Kúria Büntető Kollégiuma által a 2/2023. (VII. 5.) BK véleménnyel felülvizsgált és az alábbi módosítással fenntartott
42. BK vélemény
A lopás, a rongálás és a magánlaksértés bűncselekményét érintő egyes minősítési és halmazati kérdésekről
A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.
A dolog elleni erőszakkal, továbbá a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával vagy erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás esetében
- a keletkezett kár összege a lopás érték szerinti minősítése szempontjából nem vehető figyelembe;
- a rongálás vagy a magánlaksértés a törvényi egység folytán a lopással bűnhalmazatban csak akkor állapítható meg, ha a rongálásnak, illetve a magánlaksértésnek valamennyi tárgyi és alanyi ismérve a lopástól elkülönülten megvalósult;
- a tárgyi és alanyi ismérvek elkülönülésének hiányában is meg kell állapítani a lopás és a rongálás bűncselekményeinek bűnhalmazatát, ha a rongálásnak a 2012 évi C. törvény Különös Részében előírt büntetési tétele az adott esetben a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás büntetési tételénél súlyosabb;
- míg a magánlaksértésnek a 2012. évi C. törvény 221. § (4) bekezdése szerinti bűntetti alakzata kerül bűnhalmazatba a lopás vétségével.
A bűnhalmazati minősítés említett eseteiben a lopás nem értékelhető dolog elleni erőszakkal elkövetettnek.
-
A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 370. § (2) bekezdésének b) pont bc), bf), bg), bi) alpontjai a dolog elleni erőszakkal, valamint a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, továbbá a hamis vagy lopott kulcs használatával (vagy erdőben jogellenes fakivágással) szabálysértési értékre elkövetett lopást vétségként rendelik büntetni.
Ugyanennek a törvényszakasznak a további rendelkezései – a (3) bekezdés b) pont ba) alpontja a (4) bekezdés b) pont, az (5) bekezdés b) pontja, és a (6) bekezdés b) pontja – értelmében pedig, dolog elleni erőszakkal elkövetés esetén az érték szerinti minősítésre irányadó büntetési tételnél egy fokkal súlyosabb kerül alkalmazásra.
A törvény tehát a lopásnak a fenti elkövetési módjait, noha azok az esetek jelentős hányadában a rongálás vagy a magánlaksértés törvényi tényállását is megvalósítják, a lopás minősítő körülményeiként szabályozza.
Ezzel kifejezésre juttatja azt, hogy ilyenkor a rongálás, illetőleg a magánlaksértés önállóan nem jön létre, hanem az a lopás minősítő körülménye lesz. A törvény ugyanis az így minősülő lopás büntetési tételeinek meghatározásánál az említett cselekmények együttes megvalósulását figyelembe vette.
Ez a jogértelmezés a vizsgált cselekmények tárgyi és alanyi összefüggéseinek az elemzéséből következik.
Tárgyi oldalon a cselekmények időbeli és térbeli egybeesése, az eszköz-cél kapcsolata hoz létre jellegzetesen szoros belső kapcsolatot.
De a lopás meghatározó jelentőségére utal az alanyi oldalon fennálló összefüggés is. Az elkövető egységes elhatározás eredményeként valósítja meg az egész magatartást, annak indítéka azonban kizárólag az idegen dolog eltulajdonítása. A rongálás, illetőleg a magánlaksértés képét mutató cselekményre kizárólag azért került sor, mert az adott körülmények között az idegen dolog elvétele csak így lehetséges.
Mindezekből következik, hogy a Btk. 370. §-ának fenti rendelkezései szerint minősülő lopás törvényi egység. A dolog elleni erőszakkal, a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával (vagy erdőben jogellenes fakivágással) elkövetett lopás esetében tehát a rongálás vagy a magánlaksértés a lopással bűnhalmazatban általában nem állapítható meg.
Az iménti jogértelmezés alapján az is kézenfekvő, hogy a törvényi egység csak akkor jön létre, ha a lopás és az egyébként a rongálás vagy a magánlaksértés tényállását megvalósító magatartások között az összefüggés a vázoltaknak felel meg. Amennyiben a lopási szándék a dolog elleni erőszak, illetőleg a jogtalan bemenetel után keletkezik, a magatartások önálló jogi értékelése és a bűnhalmazat megállapítása szükséges. A lopás ilyen esetekben nem minősíthető a Btk. 370. § (2) bekezdés b) pont bc), bf), bg), bi) alpontjai szerint.
-
Miként az eddigiekből is kiderül, a tárgyalt jogértelmezési kérdések szempontjából kiindulási alapként az olyan esetek szolgálnak, amelyekben a korábban vázolt alanyi és tárgyi tényezők nem különülnek el egymástól.
A dolog elleni erőszak esetén tehát a rongálási kár éppen azáltal jön létre, hogy az elkövető a lopást dolog elleni erőszakkal valósítja meg. Főszabályként ilyenkor nem létesül bűnhalmazat a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás és a rongálás között.
Kivételesen azonban mégis előfordulhat, hogy megdől az az általános rendezési elv, amely ezt a megoldást diktálja: nevezetesen, hogy a törvény a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás büntetési tételének megállapításánál a rongálást már figyelembe vette.
Ez pedig akkor következik be, amikor a rongálás törvényi büntetési tétele a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás büntetési tételénél súlyosabb. Ezt a súlyosabb büntetési tételt a törvényalkotó nyilvánvalóan nem vehette figyelembe a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás keretei között létrehozott törvényi egység – ennél enyhébb – büntetésében. Ilyenkor a törvényi egység felbomlik, a lopási és a rongálási cselekményt önállóan kell minősíteni, a szoros alanyi és tárgyi összefüggés ellenére is.
A Btk. 370. §-ának, valamint a 371. §-ának büntetési tételeit egybevetve, tételesen felsorolhatók azok az esetek, amelyek a bűnhalmazati értékelést igénylik.
Bűnhalmazat megállapításának van helye, ha:
a. A szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopáshoz kapcsolódó rongálás ötszázezer forintot meghaladó kárt okoz, illetőleg a kár védett kulturális javak körébe tartozó tárgyban, műemlékben régészeti lelőhelyben, régészeti leletben, vagy külföldi védelemben részesített kulturális örökségi elemben keletkezik.
- Lopás: két évig terjedő szabadságvesztés, Btk. 370. § (2) bekezdés b) pont bc) alpont.
- Rongálás: három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés [Btk. 371. § (3) bekezdés, (4) bekezdés b) pont, (5)-(6) bekezdés].
b. A kisebb értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás ötmillió forintot meghaladó károkozással jár, illetőleg az elkövető a védett kulturális javak körébe tartozó tárgyat, műemléket, régészeti lelőhelyet, régészeti leletet, vagy külföldi védelemben részesített kulturális örökségi elemet rongál meg.
- Lopás: három évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 370. § (3) bekezdés b pont, ba) pont].
- Rongálás: egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 371. § (4) bekezdés] vagy ennél súlyosabb [Btk. 371. § (5)-(6) bekezdés].
c. A nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás mellett a rongálás különösen nagy kárt okoz.
- Lopás: egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 370. § (4) bekezdés b) pont].
- Rongálás: két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 371. § (5) bekezdés].
d. A jelentős értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás mellett a rongálás különösen jelentős kárt okoz.
- Lopás: két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 370. § (5) bekezdés b) pont].
- Rongálás: öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 371 § (6) bekezdés].
Kiolvasható ebből, hogy olyan esetekben létesül bűnhalmazat, amikor a rongálás két érték- (kár-) fokozattal van a lopás felett (mivel a közöttük levő középső fokozatot a dolog elleni erőszak foglalja el).
Ennek folytán a különösen nagy értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette esetén a rongálás halmazati megállapítása már nem jöhet szóba.
A helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával (vagy erdőben jogellenes fakivágással) elkövetés a lopást csak a szabálysértési érték esetén minősíti.
Ennek következtében a magánlaksértés körében a bűnhalmazatnak van helye: a Btk. 221. § (2) bekezdése, a (3) bekezdés b) pontja és a (4) bekezdése szerint minősülő magánlaksértés bűntette súlyosabban büntetendő, mint a szabálysértési értékre elkövetett lopás vétsége.
A kétszeres értékelés tilalma mind a rongálás, mind a magánlaksértés körében érvényesül. Bűnhalmazat esetén a lopás ilyenkor sem minősíthető a Btk. 370. § (2) bekezdésének b) bekezdés bc), bf), bg), bi) alpontjai szerint (miután a törvényi egység felbomlott).
A lopás egyéb – tényszerűen megvalósuló – minősített esetei azonban megállapíthatók. Ezek az egyéb minősítő körülmények nem érintik a korábban az a)-c) pontokban adott súlybeli arányokat, mivel dolog elleni erőszakkal egyenlő értékűek.