PK 49.

Nyomtatóbarát változat

PK 49. szám*
Az általános kártérítés megítélésénél a bizonyítási nehézségek csak annyiban jelentősek, amennyiben azok a kár mértéke tekintetében jelentkeznek. Annak megállapításához, hogy a kár mértéke pontosan nem számolható ki, szükséges, hogy a bíróság előzetesen minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítást lefolytasson a kár felderítése végett.

Az általános kártérítés tárgyában hozott bírósági határozattal elbírált igény ítélt dolog, az elbírált kártérítési igény újból vitássá nem tehető. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az általános kártérítés fejében az arra jogosított fél perújítási kérelmében az ítélet megváltoztatását kérje, ha a perújítás feltételei egyébként fennállnak.

 

A kártérítési felelősség megállapításának általában csak bizonyított kár esetén van helye. A károsultnak a kárért felelős személytől teljes vagyoni elégtételt kell kapnia. A kárigény fennáll mind a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésre, mind az elmaradt haszonra. Viszont nemegyszer a vagyonban bekövetkezett kár mértéke, de különösen az elmaradt vagyoni előny megállapítása a rendelkezésre álló, a bíróság által hivatalból is feltárt bizonyítékok mellett sem állapítható meg pontosan.

A károsultnak a teljes kártérítésre fennálló jogát sértené, és lényegében a károkozónak nyújtana indokolatlan vagyoni előnyt, ha a károkozó biztosan bekövetkező károsodásának pontos mértékét nem tudja kimutatni. A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a károsult érdekét szem előtt tartva azt tartalmazza, hogy ilyen esetben - tehát ha a kár mértéke akár csak részben is nem számítható ki - a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy a károsult olyan helyzetbe kerüljön, mintha őt kár nem érte volna.

A kár, az elmaradt vagyoni előny mértéke a bizonyítási eljárás során általában felderíthető. Ennek érdekében minden célszerű, eredményre vezethető bizonyítást le kell folytatni. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki.

Pl. a pályája kezdetén álló fiatal színésznő súlyos arcsérülése nyilvánvalóan vagyoni károsodást is eredményez, mert választott pályáján tovább nem működhet. Viszont nem határozható meg, hogy mint színésznő a továbbiak során mennyit kereshetett volna, tehát hogy összeg szerint milyen kár érte. A kár mértékére semmiféle bizonyítás nem hozhat eredményt, mert a kár összegét olyan bizonytalansági tényezők befolyásolják, mint pl. a károsult ki nem bontakozott művészi tehetsége, pályájának változó érvényesülési lehetőségei stb. Ez esetben tehát általános kártérítés megítélésének is helye van, a pontosan megállapítható károkon felül. Akkor ellenben, ha ez az arcsérülés tehetségében kiforrott, érvényesülési lehetőségeit kimerített színészt érint, a kár összege esetleg már pontosan megállapítható, és ezért már nem lehet helye általános kártérítés megítélésének.

Tehát minden esetben gondosan vizsgálnia kell a bíróságnak, hogy az általános kártérítés megítélhetőségének fennáll-e az a feltétele, hogy a kár mértéke pontosan nem számítható ki. Pusztán azért, mert a kár mértékének megállapítása terjedelmesebb bizonyítást kíván, nincs helye az általános kártérítés megítélésének. Ilyenkor a bizonyítást le kell folytatni, és a kár mértékét fel kell deríteni. Az általános kártérítés ui. a kártérítés kivételes esete, melyet akkor alkalmaz a bíróság, ha a bizonyított kár mellett olyan nem bizonyított, de biztosan bekövetkező kár felmerültével, illetőleg vagyoni előny elmaradásával kell számolni, amelyért a károsult joggal várhat anyagi elégtételt.

Az általános kártérítés és a bizonyítás viszonyában felmerül az a kérdés, hogy a Pp. 206. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, valamint a Ptk: nak az általános kártérítésre vonatkozó rendelkezése miként viszonyul egymáshoz.

A Ptk.-nak az általános kártérítésről szóló rendelkezése anyagi,jogi,a Pp.-nek a bíró mérlegelési jogköréről szóló rendelkezése pedig eljárásjogi biztosítékot jelent ahhoz, hogy a károsult teljes kárpótlást kapjon. A Pp. 206. §-ának alkalmazására szélesebb körben kerülhet sor, mint az általános kártérítés megítélésére. A bizonyítási lehetőségek kimerítése után még tisztázatlan tényállást a bíróság minden esetben a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján állapítja meg, de nem minden esetben kerülhet sor mérlegeléssel megállapított tényállás esetén általános kártérítés megítélésére.

Az általános kártérítés megítélésekor a bíróság a kárigényt teljes egészében elbírálja. Dönt afelől, hogy a károsultat mekkora kár érte, és ezért kitől jár részére teljes elégtételt biztosító kártérítés. Az összegszerűen kimutatható káron (keresetcsökkenés, dologi kár, gyógykezelés, ápolás, művégtag stb.) felül az összegszerűségében pontosan ki nem mutatható károkért is kártérítést kap a károsult. A Pp. 229. §-ának rendelkezése szerint a keresettel már érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék. Nincs tehát helye a bíróság által megállapított általános kártérítés összegét meghaladó többletkövetelés érvényesítésének, ha utóbb kiderül, hogy a tényleges kár a megállapított általános kártérítés összegét meghaladja.

Perújításnak természetesen helye van, ha egyébként a Pp. 260. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt feltételek fennállanak.

Ugyancsak nem kizárt az általános kártérítésnek járadékként megítélése esetén a Pp. 230. §-ára alapított igény érvényesítése sem, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság ítéletét alapította, utóbb lényegesen megváltoztak. Ez esetben - amint azt a Ptk. 358. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás kiemeli - a járadékösszeg mértékének módosítását nem az általános kártérítés megállapításánál figyelembe vett körülmények indokolják, hanem a felek vagyoni, személyi, egészségi stb. viszonyaiban időközben beállott változások.

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. a) pont.