, de a közölt adatokból meghatározható.

Előfordul az is, hogy a jogosult kártérítési igényt érvényesít jogalap nélküli gazdagodási igény helyett, vagy fordítva. Az ilyen téves minősítés sem teszi hatálytalanná a felszólítást, ha abból egyébként kitűnik, hogy miből származik a követelés. A felszólításban tehát a jog szabatos meghatározására, minősítésére, úgyszintén a követelés összegének pontos megjelölésére vagy egyéb pontosításra annál kevésbé van szükség, mert mindez a későbbiek folytán a felek esetleges tárgyalása, egyeztetése során tisztázható, és ez még változhat is.

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. a) pont.