A Werbőczy István Országbírói Kutatóintézet névadója

Werbőczy István

(1458–1541)

Werbőczy István családjáról az első okleveles források az Árpád-korból ismertek, a család ősi fészke a Bereg vármegyei Kerepec volt. A család később a szomszédos Ugocsa vármegyei Verbőcön telepedett le, innen származik a vezetéknevük. A nemzetség a legbefolyásosabb bárói családokkal (Lackfi, Báthory, Perényi, Szapolyai) familiáris viszonyban állt. Az évszázadok során a családból sokan ügyvédi tevékenységet folytattak, szolgabírói vagy alispáni tisztet viseltek: volt, aki Erdélyben alvajdai teendőket látott el ecsedi Báthori István erdélyi vajda mellett.

Werbőczy István korának legkiválóbb jogtudósai és diplomatái közé tartozott. Külföldön járt egyetemre de talán idehaza is tanult. Ügyvédként tevékenykedett, majd az 1490-es években a királyi udvarba kerülve kúriai jegyző, később országbírói ítélőmester lett. Számos alkalommal volt országgyűlési követ, a híres rákosi végzés (1505) szerzője, a rendiség és az alkotmányosság legfőbb eszmei képviselője.

Jagelló II. Ulászló király megbízásából összegyűjtötte Magyarország törvényeit és szokásjogát. Munkáját, a Hármaskönyvet (Tripartitum) az 1514. évi őszi országgyűlés el is fogadta, azt a király is szentesítette, azonban kihirdetése (vármegyéknek való megküldése) elmaradt. A kötetet saját költségén magánkiadásban Bécsben kinyomtattatta (1517) és elküldte a vármegyéknek, amelyek azt így szokásjogi gyűjteményként kezdték el használni. A Hármaskönyv olyan jól sikerült műnek bizonyult, hogy hosszú évszázadokig, részben még a polgári átalakulást (1848) követően is irányadóként szolgált a jogalkalmazás számára.

Werbőczy nevéhez köthető a Szent Korona-tan, a sajátos magyar állameszme összefoglalása, amely a későbbi évszázadok harcaiban szilárd alkotmányos alapot nyújtott a magyar szuverenitásért folytatott küzdelem jogi síkján. Werbőczy nemzeti királyság ideálja abban gyökerezett, hogy a magyar király kizárólag a magyar törvényeknek és országos szokásoknak alávetve kormányozza az országot. A Hármaskönyv közjogi részének egészét e szellemiség hatotta át.

Werbőczy nemcsak mint jogalkotó és jogalkalmazó, hanem mint diplomata is beírta magát a történelemkönyvekbe. 1519-ben a magyar király követeként Velencében a dózséval, Rómában pedig a Medici pápával személyesen folytatott tárgyalásokat. Műveltségét és teológiai kérdésekben való jártasságát mutatja, hogy 1521-ben a Worms-i birodalmi gyűlésen vitába szállt magával Lutherrel is, V. Károly császárral pedig személyesen tárgyalt a Habsburg-Jagelló kettős házassági szerződés végrehajtása, illetve a Magyarországnak kieszközlendő birodalmi pénzügyi vagy katonai segítség tárgyában.

A sors különös fintora, hogy életének utolsó időszakában épp a legfőbb ellenségnek tartott Oszmán Birodalom szolgálatába kényszerült. A mohácsi verség után Szapolyai pártjára állt és Buda 1541-es elfoglalása után a „rab magyarok kádija” lett. Nem sokkal később egy vacsorán valószínűleg a budai pasa mérgeztette meg.

Források és további információk Werbőczy István életéről:

Fraknói Vilmos: Werbőczi István életrajza. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1899.