2/2008. számú PJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2/2008. Polgári jogegységi határozat*

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A felszámolási eljárás a végelszámolási eljárástól független, önálló eljárás. A felszámolási eljárást megelőző végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényt a felszámoló a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályoknak megfelelő külön hitelezői igénybejelentés nélkül nem veheti nyilvántartásba.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 29. § (1) bekezdés b) pont és 29. § (2) bekezdés alapján - miután jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától -jogegységi eljárást kezdeményezett és a jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.XI.30.368/2007. szám alatt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.

A jogegységi eljárást indítványozó tanácsnál elbírálásra váró ügyben az adós gazdálkodó szervezet ellen folyó végelszámolási eljárás során a cégbíróság - a felszámolási eljárás elrendelésére okot adó körülményt észlelve - felszámolási eljárást kezdeményezett. Az illetékes megyei bíróság a 2005. március 2-án benyújtott kérelem alapján, a 2005. április 21. napján jogerőre emelkedett végzésével, az adós fizetésképtelenségét megállapította, elrendelte a felszámolását, melynek a Cégközlönyben való közzététele 2005. június hó 9. napján megtörtént. A kérelmező a felszámolás közzétételétől számított egy év eltelte után benyújtott kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót hitelezői igényének nyilvántartásba vételére. Arra hivatkozott, hogy a végelszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentéssel élt, melyet az eljárás felszámolási eljárásként történő folytatásakor nem kellett megismételnie, követelését határidőben bejelentettként kellett volna nyilvántartásba vennie a felszámolónak.

A felszámolási eljárást lefolytató bíróság jogerős végzésével a kifogást elutasította. A határozat indokolásában kifejtett jogi álláspont szerint a 2005. március 2-án érkezett cégbírósági megkeresés alapján indult felszámolási eljárásban irányadó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel és 2004. évi XXVII. törvénnyel módosított - 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) a végelszámolást és a felszámolást egymástól független, két önálló eljárásként szabályozza. Ebből következik, hogy a végelszámolási eljárásban megtett nyilatkozatoknak a felszámolási eljárásban nem lehet érdemi jelentősége. Az 1993. szeptember 2-a után indult felszámolási ügyekben megszűnt a felszámoló által ismert hitelezői követelés kategóriája, s hitelezőként a felszámolási eljárásban csak az vehet részt, aki követelését a felszámolónál bejelenti és azt a felszámoló határidőben vagy határidőn túl, de egy éven belül bejelentett igényként nyilvántartásba veszi [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont, 46. § (5) bekezdés b) és c) pont, (7) bekezdés]. A Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében az igénybejelentési kötelezettség általános jellegű, még azt a pénzkövetelést is be kell jelenteni a felszámolónak, amelynek megfizetése iránt korábban a jogosult pert indított, vagy esetleg már végrehajtást folytat. Mindebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy aki a végelszámolási eljárásban félként szerepelt, nem válik a felszámolási eljárás megindulása esetén ebben az eljárásban is féllé.

A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.550/2002. számú - a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében EBH.2003.878 szám alatt közzétett - határozatában azt a jogi álláspontot képviselte, hogy a végelszámolási eljárásban határidőben bejelentett hitelezői igényt a végelszámolási eljárást követő, 1998. április 2-án közzétett felszámolási eljárásban, ismételt külön bejelentés nélkül is, határidőben bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. A végelszámolási és a felszámolási eljárás nem a pénzkövetelés érvényesítése, hanem az adós jogutód nélküli megszüntetése céljából kezdeményezett eljárás még akkor is, ha ennek során a hitelezői igényeket -az adós vagyoni helyzetétől függően az adós vagyonából ki kell elégíteni. Ebből a szempontból tehát a végelszámolási eljárás nem azonos a felszámolás kezdő időpontja előtt indult egyéb nemperes (pl. fizetési meghagyásos) eljárásokkal, amelyek kifejezetten a pénzkövetelés érvényesítésére irányulnak, s amelyek mellett a hitelezőt a felszámolási eljárásban minden esetben terheli az a kötelezettség, hogy hitelezői igényét a felszámolóhoz bejelentse.

A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI. tanácsa el kíván térni az EBH.2003.878 szám alatt közzétett döntésben foglalt jogi állásponttól, mert a felülvizsgálni kért jogerős határozatban kifejtett és fentebb ismertetett jogi álláspontot tartja helytállónak. Ezért jogegységi eljárást kezdeményezett abban a jogkérdésben, hogy a végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követelést a végelszámolási eljárást követő felszámolási eljárásban - ismételt külön bejelentés nélkül is - határidőben bejelentett hitelezői igénynek lehet-e minősíteni.

II.

A legfőbb ügyész részletesen megindokolt álláspontjának lényege a következő:

A jogszabályi rendelkezésekből következően a felszámolási eljárás és a végelszámolási eljárás alapvetően eltérő természetű eljárások. A két eljárásban egyrészt eltérőek a hitelezővé válás feltételei, másrészt a hitelezői pozíciónak más a tartalma. A Cstv. rendelkezései kogensek, sem a Cstv., sem pedig a 2006. július 1-jétől a végelszámolást is szabályozó - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a végelszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igény

egyúttal a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igénynek is minősül abban az esetben, ha a végelszámolási eljárás átfordul felszámolási eljárásba. Következésképpen amennyiben a felszámolási eljárást végelszámolási eljárás előzte meg, úgy a hitelező a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően köteles az igényét ismételten bejelenteni és nyilvántartásba vetetni.

III.

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényt számtalan alkalommal módosították. A jelen jogegységi eljárásban e törvény 2005. március 2-án hatályos rendelkezései alapján kell az indítványozott jogkérdésben állást foglalni, figyelemmel arra, hogy az a felszámolási eljárás, amelyben a felülvizsgálati tanács indítványozta a jogegységi eljárás lefolytatását, 2005. március 2-án indult meg. A Cstv. ebben az időpontban hatályos, a jogegységi eljárásban felmerült jogkérdés elbírálásánál irányadó rendelkezései azonosak voltak az EBH.2003.878 szám alatt közzétett eseti döntésben alkalmazott szabályokkal.

A jogkérdés elbírálásánál irányadó szabályok az alábbiak:

A Cstv. 22. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai értelmében a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, vagy a cégbíróság értesítése alapján (így, ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította, vagy a hivatalbóli törlési eljárás során a cég felszámolási eljárását kezdeményezte), vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre) folytatható le.

A Cstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja szabályozza a hitelező fogalmát. E szerint a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.

A Cstv. 28. § (1) bekezdéséből és a (2) bekezdés f) pontjából következően az adós felszámolását elrendelő jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételének tartalmaznia kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. A Cstv. 38. § (2) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. A Cstv. 46. § (5) és (7) bekezdése rendelkezései szerint a felszámoló köteles külön nyilvántartásba venni a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül, illetve az azon túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A követelések nyilvántartásba vételének - a jelen jogegységi eljárással nem érintett, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével - az a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és ezt a felszámolónak igazolja.

A Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdése értelmében pedig a hitelezői igénybejelentésre megállapított, a felszámolás közzétételétől számított egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

A végelszámolási eljárásra vonatkozó szabályokat a jelen jogegységi eljárással érintett időszakban-2006. június 30-ig - a Cstv. tartalmazta. A Cstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja akként rendelkezett, hogy a végelszámolási eljárásban hitelezőnek minősül mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben pénz, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van.

A Cstv. 66. § (1) bekezdése és a (2) bekezdésének c) pontja rendelkezett arról, hogy a cégbíróság rendeli el a végelszámolási eljárásról szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, melynek tartalmaznia kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a közzétételtől számított 40 napon belül a végelszámolónál jelentsék be.

A Cstv. 72. § (3) bekezdése pedig azt a rendelkezést tartalmazta, hogy ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti.

IV.

A jogegységi tanács megítélése szerint az ellentétes álláspontok feloldása során annak van döntő jelentősége, hogy a jogegységi eljárással érintett időszakban a Cstv. a végelszámolási eljárást és a felszámolási eljárást két külön eljárásként szabályozta. A végelszámolási eljárás nem "fordulhatott át", nem folytatódhatott felszámolási eljárásként, hanem a felszámolási eljárás a Cstv. 22. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban ismertetett módon indulhatott meg (és indulhat meg a jelenleg hatályos rendelkezések szerint is) . A felszámolás elrendelése esetén a cégbíróságnak a végelszámolási eljárást meg kellett szüntetnie. (Ezzel azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz a végelszámolási eljárást jelenleg szabályozó Ctv. 95. § (1) bekezdése akként, hogy a felszámolás elrendelésével a folyamatban lévő végelszámolás megszűnik.)

A felszámolási eljárásban hitelezőként csak az válhatott (és válhat a jelenleg hatályos szabályozás szerint is) az eljárás alanyává, akinek a pénzkövetelését a felszámoló nyilvántartásba vette.

A Cstv. 46. § (3) bekezdés a) pontjának 1993. szeptember 2-ával történt hatályon kívül helyezése óta azonban a felszámoló főszabályként az általa ismert hitelezői követeléseket külön igénybejelentés hiányában, hivatalból nem veheti nyilvántartásba. Ez alól a főszabály alól a Cstv. 1997. augusztus 6-tól hatályos 37. § (2) bekezdésének első mondata értelmében csak a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő követelések jelentenek kivételt. Ezeket ugyanis a felszámoló hitelezői igénybejelentés hiányában is köteles nyilvántartásba venni.

A Cstv. a felszámolási eljárásban történő hitelezővé válás feltételeit, az igénybejelentés rendjét, határidejét és elmulasztásának jogkövetkezményeit részletesen és eltérést meg nem engedő módon szabályozza [Cstv. 28. § (1) bekezdés, (2) bekezdés f) pont, 46. § (5) és (7) bekezdései, 37. §].

A Cstv. 38. § (2) bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás nem mentesíti a hitelezőt hitelezői igényének határidőben, a felszámolónál történő bejelentése, illetve a regisztrációs díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének teljesítése alól. A végelszámolási eljárásban, mint nemperes eljárásban a pénzkövetelésnek a végelszámolóhoz történő bejelentése a pénzkövetelés érvényesítésének a végelszámolásra vonatkozó szabályokban előírt rendje. Az igénybejelentés ugyanis annak érdekében történik, hogy a végelszámoló a gazdálkodó szervezet vagyonából kielégítse a hitelező pénzkövetelését. A Cstv. kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a pénzkövetelés ilyen módon, a végelszámolási nemperes eljárásban történt érvényesítésére is vonatkozik a Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. Azaz a pénzkövetelésnek a végelszámolási eljárásban hitelezői igényként történt bejelentése nem mentesíti a hitelezőt pénzkövetelésének a felszámolási eljárásban előírt szabályok szerinti bejelentése alól.

Mindebből pedig az következik, hogy a végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követelés jogosultját a végelszámolási eljárást követő felszámolási eljárásban a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályoknak megfelelő külön igénybejelentés nélkül nem lehet hitelezőnek minősíteni és igényét nyilvántartásba venni.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény jelenleg hatályos rendelkezései és a végelszámolási eljárást jelenleg szabályozó Ctv. rendelkezései a jogegységi eljárásban vizsgált időszakban hatályos rendelkezésekkel, a jogkérdés elbírálása szempontjából tartalmilag azonosak. Ezért a jogegységi határozat megállapításai irányadóak a jelenleg hatályos szabályok alapján folyó felszámolási eljárásokban is.

V.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bsz. 27.)- a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és e határozatát a Bsz. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2008. május 8.

Dr. Wellmann György s. k.,
a jogegységi tanács elnöke

Dr. Török Judit s. k.,
előadó bíró

Dr. Bősinger Zsuzsanna s. k.,
bíró

Salamonné dr. Solymosi Ibolya s. k.,
bíró

Dr. Lőrincz Györgyné s. k,
bíró

 

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk., valamint mind a régi, mind az új Pp. alkalmazása körében megfelelően irányadó: vö. 1/2017. PJE határozat rendelkező rész és 3/2015. PJE határozat V. 1. pont.