Ha a terhelt érdekében több meghatalmazott védő jár el, és a vezető védő az elsőfokú bírósági tárgyaláson, a jogorvoslattal támadható határozat kihirdetésekor jelen van és fellebbezési jogát gyakorolja – azaz erre más védőt nem jelöl ki –, nyilatkozata kizárja, hogy a bíróság határozatával szemben másik védő is fellebbezést jelentsen be.
Ilyen esetben a további védő fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – el kell utasítani [Be. 42. (6) bek., 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].
[1] A törvényszék 2020. szeptember 17. napján kihirdetett ítéletével hozott ügydöntő határozatot a II. r. terhelt vonatkozásában, amely az ítélőtábla ítéletében írt változtatással 2021. május 18. napján jogerőre emelkedett.
[2] Az ítélőtábla a 2021. december 9. napján meghozott végzésével a fellebbviteli főügyészségnek az ítélőtábla ítélete jogerősítő záradékának a II. r. vádlott vonatkozásában történő hatályon kívül helyezését, illetőleg e vádlott tekintetében fellebbezési jog biztosítását célzó indítványát elutasította. Az ügyészség által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró Kúria a 2022. március 8. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével az ítélőtábla végzését megváltoztatta és az ügyészi indítványnak hely adott, egyben felhívta az ítélőtáblát arra, hogy az ítéletének jogerősítő záradékát a II. r. vádlott vonatkozásában helyezze hatályon kívül, és határozatát a fellebbezésre jogosultakkal ismételten közölje. Megállapította továbbá, hogy a másodfokú bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezésével egyidejűleg lesz abban a helyzetben – immár a nem jogerős ügydöntő határozatra figyelemmel –, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés szükségességéről határozhat.
[3] Az ítélőtábla a 2022. március 21. napján megtartott ülésen meghozott végzésével az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2021. május 18. napján kihirdetett ítéletének jogerősítési záradékát a II. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte. Ezt követően az ugyancsak a 2022. március 21. napján megtartott ülésen meghozott végzésével – a fellebbviteli főügyészség indítványára – a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét a harmadfokú eljárás befejezéséig elrendelte azzal, hogy a II. r. vádlott a bíróság engedélye nélkül B. és P. megye közigazgatási területét nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét nem változtathatja meg. Megállapította, hogy a bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartását a rendőrség a vádlott mozgását nyomon követő technikai eszközzel köteles ellenőrizni, a nyomkövető eszköz telepítéséig a vádlott a végzésben megjelölt ingatlant csak a bíróság külön engedélyével hagyhatja el. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megszegésének jogkövetkezményeiről a terheltet tájékoztatta.
[4] Az ítélőtábla végzése ellen a II. r. vádlott, a II. r. vádlott meghatalmazott vezető védője és a II. r. vádlott meghatalmazott védője jelentett be fellebbezést.
[5] A jogorvoslati indítványt a II. r. vádlott meghatalmazott vezető védője írásban indokolta, melyben kifejtette, hogy a Be. 552. § (2) bekezdése szerint „ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésről nyomban határoz”. Jelen ügyben megállapítható, hogy II. r. vádlott vonatkozásában 2021. május 18. napján emelkedett jogerőre az ügydöntő határozat, és „a kényszerintézkedés a szabadságvesztés foganatba vételével ténylegesen megszűnt, hiszen a II. r. vádlott 2021. szeptember 30-án önként, határidőben jelentkezett a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére.” Ezt követően 6 hónappal később – a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezése után – rendelte el a másofokú bíróság II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét. Ez az időtartam a „nyomban” elrendelés követelményének nem felel meg, különösen arra tekintettel, hogy „egy évvel a jogerő (esetleges) téves megállapítása után kényszerintézkedést elrendelni »nyomban« nem lehetséges”.
[6] Ezen túlmenően a vezető védő sérelmezte a Kúria végzését és ez alapján indítványozta, hogy jelen ügyben a Kúria más tanácsa járjon el.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. vádlott és védőinek a fellebbezését nem tartotta alaposnak, és azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését – a helyes indokai alapján – hagyja helyben.
[8] Kifejtette, hogy a Be. 552. § (2) bekezdésében meghatározott személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedési ok a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában felsoroltakon kívül eső, önálló ok, amelynek alapján a szökés és elrejtőzés veszélye önmagában, a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel vizsgálandó. A nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés súlyossága az, amely a vádlottat szökésre vagy elrejtőzésre motiválhatja. Ezen túlmenően az eljárásnak ebben a szakaszában a kényszerintézkedés már a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés esetleges végrehajtásának biztosítását is szolgálja (EBH 2017.B.15.). Álláspontja szerint a nem jogerősen kiszabott 8 év szabadságvesztés-büntetés olyan tartamú, amely alapján a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés Be. 552. § (2) bekezdésében meghatározott oka fennáll. Egyben utalt arra, hogy a bűnügyi felügyelet enyhébb kényszerintézkedésének elrendelésével az ítélőtábla messzemenőleg figyelembe vette a speciális eljárási helyzetet.
[9] Hivatkozott továbbá arra, hogy a kényszerintézkedés elrendelése indokoltságának vizsgálata során a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezését eredményező eljárás nem vizsgálható, ezért a Kúria végzésének törvénysértő voltára vonatkozó védői hivatkozás nem vehető figyelembe.
[10] A II. r. vádlott és a meghatalmazott vezető védő fellebbezése az alábbiak szerint alapos, míg II. r. vádlott meghatalmazott védőjének a fellebbezése törvényben kizárt.
[11] A Be. 42. § (6) bekezdése értelmében, ha a terhelt érdekében több védő jár el, akkor a jogorvoslati nyilatkozatra a vezető védő vagy az általa kijelölt védő, ezek hiányában az eljárási cselekményen jelen lévő védő jogosult.
[12] Az ítélőtábla által 2022. március 21. napján megtartott ülésen dr. B. P. a II. r. vádlott védője az eljárási cselekmény helyszínén, míg a II. r. vádlott és dr. Cs. B. vezető védő, valamint az ügyész elkülönült helyszínen volt és jelenlétük biztosítására telekommunikációs eszköz használatával, kép- és hangfelvétel egyidejű közvetítésére került sor. Ez alapján megállapítható, hogy a vezető védő az ülésen jelen volt és a végzéssel szemben fellebbezést jelentett be, ami kizárja, hogy dr. B. P. meghatalmazott védő jogorvoslati nyilatkozatot tegyen.
[13] A Be. 588. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata értelmében a nem jogosulttól származó fellebbezést az ítélőtáblának kellett volna elutasítani, azonban ezt elmulasztotta, így a Kúria a Be. 597. § (1) bekezdése alapján utasította el dr. B. P. – II. r. vádlott meghatalmazott védője – által bejelentett fellebbezést.
[14] Az ítélőtábla a Be. 552. § (2) bekezdésében írt okból rendelte el B. és P. megye közigazgatási területére a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét.
[15] Az ítélőtábla irathűen rögzítette végzésében, hogy a törvényszék a 2020. szeptember 17. napján kihirdetett ítéletével, amely az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2021. május 18. napján meghozott és kihirdetett ítéletével emelkedett jogerőre a II. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt – halmazati büntetésül – 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Továbbá a II. r. vádlottal szemben az eljárás során lefoglalt 228 000 és 200 000 forint, 155 euró, 90 kuna és 150 lej vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el. A kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásába beszámítani rendelte a II. r. vádlott által 2017. október 17. napjától 2018. január 3. napjáig, 2018. október 16. napjától 2019. október 28. napjáig és 2020. január 3. napjától 2020. március 19. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint 2020. március 20. napjától a másodfokú határozat meghozataláig bűnügyi felügyeletben töltött időt is.
[16] Az ítélőtábla a 2022. március 21. napján meghozott végzésével az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletének jogerősítési záradékát a II. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte. Ezt követően – a jogorvoslati jogra történt kioktatás után – az ügyész, a II. r. vádlott és a II. r. vádlott vezető védője fellebbezést jelentett be a másodfokú ítélet ellen, így a büntetőeljárás folyamatban van.
[17] Mindezek alapján a személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 276. § (1) bekezdésében írt általános feltételei továbbra is fennállnak.
[18] A Be. 552. § (2) bekezdése értelmében a vádlott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedése a Be. 276. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott okokon kívül akkor is elrendelhető, vagy fenntartható, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani. Azaz a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartama jelentőséggel bír. Ekkor új helyzet áll elő (BH 2006.144.). A felrótt bűncselekmények büntetési tételében jelentkező korábbi elvont törvényi fenyegetettség ugyanis a nem jogerős ítéletben immár a kiszabott büntetésben konkretizálódik (BH 2017.46. [19]).
[19] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy a másodfokú ítélet kihirdetését követően – 2022. május 18. napján – a II. r. vádlottal szemben elrendelt bűnügyi felügyelet a Be. 297. § (2) bekezdés d) pontja értelmében megszűnt. A II. r. vádlott 2021. szeptember 30. napján a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának felhívására önként és határidőben jelentkezett a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának megkezdésére.
[20] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv.tv.) 37. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság a szabadlábon lévő elítélttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el, ha annak tartama öt év vagy ennél súlyosabb, és a bűncselekmény jellegére, az elítélt személyi és családi körülményeire tekintettel alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát. Az ítélőtábla nem rendelte el a kiszabott 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés azonnali végrehajtását. Továbbá erre tekintettel a Bv. tv. 38. § (1) bekezdése alapján az elítélttel szemben – a büntetésvégrehajtási intézetbe történő befogadásáig – a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést sem rendelt el annak érdekében, hogy a terhelt szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól ne vonja ki magát.
[21] Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. r. vádlott a másodfokú ítélet kihirdetését követően hónapokig – 2021. május 18. napja és 2021. szeptember 30. napja között – szabadon volt.
[22] Az ítélőtábla irathűen rögzítette végzésében, hogy a II. r. vádlott az eljárás során közel 1 év 6 hónapot előzetes fogvatartásban volt, míg 1 év 2 hónapot bűnügyi felügyelet hatálya alatt állt, melynek végrehajtási helye az édesanyja alatti ingatlana volt.
[23] E tények alapján nem lehet okszerű következtetést vonni arra, hogy a II. r. vádlott esetében a kiszabott 8 év szabadságvesztés-büntetés tartamára tekintettel a szökés, elrejtőzés veszélyétől tartani lehet, különös tekintettel arra, hogy e büntetés kiszabását követően hónapokig szabadon volt, majd a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására önként bevonult.
[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában helytállóan hivatkozott arra, hogy az eljárás jelen szakaszában a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának biztosítását is szolgálja. Ezt azonban a fentiekben kifejtettek alapján a II. r. vádlott magatartása nem alapozza meg. Ezen túlmenően a II. r. vádlott motivációjának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nem jogerős ítéletben a bíróság nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből és a – jogerősítő záradék hatályon kívül helyezését követően – bejelentett ügyészi fellebbezés ennek megváltoztatására nem irányult. A feltételes szabadságra bocsátás csak lehetőség, melyről a büntetésvégrehajtási bíró dönt, azonban a Bv. tv. 87. § (1) bekezdésében meghatározott szabály szerint a büntetésvégrehajtási bírónak az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárnia, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg. Ez a szabály ugyancsak csökkenti a szökés és elrejtőzés veszélyét.
[25] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. vádlott vonatkozásában a személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 552. § (2) bekezdésében meghatározott különös oka sem áll fenn és ebből következően a bűnügyi felügyelete elrendelésére nincs törvényes lehetőség.
[26] A vezető védő fellebbezésére tekintettel a Kúria utal arra, hogy a Be. 552. § (1) bekezdése értelmében, ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről nyomban határoz. Így e törvényi rendelkezés alkalmazásának feltétele, hogy az ügydöntő határozat nem emelkedett jogerőre. Jelen ügyben a jogerősítő záradék utólagos hatályon kívül helyezése eredményezte azt az eljárásjogi helyzetet, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem emelkedett jogerőre. Az ítélőtábla ennek megfelelően elsődlegesen a II. r. vádlott szabadításáról rendelkezett, majd ezt követően vizsgálta a Be. 552. § (1) bekezdésének megfelelően a kényszerintézkedés alkalmazásának indokoltságát, így az eljárása törvényes volt.
[27] Ugyanakkor a 2022. március 21. napján megtartott ülés során a II. r. vádlott a V. Büntetés-végrehajtási Intézet I. Objektumában tartózkodott és az ülés tartama alatt a szabadítására ténylegesen nem került sor, ezért a bűnügyi felügyeletének elrendelésére kizárólag a szabadulását követő időponttól lett volna törvényes lehetőség.
[28] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy jelen fellebbviteli eljárás tárgyát az ítélőtábla által meghozott – a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletét elrendelő – végzés felülbírálata képezi. Ebből okszerűen következik, hogy a vezető védő által a Kúria korábbi végzésének törvénysértő voltára vonatkozó okfejtése nem tartozik a felülbírálat körébe.
[29] A fentebb leírtak alapján a Kúria – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – az ítélőtábla végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és a fellebbviteli főügyészség átiratában előterjesztett – a II. r. vádlott bűnügyi felügyeletének fenntartására irányuló – indítványát elutasította, továbbá dr. B. P. meghatalmazott védő fellebbezését elutasította.
(Kúria Bpkf.I.406/2022/2.)