2024

A behajtási korlátozás, illetve a közterületen (akár védett övezetben) történő várakozás szabályozása nem a közösségi együttélés, hanem a közterület használatával, a közterületen történő parkolással összefüggő szabályozás tárgykörébe tartozik. Annak a közösségi együttélés általános szabályaival ellentétes magatartássá nyilvánítására vonatkozó szabályozásra felhatalmazást nem ad sem a 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 8. § (2) bekezdése, sem a 143. § (4) bekezdés d) pontja [2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 8. § (2) bek., 143. § (4) bek. d) pont].

A tárgyalásnak a fellebbezés felterjesztését követő három hónapon túli időpontra kitűzése önmagában nem alapozza meg a Pp. 157. § (1) bekezdés c) pontja alapján az eljárás elhúzódása miatti kifogást [2017. évi I. törvény (Kp.) 36. § (2) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 107. § (2) bek., 157. §, 158. §].

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai kedvezményesen számított szolgálati idejére vonatkozó szabályokat (a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseit) csak a szolgálati viszonyukról szóló törvényben szabályozott nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából irányadó szolgálati idő megállapításánál, a Tny. hatályos rendelkezéseinek alkalmazása során az előbbi speciális szabályok szerint számított szolgálati idő nem vehető figyelembe [1996. évi XLIII.

Közigazgatási jog általi szabályozottság hiányában a jogvita nem tekinthető a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogvitának [2012. évi I. törvény (Kp.) 4. §, 48. § (1) bek. b) pont].

I. A Kp. a közigazgatási hatósági vagy jogorvoslati eljárást együtt tekinti megelőző eljárásnak. Az Ákr. alá tartozó eljárásokban nincs lehetősége arra, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasítsa. A másodfokú hatóság nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz, teljes ügydöntő jogkörrel rendelkezik. Minderre tekintettel ügyféli jogok érvényesülése szempontjából a megelőző eljárás egészét kell figyelembe venni. 

A KATA-s egyéni vállalkozó és az őt foglalkoztató adatszolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra vonatkozóan a munkaviszony vélelmét a KATA tv. 14. § (2) bekezdése állítja fel, a vélelem megdöntése, a kimentés a megállapítással érintett adózót terheli a KATA tv. 14. § (3) bekezdése a)–g) feltételei alapján, és amennyiben a kimentés nem eredményes, az adóhatóság az adózó mint foglalkoztató terhére az adó- és járulékfizetési kötelezettséget jogszerűen állapítja meg a munkaviszonyra tekintettel [2012. évi CXLVII. törvény (KATA tv.) 14. § (1)–(3) bek.; 2017.

Visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség értelmezése az átruházó és a vagyonszerző kapcsolt vállalkozási jogviszonya alapján. Kapcsolt vállalkozás, ahol az önkormányzat által létrehozott gazdasági társaság és egy másik, az önkormányzat által létrehozott alap által alapított gazdasági társaság közötti ügylet jött létre [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. t) pont; 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 4. § 23. pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:1. §, 3:3. § 8:2. § (1)–(2) bek.; 2014. évi XVI. törvény (Kbftv.) 4. § (1) bek. 59. pont, 65. § (1)–(2) bek., 66. §, 101.

A kereshetőségi jog kérdésében a bíróságnak ítélettel kell határoznia, akként, hogy a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján van helye a kereset elutasításának, ha a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg, ezáltal kereshetőségi jogának hiánya áll fenn. A Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor hozható keresetet elutasító ítélet, ha a felperes keresete alaptalan, azaz a keresetben hivatkozott jogszabálysértések nem állnak fenn [2017. évi I. törvény (Kp.) 88. § (1) bek. b) pont, 121.§ (1) bek. a) pont].

I. Az Art. 65. § (1a) bekezdésében szabályozott, az adózónak az adóhatóság jogszabálysértő döntése következtében keletkezett visszatérítési igény esetén járó késedelmi kamatra való jogosultságnak nem feltétele, hogy az adózót az adóhatóság a jogszabálysértő döntéssel adómegfizetésére kötelezze, vagy az adózó terhére tegyen megállapítást. 

Ha a munkáltató az írásbeli figyelmeztetésben a lehetséges jogkövetkezmény megállapítása mellett arról is dönt, hogy a munkavállalóval szemben a jövőre nézve vagyoni hátrányt alkalmaz, intézkedése hátrányos jogkövetkezménynek minősül, amely kollektív szerződés vagy munkaszerződés felhatalmazása hiányában jogellenes [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 56. §].