I. Anyagi pervezetés nem terjedhet ki a bizonyítékok bizonyító erejének előzetes értékelésére és a felek erről való tájékoztatására.
I. A vádirat benyújtását követően, de a vádirati tényállásra alapítottan – valójában a Be. 26. § (1) bekezdése alapján – indítványozott jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést a bíróságnak érdemben el kell bírálnia akkor is, ha nem tart tárgyalást, és abban az esetben is, ha – bármilyen okból – tárgyalást tart, de a tárgyalás eredményéhez képest a vádirati tényállás módosítása nem szükséges [2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 13. § (1) bek., 17. § (2) bek., 7. § (2) bek.].
Ha az első- és a másodfokú ítélet egyaránt megalapozatlan, a tényállás lényeges részeiben eltérő, az ügyészség által indítványozott tényállásmódosítás – bár iratszerű –, azonban úgy az első-, mint a másodfokú ítélet tényállásától lényeges elemében eltérő, egyik meglévő tényállásba sem illeszkedő. Következésképpen a harmadfokú eljárásban a megalapozatlanság valójában nem kiküszöbölhető [Be. 619. § (3) bek.].
Ha a terhelt érdekében több meghatalmazott védő jár el, és a vezető védő az elsőfokú bírósági tárgyaláson, a jogorvoslattal támadható határozat kihirdetésekor jelen van és fellebbezési jogát gyakorolja – azaz erre más védőt nem jelöl ki –, nyilatkozata kizárja, hogy a bíróság határozatával szemben másik védő is fellebbezést jelentsen be.
Ilyen esetben a további védő fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – el kell utasítani [Be. 42. (6) bek., 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].
I. A másodfokú bíróság a terhelt cselekményeit látszólagos alaki halmazat helyett valódi anyagi halmazatként, azaz több cselekményét több bűncselekményként értékelve hozott a Be. 567. § (1) bekezdés f) pontja alapján eljárást megszüntető rendelkezést a kábítószer birtoklásának vétsége vonatkozásában. Ez a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntésnek minősül, amely a másodfellebbezés lehetőségét megnyitotta [Be. 615. § (1) bek.].
I. A bíróságnak a vádirat benyújtását követően egy hónapon belül hivatalból kell vizsgálnia, hogy az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik-e, illetőleg amennyiben ennek helye lehet, határozhat az egyesítés vagy elkülönítés kérdésében, illetve ilyen kérdésben az egyesítés megfontolása iránt megkeresheti az egyesítés tárgyában döntésre jogosult bíróságot.
A bíróságnak alaposan és az előkészítő ülésről készített jegyzőkönyvből – így értelemszerűen a Be. 445. § (8) bekezdése alapján készített rövidített jegyzőkönyvből is – utólag ellenőrizhető módon kell vizsgálnia a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadhatóságának a Be. 504. § (2) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételét [Be. 74. § (1), (2) és (3) bek., 444. §, 445. § (1), (2) és (8) bek., 504. § (1) és (2) bek.].
Az az ügyben eljáró bíró, akivel szemben a büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok nem állapítható meg, pártatlan bírónak minősül, és az ügyben eljárása ezen okból nem sértheti az Alaptörvény XXVIII. cikkében meghatározott pártatlan bíróság eljárásának követelményeit [Be. 14. § (3) bek. a) pont, 869. § (1) bek.; Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek., 26. cikk (1) bek.; 2011. évi CLXII. tv. (Bjt.) 36. § (1) bek.].
I. A jogalkotói rendelkezések elvi tartalma magában foglalja azt, hogy az államok kötelessége a nőkkel szemben családon belül elkövetett bármilyen erőszakos cselekmény esetén hatékony büntetőjogi védelmet biztosítani.
Nem szakítja meg az elévülést az újabb elfogatóparancs kiadása, ha azt csupán a jogi környezet változása tette szükségessé és eredményeképp bár a hatékonysága fokozódik, de hatóköre nem bővül.