PK 265. szám*
I. Ha vitássá válik a szomszédos földrészletek közötti határvonal természetbeni helye, azt a bíróságnak az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.
II. Ha az ingatlan tulajdonosa az érvényben levő ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat tartja sérelmesnek, a szomszédos ingatlan tulajdonosa által el nem ismert igényét a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Bírósági döntésnek azonban csak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a sérelem nem orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül kísérelték meg.
III. Ha az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt és a valóságos tulajdoni viszonyoknak egyébként megfelelő határvonal a természetben csak az ún. földmérési hibahatáron (megengedett eltérésen) belül tűzhető ki, a bíróságnak kell megállapítania a határvonal helyét és ennek megfelelően kell rendeznie a felek birtoklási viszonyait, megállapítva az esetleges birtokháborítás elkövetését is.
IV. A helyes térképi határvonalnak a bíróság által történő megállapításához nincs szükség az építésügyi hatóság telekalakítási engedélyére. Ez csak akkor szükséges, ha a bíróság a valóságos térképi határt kívánja megváltoztatni valamely területrésznek - érvényes tulajdonszerzési jogcímen - az egyik szomszédos földrészletből a másikhoz csatolásával.
I. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Iny. tvr.) 35. §-a elrendelte az egységes ingatlannyilvántartás szerkesztését. Egyebek mellett kimondta, hogy a szerkesztés során az ingatlanokra vonatkozó jogoknál, tényeknél a telekkönyvi, a földrészlet adatainál és térképi ábrázolásnál pedig a földnyilvántartási, valamint a földmérési adatokból kell kiindulni. Az észlelt eltéréseket a helyszíni állapot felmérésével, illetőleg az érdekeltek meghallgatásával kell rendezni.
A szerkesztés megkezdésének előfeltétele volt, hogy rendelkezésre álljon a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Ft.) az 51/1979. (XII. 20.) MT rendelettel módosított 5. §-ában foglaltaknak megfelelően elkészített földmérési alaptérkép. Ennek a nyilvántartási példánya - az ingatlannyilvántartási térkép (a továbbiakban: nyilvántartási térkép) - szolgál az ingatlannyilvántartás céljára [Iny. tvr. 9. § (4) bekezdés]. A földmérési alaptérkép kötelező alapja az ingatlannyilvántartásnak (állami földnyilvántartásnak és telekkönyvnek), továbbá minden olyan tevékenységnek és eljárásnak, amely a térképi ábrázolással, a területnagysággal, a koordinátás azonosítók meghatározásával vagy a helyrajzi számozással kapcsolatos [Ft. 5. § (3) bekezdés]. A földmérési alaptérkép a tartalmat mérethelyesen, valósághűen ábrázolja és hitelesen tanúsítja [Ft. 5. § (2) bek.].
Az ingatlannyilvántartás érvényessé válásával az alapjául szolgáló nyilvántartási térkép is érvénybe lép. Ezért mindazokban a jogvitákban, amelyeknek a tárgya a felek által birtokolt szomszédos földrészletek közötti határvonal természetbeni helye, a bíróságnak ezt a nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.
Ennek érdekében a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kirendelt igazságügyi földmérő szakértő feladatává teszi annak kellő részletességgel elkészített vázrajzon történő szemléltetését is, hogy hol tűzhető ki a természetben a nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelő határvonal, megjelölve annak azokat a kellően rögzített kitűzési pontjait, amelyek ismeretében a határvonal utóbb - szakértő bevonása nélkül is kitűzhető.
II. Az egységes ingatlannyilvántartás egyik fontos alapelvét fogalmazza meg az Iny. tvr. 2. §-nak (1) bekezdése, amely szerint az ingatlannyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok és tények mellett a feltüntetett adatok, így a földrészletek határvonalára vonatkozó adatok fennállását is. Ez az alapelv szolgálja egyebek mellett - a tulajdoni és használati viszonyok védelmét, továbbá az ingatlanforgalom biztonságát. Fontos érdek fűződik ezért ahhoz, hogy a bíróságok is elősegítsék az ingatlannyilvántartás alapjául is szolgáló nyilvántartási térkép adatainak minél pontosabbá tételét, így adva jogvédelmet azoknak, akiket jogsérelem ért a nyilvántartási térkép téves adata miatt.
Az ingatlannyilvántartás szerkesztése során hozott határozat ellen az érdekeltek az Iny. tvr. VI. fejezetében (23-32. §-ok) szabályozott jogorvoslattal élhettek, illetőleg élhetnek [Iny. tvr. 42. § (4) bekezdés). A járási földhivatal határozata ellen tehát a megyei földhivatalhoz (Budapesten a Fővárosi Földhivatalhoz) lehet fellebbezni, a jogok és tények bejegyzése tárgyában hozott megyei (fővárosi) földhivatali határozat megváltoztatása iránt pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróságnál (kerületi bíróságnál) lehet kérelmet előterjeszteni, amely bíróság a kérelem felöl tárgyaláson kívül - az Iny. tvr-ben foglalt eltérésekkel - a polgári nemperes eljárás szabályai szerint határoz. Az első fokú bíróság végzése elleni fellebbezésre és a fellebbezési eljárásra - meghatározott eltéréssel - ugyancsak a polgári nemperes eljárás szabályai az irányadók (Iny. tvr. 23-29. §).
Az ingatlannyilvántartás átalakítása során hozott határozat ellen is az érdekeltek az ingatlannyilvántartási jogszabályok szerinti jogorvoslattal élhetnek [27/1980. (XI. 9.) MÉM rendelet 7. § (3) bekezdés].
Az említett rendelkezések tehát csak a jogok és tények bejegyzése tárgyában hozott megyei (fővárosi) földhivatali határozat ellen teszik lehetővé a nemperes eljárás szabályaihoz igazodó bírósági út igénybevételét. Ezzel összhangban rendelkezik a bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról szóló 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet akként, hogy a bíróság által felülvizsgálható az ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzéséről szóló, illetve ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzését elutasító földhivatali határozat [1. § (1) bekezdés 16. pont]. Ezek az eljárások azonban nem szükségképpen vezetnek a szomszédos ingatlanok (földrészletek) határvonalával kapcsolatos viták rendezésére.
Az ingatlannyilvántartás szerkesztésére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből is következik, hogy a szerkesztés nem járhat a tulajdonos vagy más jogosult korábban szerzett jogainak a sérelmével. Az ingatlannyilvántartás átalakításáról szóló 27/1980. (XI. 9.) MÉM rendelet 3. §-a is kimondja, hogy az ingatlanok helyrajzi számának, területének és egyéb adatainak megváltoztatása az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket nem érintheti. A 4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 3. §-nak (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén a járási földhivatal a földmérési alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor hivatalból is kijavíthatja. Nincs tehát jogszabályi akadálya annak, hogy ugyanezt a járási földhivatal a sérelmet szenvedett fél kérelmére vagy a bíróság jelzésére tegye meg.
Abban az esetben, ha a jogsérelem az említett földhivatali eljárásban nem orvosolható, illetőleg azt nem orvosolják, az érdekelt fél nem zárható el attól, hogy igényét a szomszédos ingatlan tulajdonosával szemben keresettel a bíróság előtt érvényesítse. Nyilvánvaló, hogy a nyilvántartási térkép esetleges hibája a bejegyzett jog sérelmével jár. A tulajdonjogból eredő birtoklási jog terjedelme ugyanis minden esetben annak a földrészletnek a határvonalához igazodik, amelyet a nyilvántartási térképen a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelően feltüntetett határvonalak határoznak meg. Ha az ingatlan tulajdonosa sérelmesnek tartja az érvényben levő nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat, a bíróság előtt érvényesítheti a szomszédos ingatlan tulajdonosa által el nem ismert igényét.
Az igény tárgyában azonban a bíróság csak akkor dönthet, ha a földhivatali eljárásban a sérelem nem orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül kísérelték meg. Ezért - amennyiben a földhivatali eljárásban való orvoslás egyáltalán szóba jöhet - le kell folytatni az említett földhivatali eljárást, és meg kell várni annak jogerős befejezését.
Az említett kereset alapján indult perben a sérelmet állító felet terheli annak bizonyítása, hogy az ingatlannyilvántartási térkép hibás, továbbá hogy annak hibája miatt öt jogsérelem érte, amely a földhivatali eljárásban nem volt orvosolható [Pp. 164. § (1) bekezdés].
III. A nyilvántartási térképen a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelően ábrázolt határvonal a természetben nem mindig tűzhető ki teljes pontossággal, hanem csak az ún. földmérési hibahatáron (megengedett eltérésen) belül. Ilyen esetben - igazságügyi földmérési szakértő szakvéleményének beszerzése után - a bíróságnak kell megállapítania, hogy a természetben hol húzódik a nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak leginkább megfelelő határvonal.
A szakértő feladatává kell tenni azoknak a kitűzési nehézségeknek a feltárását is, amelyek indokolttá teszik a megengedett eltérés figyelembevételét. Ennek ismeretében kell a bíróságnak megállapítania a határvonal természetbeni helyét olyan módon, hogy az - szakértő bevonása nélkül is - bármikor kitűzhető legyen. Ennek érdekében a bíróságnak a határozatában szabatosan meg kell állapítania a határvonal - s egyben a birtokba adni rendelt területrész - kitűzési pontjait.
Ha a perben bizonyítják, hogy a jogvitát megelőzően kialakult békés birtokállapotnak megfelelő határvonal a természetben a szóban levő „földmérési hibahatáron” belül van, ezt a határvonalat kell olyannak tekinteni mint amely megegyezik a nyilvántartási térképen ábrázolt határvonallal. Ehhez képest kell eldönteni, hogy a szomszédos ingatlanok birtokosai követtek-e el egymás sérelmére birtokháborítást. A békés birtoklásban megzavart fél jogszerű birtoklását ugyanis védelmezni kell, erre alapítottan a megengedett eltérésen belüli birtoklási határvonal önkényes megváltoztatása is birtokháborításnak minősül. A sérelmet szenvedett félnek ezért birtokvédelmet kell adni, elrendelve a megzavart birtokállapot helyreállítását [Ptk. 192. § (3) bekezdés, Ptk. 188. § (1) bekezdés].
IV. Ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa a helyes térképi határvonalat, nincs szükség az építésügyi hatóság engedélyére. A bíróság ugyanis a határozatában a helyes térképi határvonalat határozza meg, s ennek megfelelően rendezi az érdekelt felek birtokviszonyait úgy, hogy az többé nem tehető vitassa [Pp. 229. § (1) bekezdés].
Építésügyi hatósági engedély beszerzésére csak akkor van szükség, ha a nyilvántartási térképen ábrázolt határvonal megváltoztatásának bírósági határozattal történő elrendelése azon alapul, hogy a szomszédos ingatlanok közös határvonala mentén - érvényes tulajdonszerzési jogcímen - meghatározott területrészt kell az egyik szomszédos földrészletből a másikhoz átcsatolni. Ilyenkor ezért először a helyes térképi határvonalat kell megállapítani, és ehhez képest kell dönteni a vitás területrész tulajdonjogát, illetőleg birtoka iránt előterjesztett kereseti vagy viszontkereseti kérelemről.
A bíróságnak minden olyan határozatát, amellyel a helyes térképi határvonalat állapítja meg, az igazságügyi földmérési szakértő által készített kitűzési vázlattal, mérési és területszámítási munkarészekkel együtt meg kell küldenie a területileg illetékes megyei (fővárosi) földhivatalnak. Csak így biztosítható ugyanis az, hogy a bírósági határozattal megállapított határvonaltól - annak későbbi kitűzésekor - a földmérő szerv se térjen el [4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 4. § (4) bekezdés].
* Nem csak a régi, hanem az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó: vö. 1/2014. PJE határozat 1. pont.