204. I. A vádirat benyújtását követően, de a vádirati tényállásra alapítottan – valójában a Be. 26. § (1) bekezdése alapján – indítványozott jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést a bíróságnak érdemben el kell bírálnia [...]

Nyomtatóbarát változat

I. A vádirat benyújtását követően, de a vádirati tényállásra alapítottan – valójában a Be. 26. § (1) bekezdése alapján – indítványozott jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést a bíróságnak érdemben el kell bírálnia akkor is, ha nem tart tárgyalást, és abban az esetben is, ha – bármilyen okból – tárgyalást tart, de a tárgyalás eredményéhez képest a vádirati tényállás módosítása nem szükséges [2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 13. § (1) bek., 17. § (2) bek., 7. § (2) bek.].
II. A vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírásának feltétele garanciális jelentőségű, hiszen a jogi személy egyértelmű azonosításának követelményével együtt tartalmában megfeleltethető a Be. 6. § (3) bekezdésében rögzített alapelvi rendelkezésnek, miként a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében írt további tartalmi elemnek [Jszbt. 13. § (2) bek. a), b), c) pont, 2. § (1), (2) bek.].

[1] A főügyészség a bíróságra 2019. december 2. napján érkezett vádiratában az I. r. terhelttel szemben vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt, a II. r. terhelttel szemben bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt, a III. r. terhelttel szemben bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt emelt vádat. Indítványozta, hogy bíróság a Be. 424. § (2) bekezdése alapján hagyja jóvá a főügyészség és a terheltek által kötött, jegyzőkönyvbe foglalt egyezségeket.
[2] Ezt követően a bíróságra 2020. május 7. napján érkezett átiratában indítványozta, hogy a bíróság a vádirati tényállás alapján a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint szabjon ki pénzbírságot a C. Kft.-vel szemben.
[3] A törvényszék a 2020. május 28. napján meghozott ítéletével – az egyezségekben foglaltaknak megfelelően – bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], a III. r. terheltet pedig szintén bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 391. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont].
[4] Ezért mindhárom terheltet 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását valamennyi terhelt esetében 5 év próbaidőre felfüggesztette. Mindhárom terheltre vonatkozóan megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén azt börtönben kell végrehajtani, valamint, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A terhelteket 200 napi tétel pénzbüntetésre is ítélte, az egy napi tétel összegét az I. r. terhelt vonatkozásában 15 000 forintban, a II. r. és a III. r. terhelt vonatkozásában 5000 forintban állapította meg, így az I. r. terhelttel szemben összesen 3 000 000 forint, a II. r. és a III. r. terhelttel szemben fejenként 1 000 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésbe be kell számítani az előzetes fogvatartásban töltött időt, továbbá a bűnjelekről, a nyomozás során lefoglalt pénzösszegekről és a bűnügyi költségről, valamint mindhárom terheltet előzetes mentesítésben részesítette.
[5] A törvényszék a C. Kft.-vel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasította.
[6] A törvényszék ítélete az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt vonatkozásában 2020. május 28. napján jogerőre emelkedett.
[7] A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés elutasítására vonatkozó rendelkezés miatti ügyészi fellebbezést elbírálva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. október 15. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben helybenhagyta, így az elsőfokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés elutasítására vonatkozó rendelkezése 2020. október 15. napján jogerőre emelkedett.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Jszbt. 24. § (1) bekezdésére alapítottan a megtámadott határozatok jogi személyre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése és a törvényszék új eljárásra utasítása érdekében.
[9] Indokai szerint az eljárt bíróságok a Jszbt. szabályainak megsértésével utasították el a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló ügyészi indítványt.
[10] Hivatkozott arra, hogy a jogi személlyel szembeni eljárás ügyészi indítványhoz kötött, a Jszbt. két eltérő rendelkezésben szabályozza az indítvány előterjesztésének lehetőségeit.
[11] Egyfelől a Jszbt. 13. § (1) bekezdése szerint a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását az ügyészség indítványozhatja a vádiratban, másrészt pedig a tárgyalás során, ha annak eredményéhez képest úgy látja, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés feltételei fennállnak. Ez esetben a vádirati tényállást módosítja, és a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza [Jszbt. 17. § (2) bek.].
[12] Utalt rá, hogy a Jszbt. 13. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza a vádirat jogi személyre vonatkozó tartalmi elemeit és kellékeit. Előbbiek közé tartoznak a jogi személy beazonosításához szükséges adatok [Jszbt. 13. § (2) bek. a) pont], valamint a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírása [Jszbt. 17. § (2) bek. c) pont], míg az utóbbiak közé sorolandó a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd, valamint a törvényes képviselő adatai [Jszbt. 17. § (2) bek. b) pont] és a törvény szerinti intézkedés alkalmazására vonatkozó indítvány [Jszbt. 17. § (2) bek. d) pont].
[13] Álláspontja szerint e rendelkezésekből levezethető, hogy a vádirati tényállás tárgyalás eredményéhez képest történő módosítása esetén a Jszbt. 13. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott adatokkal kell kiegészíteni a tényállást, mivel ezek nélkül nem lehetséges az érdemi elbírálás. Ha ezek a tartalmi elemek a vádirati tényállásban addig is szerepeltek, annak módosítása szükségtelen.
[14] Kitért arra, hogy a Jszbt. 7. § (2) bekezdése alapján, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a Be. rendelkezéseit a Jszbt.-ben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. Erre figyelemmel az ilyen eljárás során is irányadó a Be. 26. § (1) bekezdésének rendelkezése, mely szerint az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.
[15] Mindezek összevetéséből az következik, hogy a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítvány előterjesztésére legkésőbb az elsőfokú bíróság tárgyalásán kerülhet sor, így a bizonyítási eljárás befejezéséig előterjesztett indítvány nem lehet elkésett vagy törvényben kizárt. Mivel a tárgyalás előkészítése – amelybe az előkészítő ülés is beletartozik – olyan eljárási szakasz, amelynek során a Be. szabályai szerint sor kerülhet a vád módosítására, a vádirati indítványok kiegészítése nem kizárt.
[16] Indokai szerint jelen ügyben a vádirat az érdemi elbíráláshoz elégséges mértékben tartalmazta a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának anyagi jogi feltételeit, ezért a vádirati tényállás módosítására nem volt szükség. Az ügyben eljáró főügyészség még az előkészítő ülés előtt indítványt tett a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására, és egyben indítványt tett a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd kijelölésére. Ezekkel pedig biztosított volt, hogy a jogi személy az eljárási jogait gyakorolja.
[17] Mindezek alapján álláspontja szerint az ügyészi indítvány előterjesztésére törvényesen került sor, így azt a törvényszéknek érdemben el kellett volna bírálnia. Erre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatok jogi személyre vonatkozó rendelkezését helyezze hatályon kívül, és a törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására.
[18] A felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a C. Kft. jogi személy érdekében eljáró ügyvéd kifejtette, hogy az állami büntetőigény érvényesítésének szigorú, törvényben meghatározott alaki és tartalmi kellékei vannak, a törvényes vád elsődleges formai követelménye az előterjesztett büntetőigény vádirati jellege.
[19] Álláspontja szerint ezért az állami büntetőigény érvényesítéséhez elválaszthatatlanul kapcsolódó – így például a szankció kiszabására tett – indítványok megtételét a Be. kizárólag a vádiratban teszi lehetővé, így jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés alkalmazására is csak vádiratban tehető jogszerűen indítvány, vádiraton kívül, a Be. 26. § (1) bekezdése alapján nem. Egy indítvány nemcsak akkor tekinthető törvényben kizártnak, ha azt a törvény kifejezetten tilalmazza, hanem akkor is, ha azt a Be. nem teszi lehetővé.
[20] Vitatta, hogy jelen ügyben a vádirati tényállás elégséges mértékben tartalmazta a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának anyagi jogi feltételeit, és ezért a vádirati tényállás módosítására nem is volt szükség.
[21] Kifejtette, hogy a C. Kft. jogi személynél realizálódott előny tényére a vádirat csupán egyetlen félmondattal utal, de nem tartalmaz részletes adatokat a jogi személy érdekében állítólagosan kiegyenlített számlák kiállítására és kiegyenlítésére vonatkozóan, mint ahogy az sem került rögzítésre, hogy milyen összegű bűnös előny képződött a jogi személynél. Nem teljesült a Jszbt. 13. § (2) bekezdés c) pontjában írt feltétel sem, mert a vádirat nem elfogadható részletességgel rögzíti a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírását.
[22] Utalt arra, hogy nemcsak a vádirat, hanem a főügyészség utóbb tett indítványa sem felel meg e törvényi feltételeknek, így még abban az esetben sem állna fenn a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés törvényi előfeltétele, ha ez az indítvány a vádirat kiegészítéseként kerülne elfogadásra.
[23] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[24] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. A törvény kimerítően meghatározza a tárgyi, alanyi és bizonyos esetben időbeli feltételeit, kiváltképp annak okát, jogosultját, valamint a Kúria felülbírálati és döntési jogkörét.
[26] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy jelen ügyben van-e helye felülvizsgálatnak (tárgyi feltétel), és amennyiben igen, az a jogosulttól származik-e (alanyi feltétel).
[27] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a törvényben megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[28] A Jszbt. 24. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálatnak az ítélet jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen a Be. 649. § (2)–(5) bekezdésében meghatározott eseten kívül akkor van helye, ha a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazására, annak mellőzésére, az intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasítására vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részének megszüntetésére a büntető anyagi jog, vagy e törvény szabályainak megsértése miatt került sor.
[29] E törvényi rendelkezésekre figyelemmel jelen ügyben felülvizsgálatnak van helye, mert a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasítására a Jszbt. 13. § (1) bekezdésére és a Jszbt. 17. § (2) bekezdésére hivatkozással, ekként a Jszbt. szabályainak megsértésével került sor.
[30] A Jszbt. 24. § (3) bekezdése alapján az ítéletnek kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen felülvizsgálati indítvány benyújtására a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazása érdekében az ügyészség hat hónapon belül jogosult.
[31] A felülvizsgálati indítvány joghatályos, az ügyészséggel 2020. október 28. napján közölt másodfokú határozattal szemben 2021. április 21. napján került előterjesztésre.
[32] Jelen ügyben az eldöntendő kérdés valójában az, hogy az ügyészség mikor (meddig) és milyen feltételek mellett jogosult indítványozni a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását.
[33] A Jszbt. 13. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a nyomozás adatai alapján a jogi személlyel szemben e törvény szerint intézkedés alkalmazásának lehet helye, az ügyészség a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását – ha e törvény másként nem rendelkezik – a vádiratban indítványozza.
[34] A Jszbt. 17. § (2) bekezdése alapján pedig, ha az ügyész a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés feltételei fennállnak, a vádirati tényállást módosítja, és a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza.
[35] Tévedett az eljárt bíróság, amikor e két törvényi rendelkezés szűkítő értelmezése révén a vádirat benyújtását és a vádirati tényállás tárgyalás eredményéhez képest történő módosítását a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására tett indítvány előterjesztése kizárólagos lehetőségének tekintette.
[36] Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a Jszbt. 17. § (2) bekezdése csupán az előterjesztés lehetőségének végső időpontját jelöli meg, hiszen egészen a bizonyítási eljárás befejezéséig lehetőséget ad az ügyésznek arra, hogy a vádirati tényállást módosítsa, és annak alapján jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását indítványozza.
[37] Ez attól függetlenül érvényesül, hogy az ügyben sor kerül-e tárgyalás tartására, és ha igen, milyen okból.
[38] Amennyiben – mint jelen ügyben is – nem kerül sor tárgyalás tartására, az nem jelenti azt, hogy az ügyészség kizárólag a vádiratban – előkészítő ülés megtartását megelőzően viszont már nem – indítványozhatja a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását.
[39] Helytállóan utalt a Legfőbb Ügyészség a Jszbt. 7. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó Be. 26. § (1) bekezdésére, amely szerint az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. A Jszbt. utaló szabálya szerint, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a Be. rendelkezéseit a Jszbt.-ben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
[40] Téves az a jogértelmezés – és nem is vonatkoztatható a jelen ügyre –, amely szerint a tárgyalás során kizárólag a vádmódosítással kapcsolható össze az ügyészség azon jogosultsága, hogy jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza. Ez valójában azt jelentené, hogy a bizonyítási eljárás eredményéhez képest, ámde változatlan vádbeli tények alapján az ügyész e lehetőségtől el lenne zárva; megfordítva, jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazása csupán vádmódosítás kényszerű alkalmazásával lenne lehetséges, ami pedig nem csupán a Jszbt. rendelkezéseivel szemben álló, hanem a mögöttes szabályként alkalmazandó Be. – funkciómegosztással és vádmonopóliummal kapcsolatos – szabályaival sem egyeztethető össze.
[41] Az eljárt bíróságok által elfogadott – és a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd által is képviselt – álláspont valójában csak akkor engedné az ügyészség számára a jogi személlyel szembeni intézkedés vádirat benyújtása utáni indítványozását, ha azt megelőzi a vádirati tényállás módosítása, függetlenül attól, hogy indokolt-e vagy sem. Ez az álláspont az előbbiekben rögzítettek szerint a vádmódosítás kikényszerítését jelenti, amely nem csak az eljárási funkciók megosztásának elvét sérti, hanem a Be. 26. § (1) bekezdésében rögzített általános ügyészségi indítványtételi és észrevételezési joggal is ellentétes.
[42] A Kúria rámutat arra, hogy a Jszbt. 7. § (2) bekezdése értelmében a Jszbt. és a Be. szabályai nem egymással szemben állóak, hanem azokat egymással összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ennek során pedig a törvényben biztosított, jogi személyt érintő garanciális szabályok érvényesülésének van jelentősége.
[43] Mindezek alapján a vádirat benyújtását követően, de a vádirati tényállásra alapítottan – valójában a Be. 26. § (1) bekezdése alapján – indítványozott jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést a bíróságnak érdemben el kell bírálnia akkor is, ha nem tart tárgyalást, és abban az esetben is, ha – bármilyen okból – tárgyalást tart, de a tárgyalás eredményéhez képest a vádirati tényállás módosítása nem szükséges.
[44] Ehhez képest jelen ügyben a főügyészség jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására tett indítványa kétségtelenül a vádirat benyújtását követően, de még az előkészítő ülést megelőzően érkezett a bíróságra.
[45] A bíróság azt kézbesítette az eljárásba ekként bevont C. Kft.-nek, egyben felhívta arra, hogy gondoskodjon a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd meghatalmazásáról, ellenkező esetben számára kirendel.
[46] Ezt követően a jogi személy érdekében eljáró meghatalmazott ügyvéd érdemi írásbeli észrevételt tett a főügyészség indítványával kapcsolatban, jelen volt az ügydöntő határozat meghozatalát eredményező előkészítő ülésen, amelyen felszólalt és jogorvoslati nyilatkozatot tett.
[47] Mindezek alapján a bíróság valójában úgy járt el, mintha a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést az ügyészség a vádiratban indítványozta volna, a C. Kft. jogi személlyel szemben az eljárást a Jszbt. és a Be. szabályainak megfelelően, eljárási jogi garanciák maradéktalan biztosítása mellett folytatta le.
[48] A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd felülvizsgálati indítványra tett észrevétele szerint sem a vádirat, sem a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására utóbb tett ügyészi indítvány nem felel meg a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében foglaltaknak, különösen nem tartalmazza a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírását.
[49] Ez az állítás nem helytálló.
[50] A Jszbt. 13. § (2) bekezdése szerint – amennyiben a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának indítványozására a Jszbt. 13. § (1) bekezdése alapján a vádiratban kerül sor – a vádiratnak tartalmaznia kell:
– a jogi személynek a bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait [Jszbt. 13. § (2) bekezdés a) pont],
– a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd, valamint a törvényes képviselő adatait [Jszbt. 13. § (2) bekezdés b) pont],
– a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírását [Jszbt. 13. § (2) bekezdés c) pont], valamint
– indítványt arra, hogy a bíróság a jogi személlyel szemben – e törvény szerinti – intézkedést alkalmazzon [Jszbt. 13. § (2) bekezdés d) pont].
[51] Helyes a Legfőbb Ügyészség álláspontja, mely szerint a vádirati tényállás tárgyalás eredményéhez képest történő módosítása esetén legalább a Jszbt. 13. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott tartalmi elemekkel kell kiegészíteni a tényállást, mivel ezek nélkül nem lehetséges az érdemi elbírálás. Ha ezek a tartalmi elemek a vádirati tényállásban addig is szerepeltek, annak módosítása szükségtelen.
[52] Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az ügyészség a vádirati tényállás későbbi módosítása nélkül, a Be. 26. § (1) bekezdése alapján indítványozza a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását.
[53] Jelen ügyben a C. Kft. jogi személy Jszbt. 13. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bírósági nyilvántartásban történő azonosítására alkalmas adatait a vádirat és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására tett ügyészségi indítvány egyaránt tartalmazza, ez utóbbi a Jszbt. 13. § (2) bekezdés d) pontjának megfelelően kifejezetten azt is, hogy C. Kft.-vel szemben a bíróság szabjon ki pénzbírságot.
[54] A Jszbt. 13. § (2) bekezdés b) pontjával összhangban az indítvány tartalmazza azt is, hogy a törvényszék rendeljen ki a jogi személy érdekében eljáró ügyvédet.
[55] A vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírásával kapcsolatban [Jszbt. 13. § (2) bekezdés c) pont] a Kúria rámutat a következőkre.
[56] Kétségtelen, hogy e feltétel garanciális jelentőségű, hiszen a jogi személy egyértelmű azonosításának követelményével együtt tartalmában megfeleltethető a Be. 6. § (3) bekezdésében rögzített azon alapelvi rendelkezésnek, hogy a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. E szabályok valójában a vádhoz kötöttség elvének visszatükröződései a Jszbt.-ben.
[57] Ennek alapján a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazása során a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia e feltételek meglétét, ezek nélkül az ezt célzó indítvány érdemben valóban nem bírálható el.
[58] Értelemszerűen a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírásának körébe tartozik a Jszbt. 2. §-ában írt feltételek megállapításához szükséges tények rögzítése.
[59] A Jszbt. 2. § (1) bekezdése szerint jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Btk. és – a Btk. hatálybalépését megelőzően elkövetett bűncselekmények vonatkozásában – az 1978. évi Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a bűncselekményt a jogi személy
a) vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetve a felügyelőbizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
[60] A Jszbt. 2. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el, és a jogi személy vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja a bűncselekmény elkövetéséről tudott.
[61] Ehhez képest a főügyészség vádirata tartalmazza
– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt pontosan körülírt cselekményét, vagyis a vád tárgyát képező bűncselekményt [Jszbt. 13. § (2) bekezdés c) pont első fordulat];
– azt, hogy az I. r. terhelt beszerzési menedzserként, a II. r. terhelt senior controllerként, majd gazdasági igazgatóként, míg a III. r. terhelt főkönyvelőként munkaviszonyban állt a C. Kft. jogi személlyel [Jszbt. 2. § (1) bekezdés a) pont];
– azt, hogy a terheltek a terhükre rótt cselekménnyel szándékos bűncselekményt [vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 391. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pont] követtek el [Jszbt. 2. § (1) bekezdés];
– mindezt a C. Kft. érdekében tették, hiszen a bűncselekményből származó pénzt az I. r. terhelt arra fordította, hogy abból a C. Kft. felé kiállított, egyéb ügyletekkel összefüggő készpénzes számlákat egyenlítsen ki [Jszbt. 2. § (1) bekezdés].
[62] Mindezek alapján a vádirat és az ügyészség jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására tett utóbbi indítványa mindazon adatokat tartalmazza, amelyek az eljárt bíróság számára lehetővé tették volna az indítvány érdemi elbírálását.
[63] Törvényt sértett tehát az eljárt bíróság, amikor a jogi személlyel szemben előterjesztett, büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasította.
[64] A Jszbt. 24. § (4) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a Kúria a megtámadott határozat jogi személyre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha az első-, vagy másodfokú bíróság ügydöntő határozatát a büntető anyagi jog, vagy a Jszbt. szabályainak megsértésével hozta.
[65] A Kúria a Jszbt. 7. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 663. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak azt az utasítást adja, hogy a megismételt eljárást a Jszbt. 25. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel folytassa le.
[66] Ekként a Kúria a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozat jogi személlyel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasító rendelkezését a Jszbt. 7. § (2) bekezdése alapján irányadó Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Jszbt. 24. § (4) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(Kúria Bfv.III.454/2021/8.)