3/2006. (XI. 27.) PK vélemény*
az anyanyelv, regionális vagy kisebbségi nyelv használatának biztosításával összefüggő tolmács- és fordítási költség előlegezéséről és viseléséről
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a következő
véleményt
nyilvánítja.
I. A polgári eljárásokban az anyanyelv, regionális vagy kisebbségi nyelv használatának biztosítása érdekében a fél részére kirendelt tolmács költségeit az állam előlegezi, viselésére a költségmentesség szabályait kell megfelelően alkalmazni.
II. A polgári eljárásokban az anyanyelvének, regionális vagy kisebbségi nyelvének használatára jogosult fél helyett a beadványai szükséges fordítási költségét és a bizonyítási indítványai kapcsán felmerülő fordítások költségét az állam előlegezi; e költségek viselésére a perköltségviselésre vonatkozó szabályok irányadók.
III. A bírósági határozatok, megkeresések fordításával felmerülő költségek nem tekinthetők a polgári eljárás költségének, azok előlegezésére és viselésére a felek nem kötelezhetők.
ad I.
Az anyanyelv használata biztosításának alapelvét tartalmazó, az 1972. évi 26. tvr. (III. Ppn.) 4. §-ával módosított Pp. 8. §-a szerint: A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet [(1) bekezdés]. A bírósági eljárásban mindenki az anyanyelvét használhatja [(2) bekezdés].
Az 1999. évi CX. törvény 2. §-ával megalkotott 2000. január 1. napjától hatályos - a törvény hatálybalépése után induló ügyekben alkalmazandó - a Pp. 8. §-a helyébe lépő Pp. 6. §-a módosult rendelkezése szerint a bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni [(2) bekezdés]. Ez a jelenleg hatályos szabályozás a korábbihoz képest valójában két eltérést tartalmaz, egyrészt azt, hogy a magyar nyelvtől eltérő más anyanyelv használatának biztosítása mellett a regionális vagy kisebbségi nyelv használatát is biztosítja, másrészt a magyar nyelvtől eltérő nyelv használatának jogát nemzetközi egyezményben meghatározott körre korlátozza. Ez utóbbinak alapja az, hogy Magyarország is csatlakozott a Strasbourgban 1992. november 5-én létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához az 1999. évi XL. törvénnyel akként, hogy a Karta 2. Cikk 2. pontja szerint a horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén nyelvek vonatkozásában - egyebek mellett - vállalja: a polgári eljárásokban megengedi, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelenni a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentene (9. Cikk 1/b./ii.); továbbá megengedi a regionális és kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével (9. Cikk 1/b./iii.).
Az említett kötelezettségvállalások teljesítésének biztosítékaként is szolgál a hatályos Pp. 6. § (3) bekezdésének az a rendelkezése: a bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha az a hivatkozott § (1) és (2) bekezdésében foglalt elvek érvényesülése érdekében szükséges.
Az előzőekben kiemeltekkel összhangban rendelkezik az 1999. évi CX. törvény 14. §-ával beiktatott Pp. 78. §-ának - 2002. január 1. napjától hatályos - (4) bekezdése arról, hogy a Pp. 6. §-ában meghatározott esetekben alkalmazott tolmács költségeit az állam előlegezi, illetve viseli.
A Pp. 6. §-ában meghatározott alapelv érvényesülése végett kirendelt tolmácsra csak a magyar nyelvtől eltérő nyelv használatára jogosult fél tarthat igényt anélkül, hogy az számára külön költséget ne jelentsen. Ebből okszerűen következik, hogy az eltérő nyelv használatára jogosult fél helyett a tolmács költségét az állam előlegezi és pervesztessége esetén a fél viseli; pernyertessége esetén viszont az ellenérdekű fél köteles - személyes költségmentessége hiányában - ezt a költséget az államnak megtéríteni, megfelelően alkalmazva a költségmentesség szabályait (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. és 14. §-a).
ad II.
A Pp. 78. § (4) bekezdésében foglalt költségviselési szabály nem értelmezhető kiterjesztően, az kizárólag a 6. §-ban meghatározott esetekben alkalmazott tolmács költségeire vonatkoztatható.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy az 1972. évi 26. tvr. végrehajtási rendeleteként meghozott 7/1972. (XI.28.) IM rendelet 19. §-a jelenleg is hatályban van. E szakasz szerint: „A Pp. 8. §-ának alkalmazása során felmerülő tolmácsolási és fordítási költségeket az állam előlegezi. E költségek viselésére a perköltségviselésre vonatkozó szabályok irányadók. Nemperes eljárásban ezt a rendelkezést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az adott eljárási szabály a perköltség viselésére vonatkozó szabályok alkalmazását megengedi”. Ez a rendelkezés megalkotásakor a Pp. akkor hatályos 8. § (2) bekezdésének ahhoz a rendelkezéséhez kapcsolódott, miszerint a bírósági eljárásban mindenki anyanyelvét használhatja. Az a körülmény, hogy a Pp. 8. §-ának helyébe lépő, jelenleg hatályos 6. §-ában foglalt szabályozás tartalma tágabb körű, nem változtathat azon, hogy a magyar nyelvtől eltérő más nyelv használatára jogosult fél részesülhet abban a kedvezményben: a beadványai szükséges fordítása költségeit és a bizonyítási indítványai kapcsán felmerült fordítások költségét helyette az állam előlegezi. E költségeket azonban pervesztessége esetén neki kell megtérítenie az állam részére, pernyertessége esetén pedig az ellenérdekű félnek, a perköltségviselésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával.
Ez az értelmezés összhangban van azzal is, hogy nincs - a hivatkozott Karta szerinti - olyan nemzetközi egyezménybe foglalt kötelezettségvállalás, amely szükségessé tenné a magyar nyelvtől eltérő nyelv használatára jogosult fél számára annak biztosítását, hogy a fordítás költségét ne kelljen viselnie.
ad III.
A Pp. 75. §-ában foglaltak megfelelő értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a bírósági határozatok, megkeresések fordításával felmerülő költségek nem vonhatók a perköltség fogalma körébe. Ezek a költségek a bíróság hivatali ügyköre megfelelő ellátásával felmerülő olyan költségek, amelyek nem tekinthetők az adott polgári eljárás költségének, így azok előlegezésére és viselésére a felek nem kötelezhetők, azt az eljáró bíróságnak - közvetve az államnak - kell előlegeznie és viselnie.
* Meghaladottá nyilvánította az 1/2013. (VI. 17.) PK vélemény 1. pont.