Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének Állásfoglalásai

CKOT2016.03.17:7. Az újonnan indult perekben van-e lehetőség az eljárás vagy a per tárgyalásának a felfüggesztésére és ha igen, mely jogszabály alapján?
Az újonnan indult perekben a DH1 tv. 16. § (1) bekezdését és a DH2 tv. 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve lehetséges az eljárás felfüggesztése annak ellenére, hogy a DH1 tv. 16. §-a hatályos szövegének szó szerinti értelmezése esetén a DH2 tv. hatálybalépését követően indult perekben nincs helye új felfüggesztésnek. Az eljárások felülvizsgált elszámolásig való felfüggesztésére irányuló jogalkotói cél azonban ebben az esetben is fennáll, ami a DH1 tv. 16. §-ára, valamint a DH2 tv. 38. § (1) és (2) bekezdésére együtt hivatkozva lehet megvalósítható. A Pp. 152-155. §-ai szerinti felfüggesztést viszont nem lehet megfelelően értelmezni a pénzügyi intézmény DH2 tv. szerinti elszámolási kötelezettségére mint előkérdésre vonatkozóan, mert e kötelezettség közvetlenül a törvényen alapszik még akkor is, ha az speciális eljárás útján még vitatható.
Az állított jogalkotói szándékot az támasztja alá, hogy a peres eljárások felfüggesztését nem kizárólag a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó tisztességtelenségi vélelem megdöntése iránti perek alakulása mint más polgári per tárgyát képező előzetes kérdés elbírálása indokolta, hanem a pénzügyi intézmény önkéntes jogkövetésen alapuló elszámolási kötelezettsége is. A felülvizsgált elszámolás ugyanis a továbbiakban a DH2 tv. 29. §-a értelmében már más polgári eljárásban nem vitatható.
Tehát a DH1 tv. 16. § (1) bekezdését és a DH2 tv. 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve – és a jogalkotói szándékot is figyelembe véve – a 2014. december 31. napját, valamint a 2015. december 31. napját követően indult ügyekben is lehetséges a peres eljárás felfüggesztése, mely esetben a végzés rendelkező része a következő: "A bíróság a peres eljárást a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig felfüggeszti."
[2014. évi XXXVIII. törvény 16. §, 2014. évi XL. törvény 29. §, 38. § (1)-(2) bekezdés, 1952-es Pp. 152. §]

CKOT2016.03.17:6. Az érvénytelenség további jogkövetkezményének a levonására irányuló kereset elbírálásakor a már jogszabály erejénél fogva - vö. forintosítási tv. - módosult szerződés úgy tekinthető-e, mint amelynek érvénytelenségét a jogalkotó kiküszöbölte? Kérhető-e ehhez képest megalapozottan az érvénytelenség további jogkövetkezményének a levonása? Hogyan viszonyul egymáshoz az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége miatti érvénytelenség és a forintosítás?
A forintosítási törvény eredetileg a hatálya alá tartozó, még fennálló devizaalapú szerződések, illetve a megszűnt szerződésekből még fennmaradó tartozások meghatározott fordulónappal történő jövőbeli forintra váltásáról rendelkezett. A forintosításra a DH1 tv. és a DH2 tv. szerinti részleges érvénytelenséget eredményező okokkal kapcsolatos önkéntes banki elszámolásokra figyelemmel került sor.
Tekintettel arra, hogy önmagában a devizaalapú hitelszerződési konstrukció, így az árfolyamkockázat kedvező kamatmérték melletti fogyasztóra való hárítása nem érvénytelen, a forintosítási törvény nem értelmezhető érvénytelenségi okot kiküszöbölő szerződésmódosításként. Nem értelmezhető azonban úgy sem, mint ami egy érvényes szerződés generális jogszabályi módosítása volna, hiszen a forintosítási törvény értelmében csak a jövőre nézve és csak részben [vö. 1. § (1) bek. a) pont, 10. és 11. §, figyelemmel a 7-9. §-okban foglaltakra is] került sor az érintett szerződések módosítására.
Annak érdekében, hogy az érintett szerződésekben tipikusan jelentkező érvénytelenségi hibák külön egyedi perindítás nélküli gyors és hatékony kiküszöbölésére sor kerülhessen, rendelkezett a jogalkotó a DH1 és DH2 törvények alapján az árfolyamrés és a tisztességtelen ászf-ek miatti részleges érvénytelenség sajátos orvoslásáról. A bankok önkéntes elszámolási kötelezettségének a törvényi előírása azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az adott szerződés más okbóli esetleges további részleges vagy akár teljes érvénytelensége iránt sikerrel lehessen perelni, a jogalkotó ezért csak a folyamatban lévő érvénytelenségi perek felfüggesztését rendelte el a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig. A 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-ai pedig a DH2 és a forintosítási törvények módosításával arra az esetre adtak útmutatást, ha a folytatódó, illetve újonnan induló perekben a fogyasztó további, a DH1 és DH2 tv. szeinti érvénytelenségi okokon túlmutató okból kérné a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése alapján a hatályossá, illetve érvényessé nyilvánítást. A felfüggesztést követően újrainduló perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése alapján természetesen csak a már eddig is hivatkozott érvénytelenségi okok alapján kérhető a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása, mivel a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése nem minősül keresetváltoztatásnak. Keresetváltoztatásnak – az adott tényállás függvényében – a Pp. keresetváltoztatásra vonatkozó szabályai alapján lehet helye.
A fentiekre tekintettel a DH1, DH2, valamint a forintosítási törvény alapján csak azok a felfüggesztést követően újrainduló perek zárhatóak le
- amelyek tárgyául szolgáló szerződések forintosítása megtörtént, feltéve, hogy a szerződéskötéstől a forintosításig terjedő időszakra vetített valamennyi olyan érvénytelenségi okot lefedett a DH2 tv. szerinti elszámolás hatálya, amelyből az adott szerződésen alapuló jogviszonyban vagyonmozgás (teljesítés) származott;
- amelyek tárgyául szolgáló szerződések forintosítása a fogyasztó választása alapján a forintosítási tv. 12. § (3) bekezdésére tekintettel nem történt meg, feltéve, hogy a DH2 tv. szerinti elszámolás hatálya lefedett minden olyan érvénytelenségi okot, amelyből az adott szerződésen alapuló jogviszonyban vagyonmozgás (teljesítés) származott.
A DH1 és DH2 tv. hatálya alá tartozó más esetekben akár a jogvita folytatásának, akár új per indításának is megalapozottan helye lehet, amennyiben a kérelem megfelel a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében és 37/A. §-ában foglaltaknak. A kérelem tartalmával, illetve az elszámolásnak a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében és 37/A. §-ában foglaltak szerinti kívánalmaival részletesen foglalkozott a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10-én tartott Országos Értekezlete. Az Értekezleten elhangzottak összefoglalója a Kúria Döntések (BH) 2016/1. száma Fórum rovatában is megjelent. Ebben az emlékeztetőben szerepel az is, hogy a folytatódó, illetve újonnan induló perek és a forintosítási tv. szempontjából három eset lehetséges aszerint, hogy a kölcsönszerződés esetleges teljes érvénytelenségét mi okozza.
Ha a szerződés teljes érvénytelenségének az oka az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége (2/2014. PJE határozat 1. pontja), akkor két eset lehetséges aszerint, hogy az átlagos fogyasztó a banki kockázatfeltáró nyilatkozat, illetve egyéb tájékoztatás szerint alappal számolhatott-e azzal, hogy bizonyos mértékű árfolyamkockázat a forintkölcsönöknél kedvezőbb kamatfeltételek okán egyedül őt terheli. Ha a fogyasztó a kapott tájékoztatás alapján meghatározott mértékű árfolyamkockázattal számolhatott, a kölcsönszerződés devizaalapú, ám árfolyamkockázata e mértéket nem haladhatja meg, az e szinten rögzül. Ettől eltérően, az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége akkor hathat ki a szerződés kirovó pénznemére is, ha a fogyasztó a banktól kapott tájékoztatás alapján semmilyen árfolyamkockázattal sem számolhatott. Ebben – és csak ebben – az esetben a teljes érvénytelenség folytán a szerződés devizaalapú helyett forintalapú kölcsönszerződésnek lesz tekinthető. Míg az első esetben az érvénytelenség további jogkövetkezményét a DH törvények és a forintosítási törvény alkalmazásával kell levonni, addig a második esetben a DH törvények és a forintosítási tv. alkalmazásának nincs helye, hiszen az adott kölcsönszerződés devizaalapja is megdőlt, azt úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is forintalapúként kötötték volna. Az ilyen forintalapú szerződések érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a tartozás tőkeösszegének a ténylegesen folyósított forintösszeget kell tekinteni, ügyleti kamatként pedig a szerződésben kikötött kamatfelár alapulvételével megállapított piaci forintkamatot kell alkalmazni. Amennyiben a kamatfelár mértékét a szerződésben a felek kifejezetten nem rögzítették, a kamatfelárat akként kell megállapítani, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződéskötés napján a szerződésben kirovó pénznemként meghatározott devizanemre irányadó pénzpiaci kamat mértékét. Az így képzett kamatfelárat kell hozzáadni a szerződéskötés napján a forintra irányadó pénzpiaci kamat (HUF BUBOR) mértékéhez. E metódust követte maga a forintosítási tv. is.
Abban a harmadik esetben, ha az adott szerződés nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból, hanem valamely más okból teljesen érvénytelen (pl. a fogyasztó cselekvőképtelen), a szerződés szintén devizaalapúnak tekinthető, amelynek érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a forintosítás határnapjáig a szerződésben kikötött pénznemet kell kirovó pénznemként alapul venni.
[2014. évi LXXVII. törvény 1. § (1) bekezdés, 10-11. §, 7-9. §, 2014. évi XL. törvény 37. §]

CKOT2016.02.24:14. Formanyomtatvány hiánya
- Jogi képviselő útján benyújtott kérelmet el lehet-e utasítani a formanyomtatvány hiánya miatt?
- A PBT határozatának jogorvoslati tájékoztatásában külön szerepel, hogy az erre rendszeresített űrlapon kell benyújtani. Magánszemélynél el lehet utasítani a formanyomtatvány hiánya miatt?
Az űrlapok alkalmazása 2015. július 8. napjától kötelező. Ha a fél a kérelmét nem a rendszeresített űrlapon terjeszti elő, annak jogkövetkezménye – függetlenül attól, hogy a kérelmező jogi képviselővel jár-e el vagy sem – az eredménytelen hiánypótlást követően történő elutasítás.
A válasz jogszabályi háttere a következő:
A DH2 tv. 27. § (2) bekezdése értelmében a kérelmezőnek és a kérelmezettnek a beadványt – ha jogszabály a beadványra űrlapot rendszeresít – űrlapon kell benyújtania. A DH2 tv. 46/A. §-a szerint felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy az e törvényben szabályozott polgári nemperes eljárásban alkalmazandó papíralapú űrlapokat, azok tartalmi és formai kellékeit, az űrlapokhoz csatolható mellékleteket, valamint az űrlapok közzétételének módját rendeletben határozza meg.
A DH2 tv. felhatalmazása alapján kiadott 11/2015. (VI. 15.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése a rendelet mellékleteire utalva meghatározza a rendszeresített űrlapok adattartalmát. Ugyanezen § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti űrlapok kialakítása, szükség szerinti módosítása és közzététele az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) feladata. A rendelet 2. § (1) bekezdése szerint az OBH a letölthető és kitölthető, a kitöltést megelőzően vagy azt követően kinyomtatható űrlapot a bíróságok központi internetes honlapján (a továbbiakban: honlap) a rendelet hatálybalépését követő nyolc napon belül közzéteszi. A 2. § (2) bekezdése értelmében a honlapon fel kell tüntetni az űrlapok közzétételének időpontját. A közzététel időpontjától az űrlap alkalmazása kötelező. A rendelet 4. § (1) bekezdése alapján az OBH-nak a honlapon szereplő tájékoztatásokat úgy kell kialakítania, hogy egyértelműen kitűnjön belőlük, hogy az űrlap igénybevétele kötelező. A 4. § (2) bekezdése értelmében a honlapon tájékoztatást kell adni annak jogkövetkezményeiről, ha a fél a kérelmét nem a rendszeresített űrlapon terjeszti elő.
A rendeletnek eleget téve az űrlapok a következő oldalon érhetőek el:
http://birosag.hu/kozerdeku-informaciok/deviza-es-forinthitelek-elszamo…
A honlap szerint az űrlapok alkalmazása 2015. július 8. napjától kötelező. Ha a fél a kérelmét nem a rendszeresített űrlapon terjeszti elő, annak a honlap szerinti jogkövetkezménye – függetlenül attól, hogy a kérelmező jogi képviselővel jár-e el vagy sem – az eredménytelen hiánypótlást követő elutasítás.
[2014. évi XL. törvény 27. § (2) bekezdés, 46/A. §, 11/2015. (VI. 15.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés, 2. § (2) bekezdés, 4. § (1)-(2) bekezdés]

CKOT2015.11.9:11. A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések teljes érvénytelensége

1. A teljes érvénytelenség esetén alkalmazható további jogkövetkezmények
A DH törvények hatálya alá eső szerződések teljes érvénytelensége esetén – a régi Ptk. 237. §-ára és a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésére tekintettel – további jogkövetkezményként vagy az érvényessé vagy a hatályossá nyilvánítás alkalmazása kérhető. A többségi álláspont szerint mind az érvényessé, mind a hatályossá nyilvánítás csak a szerződés teljes érvénytelensége esetén alkalmazható olyan további jogkövetkezmény, amely jogalakítás és - többnyire - marasztalás is egyben.

2. Az érvényessé nyilvánítás tartalma

a) Jogalakítás
Az érvényessé nyilvánítás a bíróság olyan ex tunc hatályú konstitutív (jogalakító) döntése, amelynek célja a szerződés teljes érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi ok - szerződés megkötésére visszamenőleges - kiküszö¬bölésével a szerződés fenntartása. Az érvényessé nyilvánítás szerződésmódosítást eredményez, de annak jogszabályi alapja, feltételrendszere és időbeli hatálya sem azonos a régi Ptk. 241. §-a szerinti szerződésmódosításéval.
Az érvényessé nyilvánításra a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján az alábbi anyagi és alaki jogi feltételek együttes fennállása esetén van lehetősége a bíróságnak:
- a fél a teljes érvénytelenség valamely további jogkövetkezményének levonását (viszont)keresetében kérte (nem feltétel azonban, hogy a fél kérelme kifejezetten az érvényessé nyilvánításra irányuljon),
- a teljes érvénytelenséget eredményező okot a fél kérelmében megjelölte vagy az olyan nyilvánvaló semmisségi ok, amelyet a bíróságnak hivatalból kell észlelnie (az azonban a rendelkezési elvre, a kérelemhez kötöttségre és az anyagijogerő-hatásra tekintettel nem feltétel, hogy a bíróság a szerződés valamennyi, a fél kérelmében nem szereplő, illetve a bíróság által hivatalból nem észlelendő érvénytelen részét kiküszöbölje (lásd részletesen: Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél tárgykörű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye VI/5. pontjában szereplő többségi álláspont),
- a teljes érvénytelenséget eredményező ok megszűnt (a konvalidálódás felek akaratától függő és attól független esetei) vagy az kiküszöbölhető,
- a felek akarata az érvényessé nyilvánítást nem zárja ki, mert az a szerződéses jogviszony fenntartására irányul (a felek perbeli nyilatkozatai utalhatnak ennek ellenkezőjére, így valamennyi félnek az érvényessé nyilvánítással szembeni perbeli tiltakozása az érvényessé nyilvánítást kizáró ok),
- az érvényessé nyilvánítást az egyedi eset egyéb körülményeinek jellege sem zárja ki (pl. vizsgálni kell e tekintetben, hogy az érvénytelen szerződés alapján milyen mértékben történt teljesítés, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatások sorsa, a szerződés megkötése óta eltelt hosszabb idő és az ezalatt bekövetkezett, a felek helyzetét érintő változások az érvényessé nyilvánítást megakadályozzák-e [6/2013. PJE határozat 4. pontja és annak indokolása, 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja és annak indokolása] .
Az érvényessé nyilvánított szerződést – annak ex tunc hatályú bírói módosítása folytán – úgy kell tekinteni és teljesíteni, mintha az eleve az ítéletben foglaltaknak megfelelő tartalommal, érvényesen jött volna létre. Az érvényessé nyilvánítás alapján kialakult tartalom irányadó a tekintetben is, hogy a konstitutív döntést megelőzően teljesített szolgáltatások jogi sorsa hogyan alakul.

b) Marasztalás
Az érvényessé nyilvánítás szükségképpeni jogalakítási eleme mellett a marasztalási elem esetleges, utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés teljes érvénytelensége ellenére már történt a felek között teljesítés. Mivel azonban a DH törvények hatálya alá eső szerződések speciális időbeli vetülete elvben is kizárja, hogy a szóban forgó szerződések alapján teljesítésre még ne került volna sor, a 2014. évi XL. törvény 37. és 39. §-a megalapozottan rendelkezik úgy, hogy az érvényessé nyilvánításra (az a szerinti jogalakításra) tipikusan csak marasztalással egyidejűleg van lehetőség. Ez azonban a felperesre nem azt a kötelezettséget rója, hogy a felperesnek a saját marasztalását kellene kérnie, hanem csak azt, hogy a felperesnek a jogalakítási kereset körében határozott kérelmet kell előterjesztenie, megjelölve, hogy a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását kéri-e, azt pontosan milyen tartalommal kéri, majd a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-aiban meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával – a tényekre és bizonyítékokra is kiterjedően – le kell vezetnie a felek közötti elszámolást, és ennek eredményét közölnie kell abban az esetben is, ha a végeredmény szerint a felperes tartozik az alperesnek [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés, 37/A. § (1) bekezdés, Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont].

c) Érvényessé nyilvánítás esetén történő marasztalás a DH törvények hatálya alá tartozó olyan szerződések vonatkozásában, amelyek teljes érvénytelenségéhez nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontja szerinti érvénytelenségi ok vezet
Az érvényessé nyilvánítás esetén történő marasztalás tartalma kétféle lehet, attól függően, hogy a szerződés teljes érvénytelenségének az oka az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége-e (2/2014. PJE határozat 1. pontja) vagy pedig más ok (pl. a fogyasztó cselekvőképtelensége, korlátozott cselekvőképessége). Az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége - az egyéb semmisségi okoktól eltérően - ugyanis kihat a szerződés kirovó pénznemére is: ebben az esetben a teljes érvénytelenség folytán a szerződés devizaalapú helyett forintalapú kölcsönszerződésnek lesz tekinthető.
A nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában szereplő okok miatt teljesen érvénytelen szerződés - a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti forintosítás időpontjáig - megőrzi devizaalapúságát, így az érvényessé nyilvánítása során a bíróságnak a fenti 2. a) és b) pontban foglalt régi Ptk.-beli és Pp.-ből fakadó követelményeken túl
- a 2014. évi XL. törvény alapján a pénzügyi intézmény által a fogyasztónak már teljesített elszámolásra, és
- a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti forintosításra és kamatszabályozásra
is figyelemmel kell lennie az egyes fogyasztóikölcsön-szerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-a szerint meghatározott módon.
A kétszeres elszámolás tilalmának való megfelelést a hivatkozott törvénymódosítás technikailag úgy kívánja elősegíteni, hogy előírja a bíróság számára, hogy az érvényessé nyilvánítás keretében a perbeli marasztalás során
- vegye figyelembe a 2014. évi XL. törvény 38. § (6) bekezdése szerinti elszámolást, valamint
- 120/121 -
- maga is alkalmazza a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-ában foglalt elveket, továbbá
- a 2014. évi LXXVII. törvény új 15/A. §-a szerint meghatározott átváltási árfolyamot és kamatszabályt.
E kívánalomnak a bíróság úgy tud eleget tenni, ha a szerződést - a fél kérelmének keretei között, a nyilvánvaló semmisségi okok hivatalbóli észlelési kötelezettségére is tekintettel - abból a szempontból vizsgálja, hogy abban szerepel-e olyan, a fogyasztó fizetési kötelezettségével járó érvénytelenségi ok, amely túlmutat az árfolyamrés, illetve a tisztességtelen egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés miatti részleges érvénytelenségen, és az annak alapján megtörtént felülvizsgált elszámoláson.
Ha szerepel ilyen fizetési kötelezettséget eredményező érvénytelenségi ok, és az maga teljes érvénytelenséget eredményez, vagy ugyan maga csak részleges érvénytelenségre vezet, ám mellette van a szerződésben olyan fizetési kötelezettséggel nem járó, teljes érvénytelenségre vezető érvénytelenségi ok is, amelynek kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítható, akkor a bíróságnak a teljes érvénytelenséget eredményező okot a pénzügyi intézmény marasztalásával egyidejűleg kell kiküszöbölnie. A részleges érvénytelenségre vezető ok kiküszöbölése ebben az esetben sem merül fel, mivel az ilyen hibában szenvedő kikötés ex lege kihullik a szerződésből. Annak azonban az ítélet rendelkező részéből álláspontunk szerint ki kell tűnnie, hogy a szerződés végül milyen tartalommal marad fenn a részleges érvénytelenséget eredményező okok kihullását, a bírósági "szerződésalakítást" és a 2014. évi LXXVII. törvény 15/A. § (3) bekezdése érvényre juttatását (ex lege kamatmódosulás) követően. Az érvényessé nyilvánító határozat marasztaló rendelkezéseinek ellenben minden olyan fogyasztói túlfizetés előtörlesztésként való "beszámítására" ki kell terjedniük, amely érvénytelen kikötés alapján történt, függetlenül attól, hogy azok a szerződés teljes vagy részleges érvénytelenségét eredményezték-e. Fontos, hogy a marasztalási összeg meghatározásánál a forintosításáig terjedő időre teljesített fogyasztói túlfizetések összegéből le kell vonni az egyes tételekben szereplő árfolyamrésnek megfelelő összeget. Ezáltal lehet eleget tenni a kétszeri értékelés tilalmának. A forintosítást követően az árfolyamrés számítása, így a kétszeres értékelés veszélye fogalmilag nem merülhet fel.
Végül lehetséges egy olyan eset is, hogy az érvényessé nyilvánítandó szerződésben nem szerepel olyan – a felülvizsgált elszámolás körén túlmutató – egyéb fizetési kötelezettséggel járó érvénytelenségi ok (hanem az csak fizetési kötelezettséggel nem járó, teljes érvénytelenséget eredményező okot tartalmaz); ekkor érvényessé nyilvánítás címén legfeljebb csak jogalakítás történhet, marasztalásnak viszont nem lesz helye.
Ha pedig az érvénytelenségi ok csak olyan további, részleges érvénytelenséget eredményező oknak tekinthető, amely túlmutat az árfolyamrés, illetve a tisztességtelen egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés körén, akkor a felperes keresetét – mint többen a kevesebbet – részleges érvénytelenség iránti keresetként kell elbírálni. Vagyis úgy kell tekinteni, mint amely csak a részleges érvénytelenség figyelembevételére és a pénzügyi intézménynek az ezzel kapcsolatos túlfizetések előtörlesztésként való marasztalására irányul a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint a felülvizsgált elszámolásra, a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-aira és a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti átváltási árfolyamra tekintettel.

3. A hatályossá nyilvánítás tartalma

a) Jogalakítás
A hatályossá nyilvánításnak két fajtája képzelhető el aszerint, hogy annak alapján van-e helye a felek közötti elszámolásnak (marasztalásnak). A hatályossá nyilvánítás a bíróság olyan ex nunc hatályú konstitutív (jogalakító) döntése, amelynek célja a teljesen érvénytelen szerződésen alapuló felek közötti "szerződéses" jogviszony felszámolása
- a felek között az ítélethozatalig történt kölcsönös (egyenértékű) teljesítések elismerésével, jogalapjuk megteremtésével, vagy
- az ítélethozatal előtti időszakból fennmaradó, részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás, illetve a tartós jogviszonyt keletkeztető érvénytelen szerződés által a határozathozatal utáni időszakra ütemezett, hátralékos törlesztőrészletek tőkerészének felek közötti olyan elszámolásával, amely magán a bírósági döntésen alapul.
Rögzíthető, hogy a fenti meghatározás szerinti mindkét esetre jellemző, hogy a konstitutív bírói döntéssel hatályossá nyilvánított szerződés a határozathozatal időpontját követően egyáltalán nem vált ki joghatást, hiszen a hatályossá nyilvánítás a még fennálló szerződéses jogviszony felszámolására irányuló érvénytelenségi jogkövetkezmény. Ezért a szerződés a határozathozatallal, annak időpontjában megszűnik.
A fenti meghatározás szerinti első esetben az ítélethozatalig történt teljesítések egyenértékűségére tekintettel a felek között nincs mit elszámolni: a hatályossá nyilvánításnak tehát kizárólag jogalakító szerepe van, marasztalási nincs. A bíróság jogalakító döntése az, amely – a felek között a múltban kialakult tényhelyzet elismerésével – megteremti az érvénytelen szerződés ellenére bekövetkezett vagyonmozgások jogalapját. Ekként maga a bírósági határozat válik a természetben visszafordíthatatlan, ám egymással egyenértékű szolgáltatások alapjává, kötelmet keletkeztető tényállássá.
A fenti meghatározás szerinti második esetben a hatályossá nyilvánítás keretében a jogalakítással egyidejűleg marasztalás is történik, és a felek közötti tartozatlan szolgáltatások ellenértékének elszámolására is sor kerül a bíróság ítélete alapján.
Hangsúlyozandó, hogy hatályossá nyilvánításra a fenti meghatározás szerinti mindkét esetben csak akkor kerülhet sor, ha sem a teljesen érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának, sem az eredeti állapot helyreállításának nincs helye. [Az érvényessé nyilvánítás feltételeit lásd a 2. pontban. Az eredeti állapot helyreállítását a DH törvények hatálya alá tartozó szerződések esetén a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése maga zárja ki.]

b) Marasztalás
A régi Ptk. 237. § (2) bekezdése szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás – összhangban az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6. pontjával és annak indokolásával – a bíróság olyan konstitutív hatályú (jogalakító) döntése, amelynek értelmében a bíróság a határozathozatalig a hatályossá nyilvánított szerződés alapján már teljesített egyenértékű szolgáltatásokat nem érinti, és a felek helyzetét csak a jövőre nézve, ex nunc hatállyal rendezi. Az ex nunc hatályú rendezés a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásához hasonló elszámolást jelent, amelynek értelmében az adóst az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamattal terhelt megfizetésére kötelezi a bíróság. Ha azonban a határozathozatalig is ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás maradt fenn, a bíróságnak ennek adós általi megtérítését is kifejezetten el kell rendelnie.
A hatályossá nyilvánítás ugyan nem szükségképpen jár marasztalással, ám a DH törvények hatálya alá tartozó kölcsönszerződések esetén helye lesz marasztalásnak, mert azok olyan múltban kötött szerződések, amelyek alapján már mind a kölcsönadó, mind a kölcsönvevő teljesített, ám a kölcsönadó a kölcsönvevőhöz képest előre teljesítésben van. A 2014. évi XL. törvény 37. és 39. §-a ezért megalapozottan rendelkezik úgy, hogy hatályossá nyilvánításra (az a szerinti jogalakításra) csak marasztalással egyidejűleg van lehetőség. Ez azonban a felperesre nem azt a kötelezettséget rója, hogy a felperesnek a saját marasztalását kellene kérnie, hanem csak azt, hogy a felperesnek a jogalakítási kereset körében határozott kérelmet kell előterjesztenie, megjelölve, hogy a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását kéri-e, és azt milyen tartalommal, majd a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-aiban meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával - a tényekre és bizonyítékokra is kiterjedően - le kell vezetnie a felek közötti elszámolást. E levezetés eredményét a felperesnek közölnie kell abban az esetben is, ha a végeredmény szerint a felperes tartozik az alperesnek [2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdés, 37/A. § (1) bekezdés, Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont]. Ez az eset az anyagi jognak az eljárásjogra gyakorolt hatásában tehát hasonlít a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 7. pontjában és annak indokolásában foglalt, az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kérelmek értelmezéséhez. A közös elem az, hogy a felperesként indítványozott alperesi marasztaláshoz a felek közötti szolgáltatások anyagi jogi értelemben megkívánt összemérésére van szükség. Erre az adott esetben csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a felek egymással szembeni teljesítéseinek kölcsönös vizsgálatára akkor is jogosult, ha a felperes a saját marasztalását nem kéri és az alperes sem terjeszt elő a felperes marasztalására vonatkozó ellenkérelmet. A marasztalás azt azonban feltételezi, hogy az alperes jogról való lemondással kapcsolatos nyilatkozatot se tegyen.

c) Hatályossá nyilvánítás esetén történő marasztalás a DH törvények hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában
A teljesen érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítása során a bíróságnak a 3. a) és b) pontban foglalt régi Ptk.-beli és Pp.-ből fakadó követelményeken túl
- a 2014. évi XL. törvény alapján a pénzügyi intézmény által a fogyasztónak már teljesített elszámolásra, és
- a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti forintosításra, illetve kamatmódosításra
is figyelemmel kell lennie az egyes fogyasztóikölcsön-szerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-a szerint meghatározott módon.
A kétszeres elszámolás tilalmának való megfelelést a hivatkozott törvénymódosítás technikailag úgy kívánja elősegíteni, hogy előírja a bíróság számára, hogy a hatályossá nyilvánítás keretében a perbeli marasztalás során
- vegye figyelembe a 2014. évi XL. törvény 38. § (6) bekezdése szerinti elszámolást, valamint
- maga is alkalmazza a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-ában foglalt elveket, továbbá
- a 2014. évi LXXVII. törvény új 15/A. §-a szerint meghatározott átváltási árfolyamot és kamatszabályt.
E kívánalomnak a bíróság úgy tud eleget tenni, ha a szerződést – a fél kérelmének keretei között, a nyilvánvaló semmisségi okok hivatalbóli észlelési kötelezettségére is tekintettel –, abból a szempontból vizsgálja, hogy abban szerepel-e olyan, a fogyasztó fizetési kötelezettségével járó érvénytelenségi ok, amely túlmutat az árfolyamrés, illetve a tisztességtelen egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés miatti részleges érvénytelenségen, és az annak alapján megtörtént felülvizsgált elszámoláson. Ha szerepel ilyen ok, és az, vagy amellett más, fizetési kötelezettséggel ugyan nem járó érvénytelenségi ok a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi, és nincs mód a szerződés érvényessé nyilvánítására, akkor a bíróságnak az érvénytelenségi ok alapján a fogyasztónak felszámított összeget olyan szolgáltatásnak kell tekintenie, amellyel a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-ai alkalmazásával a fogyasztónak a hatályossá nyilvánítás értelmében egy összegben megfizetendő tartozását csökkenteni kell. Az így kivonandó összegbe azonban a már felülvizsgált elszámolással érintett árfolyamrést nem lehet újból beleszámítani, tehát csak a fizetési kötelezettség szerinti összeg árfolyamréssel csökkentett része az, amit a fogyasztó javára az ő tartozását csökkentő tényezőként a bíróságnak be kell tudnia.
Mindez tehát tételesen annyit jelent, hogy a bíróság a 2014. évi XL. törvény 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolást alapul véve állítja szembe egymással a kölcsönadó által folyósított, árfolyamréstől megtisztított kölcsönösszeget és a fogyasztó által teljesített, árfolyamréstől és tisztességtelen egyoldalú kamat-, költség- és díjemeléstől megtisztított, szerződés szerint fizetett/fizetendő törlesztőrészleteket. A bíróság az így szembeállított szolgáltatáshoz és ellenszolgáltatásokhoz képest veszi számba, hogy van-e még olyan fizetési kötelezettséget eredményező érvénytelenségi ok, amelyre a fogyasztó hivatkozott, illetve amelyre kiterjed a bíróság hivatalbóli észlelési kötelezettsége, és amelyből fakadóan a fogyasztó még fennálló tartozását tovább kell csökkenteni. Ha van ilyen érvénytelenségi ok, akkor az annak alapján a fogyasztó által fizetett/fizetendő összegből ki kell vonni az árfolyamrést, hiszen azt a felülvizsgált elszámolás már egyszer figyelembe vette: a felülvizsgált elszámolás ugyanis a szerződés valamennyi fizetési kötelezettségére vonatkozóan csökkentette a fogyasztó tartozásának összegét az árfolyamréssel akként, hogy azt túlfizetésként jóváírta a fogyasztó javára.
A hatályossá nyilvánítás szempontjából a forintosítás hatását akként kell figyelembe venni, hogy a felek szolgáltatásait csak a szerződés megkötésétől a 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a szerinti fordulónapig (2015. február 1-jéig) terjedő időre lehet devizában összevetni, ezt követően az egymással szembeállítandó szolgáltatásokat a 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a szerinti árfolyamon forintra kell átváltani. A forintosítás eredményként pedig már nem merül fel az árfolyamrés kétszeres figyelembevételének a veszélye, ezért a fentiek szerint kalkulált fogyasztói tartozás összegét az árfolyamrés összegével a forintosítást követően már nem kell csökkenteni. A 2014. évi LXXVII. törvény 11. §-a azt is meghatározza, hogy a forintosítást követően mi lesz a szerződés szerinti ügyleti kamat. A fogyasztó kamattartozását a bíróságnak erre tekintettel kell kalkulálnia.
A bíróság – a régi Ptk. 237. § (2) bekezdésén alapuló – marasztaló ítéletének rendelkező részében a fentieknek megfelelően kiszámított tartozás megfizetésére a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamattal terhelten kötelezi a fogyasztót. A késedelmi kamatot a tartozás tényleges megfizetéséig kell felszámítani.

[2014. évi XL. törvény 3-5. § 37. § (1) bekezdés, 39. §, 2014. évi LXXVII. törvény 10. §, 15/A. §, 1959-es Ptk. 237. §, 1952-es Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont, 6/2013. PJE határozat 4. pont, 2/2014. PJE határozat 1. pont, 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja]

CKOT2015.11.9:10. A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések részleges érvénytelensége

A szerződés részleges érvénytelensége – nem csupán tisztességtelen általános, illetve egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek, hanem egyéb érvénytelenségi okok esetén is – csak akkor merülhet fel, ha a szerződésnek már megkötésétől kezdve jogi hibában szenvedő része a szerződés többi részétől jól elkülöníthető, és e rész hiányában a szerződés egésze nem dől meg. Vagyis fogyasztói szerződés esetén az érvénytelen rész nélkül is lehetséges a szerződés teljesítése [régi Ptk. 239. § (2) bekezdés], nem fogyasztói szerződés esetén pedig e rész nélkül is megkötötték volna a felek a szerződést [régi Ptk. 239. § (1) bekezdés]. Ha azonban az érvénytelen szerződési feltétel nélkül a fogyasztói szerződés nem teljesíthető, a nem fogyasztói szerződést a felek nem vagy pedig más tartalommal kötötték volna meg, akkor nem részleges, hanem már teljes érvénytelenségről van szó.
A részleges érvénytelenség a többségi álláspont szerint olyan önálló jogintézmény, amelynek értelmében a szerződés érvénytelenséggel nem érintett részei továbbra is fennmaradnak, megőrzik eredeti kötőerejüket. A részleges érvénytelenség lényege, "szankciós hatása" tehát az, hogy a szerződést a régi Ptk. 239. §-a értelmében ex lege mellőzendő ("kihulló") része nélkül kell a feleknek teljesíteniük: gyakorlatilag úgy, mintha a szerződés eredetileg is ezzel a "maradék" tartalommal jött volna létre. Ebből pedig egyrészt az következik, hogy részleges érvénytelenség esetén fogalmilag nem lehet helye olyan további érvénytelenségi jogkövetkezmény bíróság általi alkalmazásának, amely az érvénytelen rész ellenére történt teljesítést a szerződés felszámolására tekintettel rendezi (ez alapján kizárt az eredeti állapot helyreállítása vagy a hatályossá nyilvánítás), másrészt az érvénytelen rész bíróság általi érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor. A bíróság a felek szerződésébe alakító módon azért nem avatkozhat bele, mert az a felek magánautonómiáját, szerződési szabadságát megengedhetetlenül sértené. Ám erre részleges érvénytelenség esetén nincs is szükség: a szerződés fogalmilag csak akkor lehet részlegesen érvénytelen, ha a "maradék" része alkalmas arra, hogy kötőerejét megőrizve teljesítésre kötelezze a feleket. Jogalakításra a bíróságnak érvényessé nyilvánítás címén tehát csak abban az esetben van törvényi felhatalmazása, ha a részleges érvénytelenség teljes érvénytelenségbe fordul át, mert az érvénytelensége miatt kihulló rész nélkül a fogyasztói szerződés nem teljesíthető, a nem fogyasztói szerződést pedig e tartalommal a felek nem kötötték volna meg.
Mindebből az következik, hogy a szerződés részleges érvénytelensége ellenére már szolgáltatott és ellenszolgáltatás nélkül maradt, ún. tartozatlan szolgáltatás értékének megtérítésére csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján kerülhet sor (régi Ptk. 361. §). A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása - a hatályossá és az érvényessé nyilvánítástól eltérően - nem eredményez jogalakítást, ám azokhoz hasonlóan marasztalást igen. Dogmatikailag pontatlan ezért a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdésének és 39. §-ának a megfogalmazása, mert a részleges és a teljes érvénytelenség között e tekintetben nem tesz különbséget. E törvényhozói pontatlanság azonban a felperes terhére nem lehet értékelhető. Amennyiben a kereseti kérelem a teljes érvénytelenségre hivatkozva kéri a további jogkövetkezmény levonását, ám a bíróság megítélése szerint a fél által kifogásolt, illetve a hivatalból észlelendő érvénytelenségi (semmisségi) ok csak a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezi, az érvénytelenség jogkövetkezménye is csak a részleges érvénytelenséghez fűzött szankciós hatás lehet. A felperes keresetét ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy az a szerződés részleges érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi ok ellenére történt, felülvizsgált elszámolás hatálya alá nem tartozó vagyonmozgás jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti rendezésére irányul. Ha azonban a felperes részleges érvénytelenség címén perel, ám a bíróság megítélése szerint az adott esetben nem részleges, hanem teljes érvénytelenség esete forog fenn, a részleges érvénytelenségre irányuló keresetet is el kell utasítani, ha a teljes érvénytelenség jogkövetkezményének levonását az erre vonatkozó tájékoztatást követően a fél nem kéri. Ez következik abból, hogy a részleges érvénytelenség fogalma és szankciós hatása a teljes érvénytelenségétől a többségi álláspont szerint eltér.
Ha a részleges érvénytelenség oka nem az árfolyamrés vagy a tisztességtelen egyoldalú kamat-, díj-, költségemelés, hanem egyéb olyan, a fogyasztó fizetési kötelezettségét eredményező ok, amelynek "kihullása" a szerződést nem teszi teljesíthetetlenné, akkor az ezen érvénytelen kikötés alapján történt fogyasztói teljesítések perbeli rendezése a 2014. évi XL. törvény 37. § (1) bekezdése és 39. §-a alapján lehetséges. E vagyoneltolódás rendezése – a fentebb írtak értelmében – a jogalap nélküli gazdagodás régi Ptk. szerinti szabályai alkalmazásával történik, úgy azonban, hogy a bíróságnak figyelemmel kell lennie az egyes fogyasztóikölcsön-szerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-ára is. A 2015. évi CXLV. törvény 28. §-a a 2014. évi XL. törvényt kiegészíti egy 37/A. §-sal, 29. §-a pedig a 2014. évi LXXVII. törvényt egy 15/A. §-sal. E kiegészítő szabályok értelmében a fogyasztó által a pénzügyi intézménynek az érvénytelen szerződéses rész alapján a forintosításig megfizetett, devizában kalkulált többletösszeget – az árfolyamrés kétszeri elszámolásának tilalma miatt – csökkenteni kell az árfolyamréssel, és ekként kell azt a fogyasztó javára túlfizetésként (előtörlesztésként) betudni. A szerződés részleges érvénytelenségét eredményező szerződési rész alapján a fogyasztó által törlesztett olyan többletösszegből viszont már nem kell kivonni az árfolyamrést, amelynek törlesztése a forintosítástól a marasztalásról rendelkező határozat meghozataláig terjedő időszakra esett, hiszen a forintosítás értelmében a szerződés egésze (így az érvénytelen kikötés alapján fizetett többletösszeg is) forintalapúvá vált. Vagyis a jogalap nélküli gazdagodás szerinti elszámolás valójában a 2014. évi XL. törvény 3-5. §-a szerinti olyan elszámolást fog jelenteni, amelyre a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti átváltási szabályokat is alkalmazni kell. Ehhez a perben elvégzendő elszámoláshoz a 2014. évi XL. törvény 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolást kell alapul venni akként, hogy az abban megállapított folyósított, illetve törlesztett összegekhez képest kell – ha szükséges, szakértő igénybevételével – meghatározni az újabb részleges érvénytelenséget eredményező szerződési rész alapján a fogyasztó által törlesztett, ám a részleges érvénytelenség miatt javára előtörlesztésként beszámítandó pontos marasztalási összeget. A végeredmény tehát az lesz, hogy a fogyasztóikölcsön-szerződés részleges érvénytelenségét eredményező részei alapján már történt teljesítésekkel a fogyasztó jövőbeli törlesztőrészletei csökkennek és az így fennmaradó szerződés a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti időponttal már nem devizaalapú, hanem forintalapú, érvénytelen elemektől megtisztított szerződésként él tovább.

[2014. évi XXXVIII. törvény 3-4. §, 1959-es Ptk. 239. §, 2014. évi XL. törvény 3-5. §, 37. §, 38. § (6) bekezdés, 39. §, 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §, 2014. évi LXXVII. törvény 15/A. §]

CKOT2015.11.9:9. A felülvizsgált elszámolással kapcsolatos kérdések

1. Érinti-e a felmondás jogszerűségét, ha a felülvizsgált elszámolás alapján az tűnik ki, hogy a fizetési késedelemre alapított felmondás időpontjában az adós nem volt késedelemben?

A felmondás a szerződésben kikötött vagy a törvényben meghatározott felmondási ok fennállta hiányában érvénytelen (mert a felmondás joga a feltételek hiányában nem illette meg a szerződő felet), ezért ha az elszámolás alapján a felmondási ok megdől (pl. az adós nem esett késedelembe, késedelme nem éri el a felmondási okként megjelölt időt stb.), akkor a kölcsönszerződés a felmondás érvénytelensége miatt nem szűnik meg.

2. Miként kell értelmezni a 2014. évi XXXVIII. törvény 29. §-ában foglalt azon rendelkezést, hogy a felülvizsgált elszámolás utóbb vitássá nem tehető, ha a folytatódó perben további, fizetési kötelezettséget keletkeztető kikötés érvénytelenségének megállapítására is sor kerül?

Ha tehát a szerződés a 2014. évi XXXVIII. törvény 3-4. §§-aiban hivatkozott érvénytelenségi októl eltérő, más okból is teljes egészében vagy részlegesen érvénytelen, az Elszámolási törvény 29. §-ában foglalt szabály akként alkalmazandó, hogy a bíróság nem állapíthatja meg a felülvizsgált elszámolástól eltérő összegben, illetőleg mértékben a tisztességtelenül felszámított árfolyamrés, tételes díjemelés, tételes költségemelés összegét, illetve a tisztességtelenül alkalmazott kamatemelés, %-os díj, költségemelés mértékét. Egyéb, a fizetésre kiható tartalmú kikötés részleges érvénytelenségének megállapítása ugyanis szükségképpen kihat a felülvizsgált elszámolás végeredményére.

A 2014. évi XL. törvény 29. §-a szerint a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban és a 23. § (1) bekezdése alapján lefolytatott nemperes eljárásban hozott jogerős, az elszámolás tárgyában született határozat más polgári eljárásban nem vitatható.
A 2014. évi XL. törvény 3-5. §§-aiból azonban egyértelműen kitűnik, hogy az elszámolás során kizárólag a 2014. évi XXXVIII. törvény 3-4. §§-aiban hivatkozott érvénytelenségi ok fennállta miatt keletkezett túlfizetés figyelembevételére van lehetőség, vagyis az elszámolás során a pénzügyi intézmény, a Pénzügyi Békéltető Testület, illetve a bíróság csak azt állapítja meg, hogy a fogyasztónak mekkora összeg jár vissza az árfolyamrés, illetve a tisztességtelen egyoldalú kamat, költség és díjemelés miatti túlfizetés jogcímén, és ennek elszámolását követően mekkora tartozás terheli a feleket.
Ebből okszerűen következik, hogy a 2014. évi XL. törvény 29. §-ában foglalt szabály is akként értelmezendő, hogy a felülvizsgált elszámolás csak e körben nem vitatható. Ha azonban a fél bizonyítani tudja, hogy más okból is többet teljesített, mint amelyre érvényes kötelezettsége alapján köteles lett volna, a felülvizsgálat elszámolásról szóló határozat nem akadálya annak, hogy a bíróság összességében, végeredményét tekintve eltérő elszámolás alapján rendezze a felek jogviszonyát.
A felülvizsgált elszámolás léte annyiban korlátozza a bíróságot, hogy nem bírálhatja felül azt az árfolyamrés, illetve a tisztességtelen egyoldalú kamat, költség és díjemelés miatti túlfizetés jogcímén visszajáró összegek vonatkozásában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróságnak az elszámolás során a tételesen meghatározott díjat, költséget érintő emelés, továbbá – feltéve, hogy a forintosítás időpontjáig devizában számol el – az árfolyamrés fejében visszajáró túlfizetést összegszerűen változatlanul, míg kamatemelés és a százalékos mértékben meghatározott költség, díj emelése tekintetében – mivel azok konkrét összege függ a tőketartozás összegétől – azonos százalékos mértékkel kell figyelembe vennie.

[2014. évi XXXVIII. törvény 3-4. §, 29. § 2014. évi XL. törvény 3-5. §, 29. §]

CKOT2015.11.9:4. Az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás esetén milyen módon kell figyelembe venni azokat a kikötéseket, amelyek – ha a szerződés nem lenne teljesen érvénytelen – részlegesen érvénytelennek minősülnének?

Mind az érvényessé, mind a hatályossá nyilvánítás esetén az elszámolás körében figyelmen kívül kell hagyni azokat a szerződéses kikötéseket, amelyeket önmagukban is a szolgáltatás/ellenszolgáltatás mértékére kiható, tartalmi érvénytelenségi ok érint (vagyis a szerződés érvényessége esetén részlegesen érvénytelenek lennének), míg a többi kikötést – forintban történő elszámolás esetén ide nem értve a kamatkikötést is – eredeti tartalma szerint kell figyelembe venni (hatályossá nyilvánítás esetén a határozathozatalig terjedő időszakban).
A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása minden esetben a szerződés egészének érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi okokra tekintettel történik; lehetséges azonban, hogy a szerződés olyan hibákban is szenved, amely a szerződés részleges érvénytelenségét eredményeznék, ha maga az egész szerződés nem lenne érvénytelen.
A részleges érvénytelenség alapvető jogkövetkezményének a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása esetén is érvényesülnie kell, így a szerződés egészének érvénytelensége sem járhat azzal a hatással, hogy a feleket az érvénytelen szerződéses rész tekintetében a szolgáltatás teljesítésének kötelezettség terhelje, illetve a teljesítés követelésére vonatkozó jogosultság illesse [vö. régi Ptk. 198. § (1) bekezdés].
A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén tehát ki kell hagyni, illetőleg figyelmen kívül kell hagyni azokat a szerződési kikötéseket, amelyek a szerződés érvényességének esetén részlegesen érvénytelenek lennének, vagyis amelyek valamely konkrét, tartalmi érvénytelenségi okot valósítanak meg. Ez vonatkozik azokra a kikötésekre, amelyek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. pontja alapján érvénytelennek minősülnek, továbbá azokra, amelynek érvénytelenségére a fél alappal hivatkozik, illetve amelyeket a bíróság hivatalból észlel.
A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában foglaltakra tekintettel tehát a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén – ha az elszámolás devizában történik – a forintban teljesített összegeket (ideértve mind a folyósítás, mind a törlesztés körében teljesített összegeket) a régi Ptk. 231. § (2) bekezdése alapján a teljesítés napján érvényes MNB hivatalos árfolyam – vagy ha a szerződés szerint az átszámítás a banki középárfolyam alapján történik ennek – alapulvételével kell átszámítani.
A 2014. évi XL. törvény 37/A. § (1) bekezdése alapján az e kikötések "részleges" érvénytelenségéből adódó tartozatlan fizetést a 2014. évi XL. törvény szabályainak megfelelő alkalmazásával a fogyasztó javára túlfizetésként kell elszámolni, vagyis azt a teljesítés határnapjával a már esedékessé vált tartozások teljesítéseként, illetve – ha az esedékes tartozások maradéktalan teljesítése megtörtént – a még esedékessé nem vált tartozás jogszerű előteljesítéseként kell elszámolni. Ez az elszámolás adott esetben szakértő igénybevételét teheti szükségessé.

[1959-es Ptk. 198. § (1) bekezdés, 231. § (2) bekezdés, 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §, 2014. évi XL. törvény 37/A. § (1) bekezdés]

CKOT2015.11.9:3. A teljes érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása. Az érvénytelen devizaalapú szerződés esetén a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás esetén hogyan (milyen pénznemben, illetve milyen mértékben) kell meghatározni a kölcsönösszeget és az ügyleti kamatot?

1.1. Abban az esetben, ha az adott szerződés tekintetében az 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból teljesen érvénytelen, és ezért a fogyasztó az árfolyamkockázat viselésére nem kötelezhető, a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a tartozás tőkeösszegének a ténylegesen folyósított forintösszeget kell tekinteni, ügyleti kamatként pedig a szerződésben kikötött kamatfelár alapulvételével megállapított piaci forintkamatot kell alkalmazni.

Amennyiben a kamatfelár mértékét a szerződésben a felek kifejezetten nem rögzítették, a kamatfelárat akként kell megállapítani, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződéskötés napján a szerződésben kirovó pénznemként meghatározott devizanemre irányadó pénzpiaci kamat mértékét. Az így képzett kamatfelárat kell hozzáadni a szerződéskötés napján a forintra irányadó pénzpiaci kamat (HUF BUBOR) mértékéhez.
Ebben az esetben az érvényessé vagy hatályossá nyilvánított szerződés - minthogy a kirovó pénznem megváltozása miatt már nem minősül devizaszerződésnek - nem tartozik a 2014. évi LXXVII. törvény hatálya alá.

1.2. Abban az esetben, ha a bíróság azt állapította meg, hogy a fogyasztó csak egy konkrét mértéket meghaladóan nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére ("részleges érvénytelenség"), a szerződést - a tőkeösszeget és az ügyleti kamat mértékét meghatározó kikötés érintetlenül hagyásával - olyan tartalommal nyilvánítja érvényessé vagy hatályossá, hogy az árfolyamkockázat e meghatározott mértékig terhelje a fogyasztót, vagyis az átszámításra a hivatalos árfolyamon, illetve a banki középárfolyamon, de legfeljebb a tájékoztatásban "konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő" módon megjelölt maximális árfolyamon kerüljön sor.

Ebben az esetben az érvényessé vagy hatályossá nyilvánított szerződés - mivel a kirovó pénznem nem változik meg - továbbra is devizaszerződésnek minősül, ezért a 2014. évi LXXVII. törvény hatálya alá tartozik, így a forintosítás határnapján a tartozást a 2014. évi LXXVII. törvényben meghatározott árfolyamon át kell számítani forintba, így a marasztalás - amely a forintosítás határnapját követően történik - forintban történik.

1.3. Abban az esetben, ha az adott szerződés nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból, hanem valamely más okból teljesen érvénytelen, a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a forintosítás határnapjáig a szerződésben kikötött pénznemet kell kirovó pénznemként alapul venni. A forintosítás határnapján a tartozást a 2014. évi LXXVII. törvényben meghatározott árfolyamon át kell számítani forintba, így a marasztalás – amely a forintosítás határnapját követően történik – forintban történik.
1.1. A régi Ptk. 237. § (2) bekezdése szerint, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
A pénzkötelmek érvénytelensége esetén a jogkövetkezmények alkalmazása körében különleges kérdésként vetődik fel a szerződésben nyújtott szolgáltatások meghatározásának kérdése. A pénzkötelmek ugyanis valójában pénzérték-mennyiség szolgáltatásra irányulnak: a pénzérték mennyiségét a kirovó pénznem (ritkábban: kirovó jószág, pl.: búza, arany) határozza meg, míg a pénzérték hordozóját a lerovó pénznem; előbbivel tehát azt határozzuk meg, hogy mennyit kell szolgáltatnunk, utóbbival pedig azt, hogy konkrétan mit. Tekintettel arra, hogy a lerovó pénznemben megfizetett összeggel a szerződés teljesítése körében - általában a szerződésben meghatározott - kirovó pénznemben kifejezett értéket szolgáltatja a kötelezett, a szerződés érvénytelensége esetén felmerül, hogy a szerződésben kikötött kirovó pénznemben meghatározott összeg vagy a lerovó összegben meghatározott összeg szolgáltatására került-e sor.
A kérdés a kirovó pénznem meghatározásának kérdésével függ össze. Főszabályként elsődlegesen a felek megállapodása határozza meg a kirovó pénznemet (ti. milyen összegben határozták meg a tartozást), de ennek hiányában általában a fizetés pénzneme lesz a kirovó pénznem ("a leolvasott összeg" válik a tartozás gerincévé). A valós kérdés tehát az, hogy a felek kirovó pénznemre vonatkozó, az érvénytelen szerződésbe foglalt megállapodása alkalmazható-e a kirovó pénznem meghatározására a szerződés érvénytelenné vagy hatályossá nyilvánítása esetén.
E körben a dogmatikailag egyszerűbb kérdést az érvényessé nyilvánítás veti fel. Mivel a szerződés érvényessé nyilvánítás esetén a bíróság csak az érvénytelenségi ok kiküszöböléséhez szükséges mértékben módosíthatja az érvénytelen szerződés tartalmát, ezért ha a kirovó pénznem meghatározására vonatkozó kikötés tekintetében nem áll fenn konkrét érvénytelenségi ok, a szerződést a bíróság az érvénytelen szerződésben meghatározott kirovó pénznem alkalmazásával nyilvánítja érvényessé.
Hatályossá nyilvánítás esetén a szerződést a bíróság a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítja hatályossá; bár a régi Ptk. 237. § (2) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy a bíróság a szolgáltatások szerződésben kikötött mértékét az elszámolás (ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás értékének meghatározása) körében ne vizsgálhatná felül, a bírósági gyakorlat az elszámolás körében – ha az a régi Ptk. 201. §-át nem sérti – a szerződésben meghatározottakból indul ki, a szolgáltatások értékét a felek által meghatározottak alapulvételével határozza meg, vélelmezve, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke nem feltűnően aránytalan, így ha a szolgáltatásért a szerződésben kikötött ellenszolgáltatást teljesítették, nincs ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás, amelynek visszatérítéséről rendelkezni kellene. Ebből a gyakorlatból az következik, hogy ha a kirovó pénznem meghatározására vonatkozó kikötés tekintetében nem áll fenn konkrét érvénytelenségi ok, a szerződést a bíróság az érvénytelen szerződésben meghatározott kirovó pénznem alapulvételével nyilvánítja hatályossá, és ennek alapulvételével rendelkezik az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéséről.
1.2. A devizaalapú szerződések esetén azonban fennállhat annak lehetősége, hogy a kirovó pénznem meghatározására vonatkozó kikötés a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában foglaltak alapján teljes egészében érvénytelen. Ebben az esetben a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása esetén a feleknek a kirovó pénznemre vonatkozó megállapodása nem vehető figyelembe, vagyis a tartozás mértékét a lerovó pénznem alapulvételével lehet meghatározni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben kell meghatározni, a fogyasztót a szerződés alapján terhelő, idegen pénznemben tételes összegben meghatározott költségek, díjak és jutalékok összegét pedig a szerződés megkötésekor érvényben lévő MNB hivatalos árfolyam alapulvételével forintba kell átszámolni, és a tartozásokat és teljesítéseket is forintban kell elszámolni.
A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása ugyanakkor nem járhat azzal a következménnyel, hogy a felek közötti szerződési egyensúly olyan mértékben és módon boruljon fel, hogy a jogviszonyban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság alakuljon ki. A kirovó pénznem megváltozása azonban – az ügyleti kamat mértékének változatlanul hagyása mellett – ezzel a következménnyel jár, hiszen az ügyleti kamat meghatározása mindig az adott pénznemre irányadó általános kamatszint alapulvételével történik. Az adott pénznemre irányadó referenciakamat szintjétől való eltérés – az ún. kamatfelár – a felek megállapodásának tárgya, amely a feleknek az ügylettel kapcsolatos üzleti várakozásait, az ügylet kockázatával kapcsolatos várakozásait tükrözi. A kamatfelár fejezi ki tehát leginkább azt, hogy a kölcsönnyújtás ellenszolgáltatásaként mit tartottak a felek – az irányadó kamatszintekhez képest - értékarányos ellenszolgáltatásnak.
A fentiekre tekintettel a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása körében a kirovó pénznem megváltozása esetén a bíróságot az a kötelezettség is terheli, hogy az ügyleti kamat mértékét - az adott pénznemre irányadó kamatszint és a kamatfelár alapulvételével - módosítsa. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha a kirovó pénznemmé a forint válik, akkor ügyleti kamatként az irányadó forintkamat (pl. ha szerződésben a devizára irányadó pénzpiaci kamat figyelembevételét kötötték ki, akkor a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat, a HUF BUBOR) szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ha a szerződésben a felek a kamatfelár mértékét kifejezetten nem jelölték meg, annak mértékét akként kell a bíróságnak kiszámolnia, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződésben kikötött devizanemre a szerződéskötéskor irányadó pénzpiaci kamat mértékét (pl.: CHF LIBOR-t), hiszen tipikusan ez a figyelembe vett általános kamatszint, amelyre tekintettel az ügyleti kamat mértékét meghatározzák.
A fentiekre tekintettel a szerződés az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás körében meghatározott tartalommal már nem minősül deviza- vagy devizaalapú szerződésnek, hiszen a kirovó pénznem a forint, és ehhez igazodik a kamatkikötés is, így arra a 2014. évi LXXVII. törvény 15/A. §-ára is tekintettel nem kell alkalmazni az 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-ában foglalt rendelkezéseket.
1.3. Abban az esetben, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a fogyasztó csak egy konkrét mértéket meghaladóan nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére, a kirovó pénznem megváltoztatásának nincs indoka, hiszen a fogyasztó a szerződés megkötésekor az árfolyamkockázat viselését e korlátozott mértékig tudatosan vállalta, így a polgári jog alapelveivel, különösen a jóhiszeműség és tisztesség elvével ellentétes lenne, ha e kötelezettsége alól a bíróság az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás körében a pénzügyi intézmény rovására mentesítené. A bíróságnak tehát a szerződést olyan tartalommal kell érvényessé vagy hatályossá nyilvánítani, hogy e mértékig az árfolyamkockázat terhelje a fogyasztót, ezt meghaladóan azonban ne. Ez a gyakorlatban úgy oldható meg, ha az átszámításra vonatkozó kikötés akként rendelkezik, hogy az átszámításra a hivatalos árfolyamon (banki középárfolyamon), de legfeljebb a tájékoztatásban "konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő" módon megjelölt maximális árfolyamon kerüljön sor.
Tekintettel arra, hogy e "módosítás" folytán a kirovó pénznem nem változik meg, az egyéb feltételek – így a tőkeösszeg meghatározásának, az ügyleti kamat mértékének – módosítására sincs indok. E szerződés változatlanul deviza- vagy devizaalapú szerződésnek minősül, így arra a 2014. évi LXXVII. törvény 15/A. §-ára tekintettel alkalmazni kell az 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-ában foglalt rendelkezéseket.
Ez a jogszabályi rendelkezés nem sérti a fogyasztói jogokat, hiszen nem az érvénytelen kikötésre alapítottan kötelezi a fogyasztót további árfolyamkockázatból eredő többletfizetésre, hanem – a 6/2013. PJE határozat 7. pontjának szellemében – a régi Ptk. 226. § (2) bekezdése alapján – az utólagos, a felek által előre nem látható rendkívüli mértékű árfolyam-növekedésre tekintettel – a szerződés jogszabállyal történő módosítása körében osztja újra a jövőre nézve a fogyasztó és a pénzügyi intézmény között az érvényessé vagy hatályossá nyilvánított szerződésben meghatározott tartalommal megosztott árfolyamkockázatot. Ez az eset csak annyiban különleges, hogy ebben az esetben a szerződés változatlan tartalommal történő teljesítése nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény lényeges jogos érdekét sértené.
1.4. Ha a kirovó pénznem meghatározására vonatkozó kikötés nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában foglaltak alapján, hanem más okból érvénytelen, akkor az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás körében kirovó pénznemnek a szerződésben kikötött pénznemet kell figyelembe venni, és ennek alapulvételével kell elszámolni. Figyelembe kell azonban venni, hogy a legújabb jogszabályi változás alapján a forintosítás az érvénytelen szerződésekre is kiterjed, így a forintosítás napjával a devizában fennálló tartozást a törvényben meghatározott árfolyamon át kell számítani forintra, és ezt követően forintban kell elszámolni, illetve a feleket marasztalni.
[2014. évi LXXVII. törvény 10. §, 15/A. §, 1959-es Ptk. 201. §, 226. § (2) bekezdés, 237. § (2) bekezdés, 2/2014. PJE határozat 1. pont]

CKOT2015.11.9:1. A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztóikölcsön-szerződések érvénytelenségével kapcsolatos egyes anyagi jogi vonatkozású gyakorlati kérdések

I. A 2/2014. PJE határozat 1. pontjának értelmezése

1. Mitől függ, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelensége esetén a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen?

1.1. Ha a fogyasztó

- a jogszabály által előírt tájékoztatást nem kapta meg, vagy

- az árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, vagy

- a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége,

a fogyasztó az árfolyamkockázat viselésére nem kötelezhető, vagyis az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési kikötés teljes egészében érvénytelen; mivel az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezés a szerződéses főszolgáltatás körébe tartozik, annak tisztességtelensége a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi.

1.2. Ha a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma), a fogyasztó csak ebben a korlátozott mértékben kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére, ezt meghaladóan nem. Mivel a Banco Espanol-ügyben hozott ítéletben kifejtettekre tekintettel a részleges érvénytelenség körében a tisztességtelenség a kikötés módosításával (a fogyasztót terhelő fizetési kötelezettség tisztességes mértékűre korlátozásával) nem küszöbölhető ki, továbbá mivel az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezés a szerződéses főszolgáltatás körébe tartozik, a szerződés ebben az esetben is teljes egészében érvénytelen. A szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása körében azonban a fogyasztó csak e meghatározott mértéket meghaladóan nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére, ezért a jogkövetkezmények alkalmazása körében a tisztességtelenség jogkövetkezménye ebben az esetben - hatását tekintve - a részleges érvénytelenséggel egyenértékű.
A 2/2014. PJE határozat 1. pontja értelmében a deviza alapú fogyasztóikölcsön-szerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, csak akkor, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető; ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen.
A jogegységi határozat indokolása utal arra, hogy "a Ptk. 205. § (3) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén – ide nem értve a pénzügyi lízingszerződést – a jelenleg már nem hatályos 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja".
Hivatkozással az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben kifejtettekre kimondja, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés összes feltételének (67. pont) és a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont). A fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az "általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó" (74. pont). Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyamváltozás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is, "a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel" kell megállapítani, vagyis ebből a szempontból nemcsak a szerződés tartalmának, szövegének van jelentősége, hanem a szerződéskötés során "közzétett reklámnak és tájékoztatásnak" is (74. pont). Az irányelv 4. cikk (1) bekezdése, valamint az azt átültető Ptk. 209. § (2) bekezdése szerint is egy szerződési feltétel tisztességtelenségének megítélésekor a szerződés megkötésére vezető minden körülményt - így a kapott tájékoztatást is - figyelembe kell venni.
A jogegységi határozat indokolása kifejezetten leszögezi, hogy "abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt az "átlagos fogyasztó" mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani".
Ezzel szemben, ha "a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma) [...] a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi". Az indokolás szerint ez az eset áll fenn, "ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott".
A jogegységi határozat indokolása értelméből tehát a tájékoztatásból ki kell tűnnie, hogy
1. az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül (akár többszörösére is) megemelkedhet;
2. az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa;
3. a fenti árfolyamváltozás lehetősége valós, vagyis a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet.
A fentiekre tekintettel a tisztességtelenség megállapíthatóságának az alapja az, hogy az átlagos fogyasztó a kapott tájékoztatás alapján nem láthatta át azt: reális lehetősége áll fenn annak, hogy az árfolyam változásának hatására az általa teljesítendő szolgáltatás mértéke a hitel futamideje alatt akár korlátlanul is megnövekedhet, vagyis úgy vállalta az ügylet jellegéből eredő árfolyamkockázatot, hogy nem volt tisztában annak valós tartalmával.
Ha a fogyasztó az árfolyamkockázat valós tartalmáról nem kapott világos és érthető tájékoztatást, vagy olyan tartalmú tájékoztatást kapott, amelyből nem volt világos a kockázat korlátlansága és realitása, az árfolyam-kockázat telepítse teljes egészében tisztességtelen, vagyis a fogyasztó – a 93/13/EGK Irányelv 6. cikkének 1. bekezdése alapján – egyáltalán nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére.
Más a helyzet akkor, ha a fogyasztó számára adott tájékoztatásból az átlagos fogyasztó számára az tűnhetett ki, hogy bár az árfolyamkockázat őt terheli, és megemelheti a fogyasztó által fizetendő szolgáltatás mértékét, azonban az árfolyamváltozás valós lehetőségére is tekintettel ez a kockázat – konkrétan meghatározott – korlátozott mértékben áll fenn; ebben az esetben az árfolyamkockázat e konkrétan meghatározott mértékig a fogyasztó számára világos volt, e mértékig az árfolyamváltozás viselését a fogyasztó annak valós tartalmának ismeretében vállalta, ezért az árfolyam-kockázat fogyasztóra telepítése csak e konkrét mértéket meghaladó részében tisztességtelen, vagyis a fogyasztó a 93/13/EGK Irányelv 6. cikkének 1. bekezdése alapján csak e mértéket meghaladóan nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére.
Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó rendelkezés a szerződéses főszolgáltatást meghatározó szerződéses kikötés, ezért annak érvénytelensége a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi; ez az érvénytelenségi ok azonban – az alább kifejtettek szerint – kiküszöbölhető, ezért a 6/2013. PJE határozat 4. pontja értelmében a szerződést – egyéb, ki nem küszöbölhető érvénytelenségi ok hiányában – érvényessé kell nyilvánítani.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a fogyasztó az árfolyamkockázat viselésére egyáltalán nem kötelezhető, a szerződést olyan tartalommal nyilvánítja érvényessé, hogy a fogyasztót az árfolyamkockázat egyáltalán ne terhelje. Ha viszont az állapítható meg, hogy a fogyasztó csak egy konkrét mértéket meghaladóan nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére, a szerződést olyan tartalommal nyilvánítja érvényessé, hogy az árfolyamkockázat e mértékig terhelje a fogyasztót, vagyis az átszámításra a hivatalos árfolyamon, illetve a banki középárfolyamon, de legfeljebb a tájékoztatásban "konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő" módon megjelölt maximális árfolyamon kerüljön sor (részleges érvénytelenség).
[1959-es Ptk. 205. § (3) bekezdés, 209. § (2) és (5) bekezdés, 1996. évi CXII. törvény 203. §, 2/2014. PJE határozat 1. pont, 6/2013. PJE határozat 4. pont)

CKOT2015.09.28:11. A lehetséges kereseti kérelmek a DH2. tv alapján

1. A szerződés létre nem jöttének megállapítása
Kérdésként merült fel, hogy elő kell-e terjeszteni a jogkövetkezmények iránti kérelmet akkor, amikor a felperes csak annak megállapítását kéri, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre.
A szakmai konzultáción elfogadott álláspont szerint a DH2 tv. 37. §-a csak az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztését nem teszi lehetővé, de a szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztését nem zárja ki. Ezért a felperes ilyen kereseti kérelmet az általános szabályok szerint előterjeszthet, annak nem képezi akadályát a DH2 tv. 37. § (1)-(2) bekezdéseinek speciális rendelkezése. Erre figyelemmel a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye. Ettől eltérő, a per érdemére tartozó kérdés, hogy a megállapítási kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételei fennállnak-e, de erről a bíróságnak ítéletében kell döntenie. Ha a létre nem jött szerződés alapján vagyonmozgás is történt, azt – erre irányuló kérelem esetén – a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni.

2. A DH törvények hatálya alá tartozás és a kereseti kérelem
Kérdésként vetődött fel, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha a felperes állítja, hogy az egyedi megtárgyaltság miatt a per tárgyát képező szerződés nem tartozik a törvény hatálya alá, és ezért nem is kell jogkövetkezményi keresetet előterjesztenie. Ki kell-e tűzni az ügyet tárgyalásra, és csak ha a bizonyítás eredményeként kiderül, hogy nem tárgyalták meg egyedileg, akkor lehet-e felhívni a jogkövetkezményi kereseti kérelem előterjesztésére, és alkalmazni az eljárás megszüntetését, amennyiben a felperes a felhívásnak nem tesz eleget?
A többségi álláspont szerint ebben az esetben bizonyítási eljárást kell lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a szerződés a DH1 és 2. törvények hatálya alá tartozik-e, mely bizonyítási eljárás lehet a tárgyalás kitűzése nélkül az, hogy a feleket meg kell nyilatkoztatni arra vonatkozóan, hogy történt-e a felek között banki elszámolás, a banki elszámolást a fogyasztó befogadta-e, mert amennyiben igen, úgy a fogyasztó ezzel a DH1 és 2. törvények hatálya alá vonta magát, így utóbb nem hivatkozhat arra, hogy az egyedi megtárgyaltság miatt a per tárgyát képező szerződés nem tartozik a DH1 és 2. törvények hatálya alá.
Ebben a körben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha a fogyasztó az elszámolás szükségességét korábban is vitatta, úgy ez a kérdés a perben érdemben vizsgálandó a III/2. pontban írtak szerint. Ha a bizonyítás eredményeként a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy a szerződés a törvény hatálya alá tartozik, akkor a DH2 tv. 37. § (1)-(2) bekezdése alapján kell eljárni.

3. Egyéb kereseti kérelmek megengedettsége
Kérdésként merült fel az is, hogy a folytatódó perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében meghatározottakból következően csak a szerződés érvénytelenségéhez, illetve részleges érvénytelenségéhez kapcsolódó igény és ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereseti kérelem terjeszthető-e elő, avagy lehetséges az is, hogy a fogyasztó a szerződés kieső részei kellékhiányából származó, szerződésszegéssel okozott kártérítési igényt terjesszen elő, mint marasztalási kereseti igényt. A folytatódó devizahiteles perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése szerinti, az érvénytelenség meghatározott körű jogkövetkezményének alkalmazására irányuló marasztalási kereseti kérelem terjeszthető-e csak elő? Amennyiben a DH2 törvény 37. § (1) bekezdése lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy kártérítés jogcímére (is) alapított marasztalási kereseti igényt terjesszen elő, úgy ezzel együtt a Ptk.-nak a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó felelősségi szabályai szerint a fogyasztóra hárul-e a kártérítési igény körében az érvénytelen (jogellenes) szerződéses kikötés, a fogyasztót ebből eredően ért kár és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítási kötelezettsége?
Az elfogadott álláspont szerint, mivel a DH2 tv. speciális rendelkezésként csak a szerződés érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos kereseti kérelmek körében tartalmaz tiltó rendelkezést, ezért ennek érvényesülése mellett nincs akadálya - az általános szabályok szerint - egyéb kereseti kérelem előterjesztésének. E kereseti kérelmek körében a bizonyítási teher az általános szabályoknak megfelelően alakul.

4. Az elszámolást követően a törvény hatálya alá tartozás
Kérdésként merült fel, hogy az elszámolást és annak lezárását követően az újonnan indított fogyasztóikölcsön-szerződés érvénytelenségére alapított keresetek nyomán indult devizás perek a DH törvények hatálya alá tartoznak-e.
A DH1 tv. és a DH2 tv. 1. §-ai alapján mindkét törvény hatálya azonos szerződésekre terjed ki. A DH1 tv. 1. § (1) bekezdése alapján a törvény hatálya azokra a meghatározott időtartamban megkötött fogyasztóikölcsön-szerződésekre terjed ki, amelyek részévé vált a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötés. Ezek a kikötések a 3. § (1) bekezdése és a 4. § (2) bekezdése alapján semmisek, melynek következménye a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdése alapján az, hogy a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval a DH2 tv. alapján el kell számolnia. Ha az elszámolás megtörtént, attól még a szerződés a törvény hatálya alá tartozik, hiszen megfelel a DH1 tv. 1. § (1) bekezdésében írt feltételeknek.
[2014. évi XL. törvény 1. §, 3. § (1) bekezdés, 4. § (2) bekezdés, 37. §, 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §.]

CKOT2012.10.18:14. Mi a teendő, ha a végrehajtást kérő a teljesítendő tartozás összegét idegen pénznemben (devizában) határozza meg a végrehajtási kérelmében?
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a közjegyző jogszerűen nem tagadhatja meg a végrehajtás elrendelését pusztán azon az alapon, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmében a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, és nem számítja át forintra; az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben.
Ha a végrehajtási kérelem a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, de semmilyen módon nem utal arra, hogy a kifizetés pénzneme forint, a végrehajtási záradék kérelemtől eltérő kiállításának [Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 19. § (2) bekezdés] van helye annyiban, hogy a végrehajtható okiratban fel kell tüntetni a kifizetés pénznemét is. Ha a közjegyző e helyett a végrehajtási záradék kiállítását megtagadja [Vht. 19. § (1) bekezdés], az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben, hanem annak hatályon kívül helyezése mellett a közjegyzőt új eljárásra kell utasítania.
[Vht. 19. § 20. §]