A Kúria Közigazgatási Kollégiuma és Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 27. § (1) bekezdése alapján a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (9) bekezdése szerinti biztosíték nyújtására vonatkozó végzés végrehajtás szempontjából történő minősítéséről, az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében, a következő közös
kollégiumi véleményt
alkotta:
A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése alapján a biztosítéknyújtást elrendelő végzés nem tekinthető az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 29. § (1) bekezdés 4. és 20. pontja szerinti végrehajtható okiratnak.
• • •
A Cstv. 33/A. §-a szerinti perben a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt egy speciális kárigényt érvényesíthet az adós korábbi vezető tisztségviselőivel szemben. Ez az igényérvényesítés két részből, a felszámolási eljárás során indított megállapítási perből [Cstv. 33/A. § (1) bekezdés] és a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően indított marasztalási perből [Cstv. 33/A. § (11) bekezdés] áll.
A megállapítási per során biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A vagyoni biztosítékról a bíróság a megállapítási kereset érdemi elbírálását megelőzően dönt. Amennyiben az alperes a biztosítéknyújtásra kötelező végzésnek önként nem tesz eleget, a felperes a meghatározott cselekmények végrehajtására irányadó szabályok szerint kérheti a bíróságtól a végrehajtás elrendelését. A bíróság végrehajtási lapot állít ki, amit az önálló bírósági végrehajtónak küld meg a végrehajtás foganatosítása céljából a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) alapján.
A marasztalási pert bármely hitelező megindíthatja, akinek a követelését a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vették, de ott nem térült meg. A marasztalási per nem korlátozódik azokra a felekre, akik a megállapítási pert indították. A megállapítási per, és az esetlegesen biztosíték nyújtására kötelezés így valamennyi hitelező érdekét szolgálja.
A biztosíték tehát a hitelezők teljes körét – nem csak a pert indító Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV) – illeti meg, és a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat közzétételét követően bármely hitelező jogosult marasztalási pert indítani, akinek kielégítetlen követelése maradt a felszámolási eljárás befejezése után. A hitelezők pernyertessége esetén ezeket a követeléseket is a letétbe helyezett összegből kell kifizetni, a Cstv. 33/A. § (13) bekezdése szerint ugyanis a biztosítékot arányosan a hitelezők követelésére kell felosztani.
A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése alapján a biztosítéknyújtás tárgyában hozott végzés nem tartozik az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény(a továbbiakban: Avt.) 29. § (1) bekezdés 4. és 20. pontja szerinti végrehajtható okirat fogalmába: a biztosíték ugyanis nem a bíróságot vagy az államot illeti meg, és nem minősül igazságügyi követelésnek sem. A végzés végrehajtására nem az Avt.-t kell alkalmazni, az a Vht. alapján az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik.
A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése szerinti biztosítékot a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára kell megfizetni, azonban az a hitelezők egészét illeti meg. Annak felosztásáról a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló perben eljáró bíróságnak kell döntenie a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése alapján. Ha a bíróság ebben a perben a vezető tisztségviselő marasztalásáról dönt, a marasztalási összeget a vagyoni biztosítékból kell fedezni, azt a felperesek között követelés-arányosan kell felosztani, és csak az ezt meghaladó összeg megfizetésére kell kötelezni a vezető tisztségviselőt (A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye A/IV.4.pont).
A NAV a többi hitelezőhöz hasonlóan magánjogi követelést érvényesít az adós vezető tisztségviselőjével szemben, ami közvetetten ugyan az államot illeti meg, de ez a közvetett kapcsolat nem eredményezi, hogy azt igazságügyi követelésnek kellene tekinteni, és azt sem, hogy annak végrehajtására a NAV-nak mint hatóságnak hatásköre lenne. Igazságügyi követelés például a büntetőeljárásban a terhelttel szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás, bűnügyi költség. Ezekben az esetekben, ha az önkéntes teljesítésre történő felhívás nem vezetett eredményre, a bíróság átadja a követelést a NAV részére végrehajtásra [44.SZ/2021. (V. 7.) OBHE határozat Melléklet 30. § (1) bekezdés].
Az egységes jogalkalmazás követelménye kizárja, hogy egyes hitelezői követelések esetén a NAV járjon el az Avt. szerint, míg más esetben (például magánszemély hitelező követelése folytán) az önálló bírósági végrehajtó a Vht. alapján.
Megvizsgálva az Avt. 1. §-ában meghatározott hatályát, a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése szerinti biztosíték nem tartozik egyik, az Avt. alapján végrehajtandó követelés fogalmi körébe sem. Az Avt. 1. § (4) bekezdésében az állami adó- és vámhatóság javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat csak úgy értelmezhető, hogy az kizárólag és közvetlenül a NAV-ot megillető fizetési kötelezettségre vonatkozik. Nem lehet kiterjeszteni azt más (például magánszemély) hitelezők felszámolási eljárásban bejelentett követeléseire is. Az Avt. hatálya a fentiek szerint kizárja azt is, hogy a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése szerinti biztosíték nyújtására kötelező végzés az Avt. 29. § (1) bekezdésében meghatározott más végrehajtható okirat fogalmi körébe vonható legyen.
1 A véleményt a Közigazgatási Kollégium és a Polgári Kollégium a 2022. szeptember hó 20. napján tartott együttes ülésen fogadta el.