A kereshetőségi jog kérdésében a bíróságnak ítélettel kell határoznia, akként, hogy a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján van helye a kereset elutasításának, ha a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg, ezáltal kereshetőségi jogának hiánya áll fenn. A Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor hozható keresetet elutasító ítélet, ha a felperes keresete alaptalan, azaz a keresetben hivatkozott jogszabálysértések nem állnak fenn [2017. évi I. törvény (Kp.) 88. § (1) bek. b) pont, 121.§ (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes írásbeli beadványában 2021. április 13. napján bejelentést tett az alpereshez, hogy a perben félként részt nem vevő Ügyfél 2021. március 31. napján a vízterületén az általa kifogott 2,5 kg tömegű pontyot és 2 db kárászt a felperes hivatásos halőrének felszólítása ellenére élve elvitte, valamint a fogási naplóban csak a ponty kifogását rögzítette. A hivatásos halőr az intézkedésről videofelvételt készített, a helyszínen jegyzőkönyv felvételére nem került sor.
[2] A halgazdálkodási hatóságként eljárt alperes az Ügyfél ellen hivatalból halgazdálkodási hatósági eljárást indított és határozatában (a továbbiakban: Alaphatározat) megállapította, hogy az Ügyfél a jogszerűen kifogott halakat a kifogás helyéről élő állapotban vitte magával, ugyanakkor minden kétséget kizáróan, aggálytalanul nem állapítható meg, hogy a gépjárműbe való berakodást követően élve szállította el.
[3] Az alperes a határozatával (a továbbiakban: Kiegészítő határozat) az Alaphatározat indokolását kiegészítette azzal, hogy a felperes intézkedést végző hivatásos halőre által készített videofelvételből, valamint az Ügyfél által 2021. május 20. napján a hatósághoz eljuttatott nyilatkozatból egyértelműen megállapítható, hogy az intézkedést végző hivatásos halőr az Ügyfelet a helyszínen nem szólította fel arra vonatkozóan, hogy a jogszerűen kifogott halakat ne élve szállítsa el.
[4] Az alperes az Alaphatározatot és a Kiegészítő határozatot (a továbbiakban együtt: kiegészített határozat) tájékoztatásul megküldte a felperes részére is.
A kereseti kérelem és a védirat
[5] A felperes keresetet terjesztett elő mind az Alaphatározat, mind a Kiegészítő határozat ellen, kérte az Alaphatározat megváltoztatását a Kiegészítő határozatra is kiterjedően és az Ügyfél által elkövetett jogsértés megállapítását, bírság kiszabását és eltiltás alkalmazását.
[6] A felperes a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § (14) és (16) bekezdésében, valamint a halgazdálkodásról és a halvédelemről szóló 2013. évi CII. törvény (a továbbiakban: Hhvtv.) 2. § 12. pontjában és 64. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel vitatta a kiegészített határozat jogszerűségét. Hivatkozott a Hhvtv. 56/A. § (2) bekezdésére is, amely arról rendelkezik, hogy a rögzített felvételhez ki férhet hozzá.
[7] Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását, elsődlegesen a felperes joga vagy jogos érdeke közvetlen sérelmének hiányára tekintettel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés b) pontja, másodlagosan a kereset alaptalanságára hivatkozva a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
Az elsőfokú bíróság eljárása és a Kúria Kpkf.VII.41.139/2021/3. számú végzése
[8] A felperes keresetleveleit az elsőfokú bíróság egy eljárásban vizsgálta és 8.K.701.072/2021/6. számú végzésével a kiegészített határozat ellen benyújtott keresetlevelet visszautasította a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján. A végzés indokolásában rögzítette, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. §-ában foglalt rendelkezésre is figyelemmel a felperes a bejelentése nyomán indult megelőző eljárásban nem minősült ügyfélnek és a kiegészített határozat a felperesre rendelkezést nem tartalmaz, reá nézve kihatása egyáltalán nincs, közvetlen jogi érintettsége hiányában nem jogosult a per megindítására.
[9] A felperes fellebbezésére eljárva a Kúria a Kpkf.VII.41.139/2021/3. számú végzésével (a továbbiakban: kúriai végzés) a keresetlevél visszautasításáról rendelkező 8.K.701.072/2021/6. számú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A döntés elvi tartalmaként azt is hangsúlyozta, hogy ha a kereshetőségi jog megléte vitás, akkor ebben a kérdésben a kereset érdemi elbírálása során a bíróságnak ítélettel kell határoznia [Kp. 88. § (1) bekezdés b) pont].
A jogerős ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a kúriai végzésben foglaltak alapján a peres eljárást lefolytatta, a 2022. április 27. napján meghozott 8.K.700.117/2022/11. számú ítéletében a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perben kizárólag a Kp. 17. § (1) bekezdés a) pontjában [helyesen: 17. § a) pontjában] szabályozott esetkör vizsgálata volt indokolt. Kifejtette, hogy azokból a körülményekből, miszerint az érintett vízterületen a felperes a halgazdálkodási jog jogosultja és a felperesi egyesületnél tagsági jogviszonyban álló, az érintett vízterületen horgászó Ügyfelet a felperes hivatásos halőre ellenőrizte, továbbá, hogy a Hhvtv. rendelkezései szerint a felperesnek a halőrzés és a halvédelem hatékony működtetésére vonatkozóan vannak feladatai, automatikusan nem következik a felperes perbeli legitimációja a kiegészített határozat jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben.Kiemelte, hogy az egyesületi tag, illetve az egyesület bármely szerve jogainak, hatásköreinek gyakorlása nem kötődik szükségszerűen a jelen perben vitatott perbeli legitimációhoz, s közvetlen kapcsolat a kereshetőségi jog és az egyesületi működés között nem áll fenn, a perbeli legitimáció hiánya nem jelenti akadályát az egyesület működésének, a közigazgatási tevékenység a felperes jogát, vagy jogos érdekét közvetlenül ilyen szempontból sem érinti, amely megállapítás érvényes a felperes fegyelmi hatáskörének gyakorlását tekintve is.
[14] Megállapította, hogy a felperes jogát, illetőleg jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül nem érinti, ezért a Kp. 17. § (1) bekezdés a) pontja [helyesen: 17. § a) pontja] alapján a per megindítására nem is volt jogosult, emiatt nem is vizsgálta a közigazgatási döntéssel kapcsolatos érdemi észrevételeket.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek
[17] A felperes felülvizsgálati kérelemben vitatta a jogerős ítélet jogszerűségét, kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján, másodlagosan a jogerős ítélet részben, a rendelkező rész 3. bekezdése tekintetében történő hatályon kívül helyezését a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[18] A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével megsértette a Kp. 17. § a) pontját, így a kereset Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti elutasításának - annak alaptalanságára hivatkozással - nem lett volna helye.
[19] Előadta, hogy a Kp. 17. § a) pontja körében az elsőfokú bíróság tévesen és jogszabálysértő módon nem fogadta el a perbeli legitimációval kapcsolatos felperesi álláspontot. Álláspontja szerint kétséget kizáróan bizonyította, hogy ugyan ténylegesen nem a felperesre vonatkozott a közigazgatási döntés, hanem más személyre, a felperesi egyesület tagjára, azonban a döntés tartalma kihat a felperes érdekeire, mint érintettre, így az elvárt érdekeltségi viszony fennállását alátámasztotta, részletes indokát adta annak, hogy a működésére milyen kihatással van, hogy a más személy által elkövetett jogsértés megállapítása megtörténik-e.
[20] A felperes utalt a Kúria Kfv.II.38.094/2017/5. számú határozatára, amely elvi éllel rögzíti, hogy a kereshetőségi jog egy, az anyagi jog alapján fennálló közvetlen jogi kapcsolatot feltételez, amely jogi kapcsolat fennállását megalapozza, ha a döntéssel az érintett helyzete megváltozhat azáltal, ha a más által elkövetett jogsértés megállapításra kerül.
[21] A felperes továbbra is fenntartotta a perben tett észrevételében foglaltakat, miszerint a Hhvtv. 22. § (3) bekezdés a) pontja, a (4) bekezdés, valamint az 56. § (1) bekezdése értelmében a halőrzés és a halvédelem hatékony működtetése a feladatkörébe tartozik, e kötelezettség pedig megalapozza a közvetlen jogi kapcsolat fennállását a hatóság, valamint a bíróság döntése és a felperes között.
[22] A felperes kifejtette, hogy kereshetőségi joga hiányában kiüresített a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának a lehetősége, ha annak kezdeményezésére jelen ügyben kizárólag az Ügyfél jogosult. Amennyiben az alperes az Ügyfél érdekeinek megfelelő, jogszerűtlen döntést hoz, úgy az kizárólag azért tekintendő jogszerűnek, mert a jogorvoslatban nem érdekelt Ügyfélen kívül más, akinek jogos érdekére a döntés kihatással van, nem fordulhat a bírósághoz a döntés megváltoztatása iránt.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján és a felperes marasztalását a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségben.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A jogerős ítélet – a következők szerint – érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
[27] A Kúria a Kfv.I.37.142/2024/4. számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. §-a alkalmazásával befogadta. A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy a jogerős ítélet jogalapja nem áll összhangban az elsőfokú bíróság által végzett vizsgálattal, valamit a megállapításokból levont következtetéssel, a jogi indokolás a kúriai végzésben foglalt iránymutatásnak sem felel meg, a kereseti illetékre vonatkozó indokolás pedig egyáltalán nem érinti a keresetben hivatkozott illetékmentességet, annak vizsgálatára nem terjed ki. A jogerős ítélet ezáltal olyan hibákban szenved, amelyek miatt azt a Kúria érdemben nem tudja felülvizsgálni.
[28] Az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára vonatkozó utasítást tartalmazó kúriai végzésben foglaltakat annyiban teljesítette, hogy megvizsgálta a felperes kereshetőségi jogát, ennek során a kereshetőségi jog körében a felek által hivatkozott körülményeket részletesen elemezte és értékelte. Ugyanakkor a kereshetőségi jog hiányából tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kereset a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése folytán alaptalan.
[29] Az elsőfokú bíróság az kúriai végzésben foglalt iránymutatásnak abban is eleget tett, hogy a kereshetőségi jogról ítéletben foglalt állást. Ezzel kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a Kp. 88. § (1) bekezdése a keresetet elutasító ítélet három típusát nevesíti. A bíróság a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján utasítja el a keresetet, ha a kereset alaptalan. Ez az eset a keresetben állított jogszabálysértés hiányát jelenti, ezáltal a kereseti érvek érdemi vizsgálatával állapítható meg. A Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján kerül sor a kereset elutasítására, ha a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg, e szabályozás tehát a kereshetőségi jog hiányának esetét rögzíti. A Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján pedig a bíróság akkor utasítja el a keresetet, ha olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
[30] Az elsőfokú bíróság a kúriai végzésben foglaltak ellenére - miszerint, ha a kereshetőségi jog megléte vitás, akkor ebben a kérdésben a kereset érdemi elbírálása során a bíróságnak ítélettel kell határozni [Kp. 88. § (1) bekezdés b) pont] – a kereset alaptalan volta miatt, a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján utasította el a felperes keresetét. A Kúria hangsúlyozza, hogy a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kereseti érvek vizsgálata alapján, jogszabálysértés fennállásának hiányában állapítható meg az alaptalanság, míg a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme megállapításának hiánya vezet a kereset elutasításához. A bíróság mind az alaptalan keresetről, mind a kereshetőségi jog hiányáról ítéletben rendelkezik, mivel érdemi vizsgálatot végez, a kereshetőségi jog hiányán alapuló ítélet meghozatala során azonban azt kell vizsgálni, hogy a kereseti kérelem keretei között a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme megállapítható-e, s amennyiben nem, úgy a kereset elutasítására kerül ugyan sor, de annak jogalapját a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja képezi.
[31] A Kúria rámutat arra is, hogy a kereshetőségi jog és a perindítási jog fogalmának elhatárolását már több határozatban rögzítette, így például a Kfv.III.37.561/2018/4. számú ítéletében kifejtette, hogy a perindítási jognál a jogi szabályozás abból indul ki, hogy az ügyféli pozícióban lévő személynek az ügy tárgyához érdekeltsége fűződhet, tehát az ügy az ügyfélként eljárt személy jogát, jogos érdekét érintheti (perbeli legitimáció), ez azonban nem jelenti egyben, hogy a perbe vitt igények tekintetében a kereshetőségi joga is automatikus lenne. A kereshetőségi jog (igényérvényesítési jog) kérdése ugyanis azt fejezi ki, hogy a felperesnek van-e olyan joga vagy jogos érdeksérelme, amely közvetlenül őt érinti, az érvényesített anyagi jog közvetlenül őt illeti meg, azt alappal követelheti magának.
[32] A Kúria kiemeli, hogy a perindítási jog és a kereshetőségi jog elhatárolását az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasító kúriai végzés [14]–[17] bekezdése és [18] bekezdés 2. pontja is egyértelműen tartalmazza, amelyből kitűnik, hogy az elsőfokú bíróságnak az eljárása során már nem a perindítási jogot, hanem a kereshetőségi jogot kellett vizsgálnia.
[33] Az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jog, mint anyagi jogi kérdés vizsgálata után, de a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján hozta meg a jogerős ítéletet akként, hogy annak indokolásában a kereshetőségi jog hiányát egyrészt a perindítási jog hiányával (vö. jogerős ítélet [39] bekezdés), másrészt a kereset megalapozatlanságával (vö. jogerős ítélet [40] bekezdés) kapcsolta össze. Ennélfogva a jogerős ítélet indokolása és jogi indokolása egymással ellentétben áll, a kúriai végzésben foglaltaknak nem felel meg, a kereset elutasítása körében a kereshetőségi jog vizsgálatára vonatkozóan kifejtett indokoláshoz illeszkedő, azzal összhangban álló helyes jogalapot nem tartalmaz. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását ezektől eltérő okból vitatta, azonban a Kúria a fentieket olyan súlyú hibának értékelte, amelynél fogva a jogerős ítéletet nem tartotta alkalmasnak érdemi felülvizsgálatra.
[35] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet nem értékelte érdemi felülvizsgálatra alkalmasnak, ezért azt a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[36] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak arra figyelemmel kell eljárnia, hogy a kereshetőségi jog hiányának megállapítása esetén a kereset elutasításának helyes jogalapja – miként azt a kúriai végzés már rögzítette – a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja. A kereshetőségi jogtól eltér a perindítási jog fogalma, valamint a kereset alapos vagy alaptalan voltának vizsgálata is. A Kúria rámutat arra, hogy már több határozatában vizsgálta a halgazdálkodási jog jogosultjának halvédelmi jogsértéssel összefüggő kereshetőségi jogát, ennek során a Kfv.III.37.561/2018/4. számú ítéletében már döntött arról, miszerint abban a kérdésben, hogy az önálló hatáskörrel rendelkező halvédelmi hatóság milyen jellegű, illetve mértékű szankciót szab ki, a halgazdálkodási jog jogosultjának kereshetőségi joga nincs. Ugyancsak halvédelmi jogsértés tárgyában a Kúria a Kfv.II.37.517/2018/6. számú, valamint a Kfv.VI.37.518/2018/6. számú ítéleteiben rögzítette, hogy a közigazgatási határozat jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezése kizárólag a horgász és a hatóság közötti jogviszonyban jelent közvetlenséget, a felperesre legfeljebb közvetve lehet hatással. Ez azonban olyan távoli kapcsolat, amely a kereshetőségi jogot nem alapozza meg. A Kfv.II.37.517/2018/6. és Kfv.VI.37.518/2018/6. számú határozatokban a Kúria utalt arra is, hogy a halgazdálkodási jog jogosultja érvelésének elfogadása azt jelentené, hogy a halgazdálkodási jog jogosultja minden horgász ügyében bármiféle, általa vélt jogszabálysértésre hivatkozással felléphetne. Az elsőfokú bíróságnak ezen referenciahatározatok alapján kell megvizsgálni a jelen ügy sajátosságaira is figyelemmel, hogy fennáll-e a felperes kereshetőségi joga, és az új határozat meghozatalakor annak indokolásával összhangban álló jogi indokolást kell adni, a Kp. ítéletre vonatkozó rendelkezéseinek helyes alkalmazásával.
(Kúria Kfv.I.37.142/2024/7.)